Sok szülőben felmerülhet a kérdés: vajon árt vagy inkább használ, ha a gyermekünk az ágyunkban alszik? Hol kell meghúzni a határokat? Nem is kérdés, hogy az együtt alvás kérdése igazi darázsfészek, hiszen szinte mindenkinek megvan róla a véleménye, ráadásul sokszor találkozunk ítélkezéssel is, amikor a témakör szóba kerül. Ahogyan arról korábban mi is beszámoltunk, napvilágot látott már egy olyan tanulmány, amiben azt írják, hogy 5 éves korig nyugodtan aludjunk együtt a gyerekekkel, semmilyen negatív érzelmi hatással nem lesz rájuk, és olyan tanulmányt is találhatunk, amiben a biztonságos együtt alvás szabályait taglalják.
De milyen hatással van ez a szülőkre? Kétségtelen, hogy a gyermekvállalás az egész életünket megváltoztatja, anyaként pedig rengeteg kihívással találjuk szembe magunkat, azonban egy, a British Medical Journal orvosi folyóiratban megjelent tanulmány szerint az édesapáknak ugyanannyi érzelmi támogatásra lenne szükség a szülés után, mint az édesanyáknak.
Egy édesapa őszinte vallomása
Chris Beaumont a Daily Mail oldalán azt írja, hogy amikor összeházasodott a feleségével, még nem sejtette, hogy igen hamar “el fogja csavarni a fejét egy másik fiú”, méghozzá a saját gyermekük. Fiuk születése előtt Chris azt hitte, hogy felesége számára mindig ő fogja jelenteni a “világ közepét” és fordítva, azonban hamar rá kellett jönnie, hogy gyermekük születésével minden drasztikusan megváltozott.
Theo a mi gyönyörű, kétéves fiunk és jobban szeretem őt, mint bárkit az egész világon, viszont arra nem gondoltam, hogy milyen érzés lesz majd, amikor a feleségem, Sophia életében már nem én leszek a legfontosabb
– mesélte az édesapa, majd hozzátette azt is, miszerint a női olvasók elsőre talán azt gondolhatják, hogy a férfiaknak ideje felnőniük és elfogadniuk a tényt, hogy egy édesanya számára mindig a gyermekük lesz a legfontosabb.
Ennek ellenére a kutatások azt mutatják, hogy az édesapáknak is igen nagy szükségük van a lelki támogatásra. A Newcastle-i Egyetem tanulmányában a világ minden tájáról érkező kutatásokat vizsgált meg. Ezek alapján megállapították, hogy a legtöbb újdonsült édesapa olyan tapasztalatokat szerez, amelyek negatívan befolyásolják a mentális egészségüket.
Minden bizonnyal több segítségre lett volna szükségem Theo érkezése előtt, hogy felkészüljek az életemben bekövetkező drasztikus változásokra
– összegezte Chris.
„Elválaszthatatlanok voltunk”
Chris elmondása szerint még egészen fiatalok voltak, pontosabban általános iskolába jártak, amikor feleségével megismerkedtek. A páros arról volt híres, hogy elválaszthatatlan volt. Közel 15 éven át mindig az első helyen voltak egymásnak, nem beszélve a minőségi időtöltésről. Órákon át tartó, hosszú beszélgetések a kanapén, randik, filmes esték színesítették a kapcsolatukat. Amikor megtudták, hogy Sophia gyermeket vár, a pár tudatosan próbálta magát felkészíteni az elkövetkezendő időszakra. Chris a leendő apukáknak szóló könyveket bújta. Részletesen olvasott benne a terhességről, az érzelmi és fizikai változásokról és a születendő babájuk fejlődéséről.
Arról szinte egyáltalán nem esett szó, hogy milyen hatással lesz rám a szülőség. Mikor visszatértem dolgozni úgy éreztem, hogy Sophia-nak és Theo-nak hihetetlenül különleges kapcsolata van és jól megvannak nélkülem is
– emlékezett vissza az édesapa, aki gyakran úgy érezte, hogy kirekesztették ebből a kötelekből. Persze felesége mindig igyekezte biztosítani az ellenkezőjéről, azonban Chris bizonytalansága napokon belül újra visszatért.
Számomra egyáltalán nem meglepő a kutatók azon állítása, hogy a baba érkezése után az intimitás elvesztése megterheli a kapcsolatot, hiszen még a hálószobából is ki lettem szorítva. Ameddig a fiam a helyemen aludt a hálószobában, addig én földre vagy a vendégszobába szorultam.
Az édesapa elmondása szerint egy rosszabb napon csak arra lett volna szüksége, hogy megölelje feleségét és beszélgessen vele, azonban erre nem igazán volt lehetősége. Nem sokkal később csökkentette a munkaidejét, hogy heti két napot vigyázzon a kisfiára. Szerencsére ez sokat javított a helyzeten.
„Már jóval fontosabbnak érzem magam Sophia és Theo életében. Még most, két évvel Theo születése után sem tért vissza teljesen a szexuális életünk, és talán soha nem is fog. Megbékéltem azzal a ténnyel, hogy már nem mi vagyunk a legfontabbak egymásnak, hiszen ez a normális.”