Kint szomorú az idő, de a Bethesda Gyermekkórház falai közt azonban teljes a nyugalom: kora délután van, a gyerekek vagy alszanak, vagy a szülőkkel játszanak, remélik, pár nap múlva már otthon lehetnek. Az ápolók, orvosok szeme sem rebben, amikor a folyósón megjelenik Hófekérke, Csipkerózsika, Pókember és Batgirl. Az égési osztály recepcióján is fél szavakkal instruálnak: az egyes kórterembe inkább ne, a kettestől ötösig szabad a pálya, de óvatosan nyissunk be, fel ne ébresszünk senkit.
Disney-hercegnők és szuperhősök akcióban
A CosHelp jelmezes csapata visszatérő vendég itt, és az elmúlt tíz évben szintén ismerősként várják őket az ország nagyobb gyerekkórházaiban. Az ötlet egyszerű: szuperhős- és Disney-hercegnő rajongó cosplayerek önkéntesként beteg gyerekek szobáiba toppannak be, hogy felvidítsák, megvigasztalják őket, ha kell, megfejtsék az élet nagy kérdéseit, vagy, ha úgy alakul, spontán bulihoz asszisztáljanak kisautókkal és játékdinókkal.
Fotó: Neményi Márton
Több mint tíz éve történt, hogy Honfi Juli és pár jelmezes barátja kitalálta, meglátogatnak egy Star Wars-rajongó, csontvelő-átültetés után lábadozó fiút. (A CosHelp mindig más csapattal érkezik a kórházakba, gyakori vendég volt Darth Vader és egy-egy rohamosztagos is.) Mire eljött a nagy nap, Barni már otthon volt, kórház helyett tehát hozzájuk ugrottak be. Érezték azonban, hogy nem hagyhatják ennyiben az ötletet, kipróbálták tehát magukat a kórtermekben és az olyan különleges terekben is, mint a Szent László Kórház családokat elszállásoló Démétér Háza.
A CosHelpnek hamar híre ment, ma pedig már pont olyan természetesen mozognak a gyerekkórházak osztályain, mint a bohócdoktorok. Segített az is, hogy akkoriban robbantak be a köztudatba a Marvel-filmek, azóta pedig a szuperhősstúdiót és a Star Wars-univerzumot felvásároló Disney is futószalagon szállítja saját meséi élőszereplős feldolgozásait, így a kórházi ágyak mellett rögtönzött kvízek alatt már a kisebbek is kitalálják, ki kicsoda. Igaz, az obskúrusabb hősöket és főgonoszokat nem árt bemutatni, és Csipkerózsika kilétére is rá kellett vezetni a gyerekeket – érthető, és nyilván más lesz majd, ha egyszer mozifilm lesz ebből is.
Honfi Juli akkor még szervező-menedzserként kísérte a csapatot, pár évvel az indulás után azonban ő is bemutatkozott Hófehérkeként; a jelmezt azóta is mindig felveszi. Utána pedig felgyorsultak az események. „Szép ívet írt le a CosHelp fejlődése – meséli Juli –, 2019-ben volt egy nagyon erős évünk, abban az évben annyi látogatásunk volt, mint az előtte lévő két és fél évben, azaz az alakulásunk óta. Ez szám szerint 47. Aztán jött 2020 és a covid, és lenullázott minket, abban az évben egyetlen látogatásszerűségünk volt, amin egyedül vehettem részt, az akkor még GOKI-ban (Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet – a szerk.) a Szívünk Kamrájában.”
Egy plexifal volt köztem és a gyerekek között.
„Aztán eljött 2021 és elkezdtünk visszacsorogni, persze nem olyan lendülettel, mint korábban. Megkaptuk az oltásokat, és mehettünk újra. A vidéki látogatásaink ekkor teljesen kiestek, ezt idén tudtuk jobban visszahozni. A csapatban van egy kemény mag, aki évek óta lehet számítani, és jönnek új arcok is folyamatosan.”
Megjósolhatatlan látogatások
A budapesti kórházakban már nem kell bemutatkozniuk, de igyekeznek minél több vidéki intézménnyel felvenni a kapcsolatot. „Van egy hivatalos út, amit be kell tartanunk. Egy bemutatkozó levelet mindig küldök a főigazgatónak, amiben leírom, hogy kik vagyunk, mit és miért csinálunk. Ezután összekötnek azzal a személlyel, akivel már a konkrét látogatást meg tudom szervezni. Szerencsére nem kell túlmagyarázni semmit, egyértelmű, hogy miért jó, amit csinálunk.”
Minden látogatás más és más, és hogy melyik milyen lesz, megjósolhatatlan: akadnak napok, amikor alig eresztik őket a gyerekek – vagy éppen a szülök szeretnének lépten-nyomon szelfizni –, és akad, amikor fáradtsággal és fájdalommal találkoznak. Ilyenkor az ő felelősségük, hogy képesek-e bevonni őket és megkönnyíteni egy kicsit a kórházi életet, ahogy az is, hogy felismerjék: itt és most nincs mit tenni.
„Rengeteg emlékezetes látogatásunk van. Az egyik különösen él a szívemben: Julcsi és Dorka története. A GOKI-ban találkoztunk Julcsival, az intenzív osztályon. Az első látogatásunkkor aludt, de apukája készített velünk közös képet, és megmutatta neki később, hogy kik jártak nála. A következő alkalommal a folyósón sétált épp, amikor mentünk, és kézen fogva vezetett be a szobájába. Julcsi szívtranszplantációra várt, műszívvel, több hónapon keresztül jártunk hozzá, nagyon megszerettük Julcsit, a kishúgát és a szüleit. A csapatból többen is megismerték őt és a családját, együtt szorítottunk Julcsiért.”
Ám nem érkezett meg időben az új szíve.
„Nem sokkal később egy újabb látogatás során ismét találkoztunk ezzel a családdal a kórházban: a kisebbik lánynál is kiderült, hogy ezzel a ritka szívbetegséggel küzd, és számukra minden kezdődött elölről, ismét beköltöztek a kórházi szobába, és mi újra találkoztunk rendszeresen. Ez egy nagyon kemény időszak volt számomra, itt nem csak a látogatásokkal voltunk a család mellett, próbáltunk másképp is segíteni. És újra együtt szorítottunk, már Dorkáért. Aztán eljött a nap, és Dorka megkapta az új szívet. És azóta időről időre kapok pár képet vagy videót arról, hogy van, mennyi élményben van része, mennyire pörög és milyen eleven.”
Az ezzel járó érzelmi megterhelést persze nem mindenki viseli ugyanúgy – és senkit sem hibáztatnak, ha egy ponton elfogy az erő. Juli minden önkéntesjelölttel hosszan beszélget arról, mi motiválja és mit vár a látogatásoktól. „Mentálhigiénés szakember vagyok, a későbbiek folyamán is át tudjuk beszélni a nehézségeket. Fontos, hogy sosem egyedül megyünk, a CosHelp látogatások 2-5 fős csapatokban történnek, így az élmények, amiket átélünk, közösek, osztozunk jóban-rosszban, ott vagyunk egymásnak, ha beszélnénk a nehezebb szituációkról. Valamennyire meg lehet szokni, és fel lelet készülni, de mindig lesz olyan, hogy egy-egy látogatás jobban megérint.”
A nehézség inkább az, hogy sosem lesz vége, nincs olyan állapot, hogy mindenki meggyógyul, és nincs több beteg gyerek, akit látogathatunk.
Így segíthetsz
„2019 óra egyesületként működünk, ez azt jelenti, hogy fogadhatunk adományokat illetve az adó 1% felajánlásokat. Működősi költségünk nincs, mindenki önkéntes, én is mindig a főállásom mellett szervezem a látogatásokat teljesen önkéntes alapon, nem tartunk fent irodát, nincs fix kiadásunk. Ha szervezünk gyűjtést, vagy kapunk nagyobb feljalást, annak keresünk is helyet rögtön. Szívesen fogadjuk a felajánlásokat, ehhez minden infó megtalálható a honlapunkon.”