A legújabb hírek szerint a texasi béranya által világra hozott gyermek biológiai szüleihez került. Ez az eredeti terv szerint is így történt volna, ám az ügy azért érdekes, mert a biológiai szülők a terhesség megszakítását kérték, miután kiderült, hogy magzatnál súlyos, ugyanakkor kezelhető szívbetegséget diagnosztizáltak.
A béranya, aki visszautasította az abortuszt
Az alaszkai McKenna West 2025 augusztusában kötött béranyasági megállapodást a Kaliforniában élő Nausheen Gilkarral és Omar Ahmeddel. A kisfiú a kaliforniai pár genetikai gyermeke, Westnek nincs vele genetikai kapcsolata.
A terhesség huszadik hetében az orvosok megállapították, hogy a magzat hipopláziás balszívfél-szindrómában, röviden HLHS-ben szenved. West szerint a diagnózis után a genetikai szülők arra próbálták rávenni, hogy szakítsa meg a terhességet.
A nő a Megyn Kelly Show-ban azt mondta, a szerződés miatt csapdában érezte magát, és úgy gondolta, nincs valódi beleszólása abba, mi történjen a saját testével. Állítása szerint a pár a szerződés megkötése előtt még azt jelezte neki, hogy egy rendellenesség felmerülése esetén nem a terhességmegszakítás lenne az első választásuk.
Az Associated Press által ismertetett alaszkai bírósági iratok ugyanakkor árnyalják ezt a történetet. A genetikai szülők szerint a diagnózis, az orvosi konzultációk és a várható életminőség mérlegelése után valóban a terhesség befejezése mellett döntöttek. Azt állítják azonban, hogy West kezdetben egyetértett velük, maga kért időpontot a beavatkozásra, majd később meggondolta magát és megszakította velük a kapcsolatot.
A nyilvános iratok alapján tehát az abortusz lehetősége bizonyíthatóan felmerült. Azt azonban, hogy Westre mekkora nyomást gyakoroltak, illetve valóban kényszeríteni próbálták-e, a felek eltérően adják elő.
Milyen betegség a HLHS?
A hipopláziás balszívfél-szindróma ritka, súlyos veleszületett szívhiba. A szív bal oldala nem fejlődik ki megfelelően, ezért nem képes normálisan továbbítani az oxigéndús vért a test felé. Az amerikai járványügyi központ, a CDC adatai szerint évente körülbelül 925 gyermek születik HLHS-sel az Egyesült Államokban. Kezelés nélkül az állapot napokon vagy heteken belül halálhoz vezethet. A kezelés rendszerint három, egymásra épülő szívműtétből áll. Az első, úgynevezett Norwood-műtétet már a születést követő napokban vagy hetekben el kell végezni. A beavatkozások nem gyógyítják meg a szívet, hanem átalakítják a vérkeringést. A gyermeknek később további kezelésekre, esetenként szívátültetésre is szüksége lehet.
Miért utazott West Alaszkából Texasba?
West a szülés előtt Alaszkából Dallasba utazott. A Guardian korábbi tudósítása szerint ezt azzal indokolta, hogy védelemre van szüksége, és olyan orvosok közelében akar szülni, akik tapasztaltak a kisfiú betegségének kezelésében.
Texas kiválasztásának jogi és politikai jelentősége is volt. Az állam szigorú abortusztilalmat alkalmaz, vezető republikánus politikusai pedig gyorsan életvédelmi ügyként kezdték kezelni West történetét. West és két gyermeke utazását például a Live Action nevű abortuszellenes szervezet fizette.
A várandós McKenna West. (Forrás: nwwstories)
Ken Paxton texasi főügyész azzal vádolta a genetikai szülőket, hogy nem akarnak hozzájárulni az életmentő műtéthez. A pár ezt határozottan tagadta. Az AP által idézett bírósági beadványban Omar Ahmed azt írta: az orvosok a születés előtt még nem tudták biztosan megállapítani, hogy a gyermek alkalmas lesz-e a nyitott szívműtétre. Állítása szerint szülőként a kezelőorvosokkal együtt akartak megalapozott döntést hozni. A Texas Tribune beszámolója szerint a szülők ügyvédje „politikai színháznak” nevezte Paxton beavatkozását, és azt mondta, a főügyész egy család személyes tragédiáját használja politikai célokra.
A texasi főügyész hivatalos közleménye szerint egy bíró sürgősségi végzésben kötelezte a kórházakat a szükséges ellátásra, és átmenetileg megtiltotta, hogy a gyermeket kivigyék Texasból.
Harc a felügyeleti jogért
West Gabrielnek nevezte a kisfiút. Genetikai szülei viszont a bírósági iratokban a Rumi nevet használják. A névvita is jelzi, hogy a két oldal egymástól gyökeresen eltérő történetet épített fel ugyanarról a gyermekről.
A béranya végül még a szülés előtt felügyeleti eljárást indított Texasban. Ügyvédje szerint a texasi jog alapján a gyermeket megszülő nő tekintendő anyának. A kaliforniai pár ezzel szemben a béranyasági szerződésre és egy már megszületett kaliforniai szülői határozatra hivatkozik.
A kisfiú augusztus 12-én született meg Dallasban. Két nappal később már a genetikai szülők fizikai felügyeletében volt, miközben egy magas szintű gyermekgyógyászati központban kezelték. A pár ügyvédje a CBS Newsnak adott nyilatkozatában azt mondta, ügyfelei továbbra is a gyermek egészségét és jóllétét helyezik előtérbe. Hozzátette, hogy a bíróság elutasította West kísérletét arra, hogy beleszóljon a baba egészségügyi ellátásába.
West ügyvédje ezzel szemben közölte: ügyfelét bár nem engedték a gyermek közelébe, de folytatni kívánja a szülői jogállásért indított eljárást. A genetikai szülők és a gyermek egyelőre Texasban maradnak, a következő tárgyalás augusztus végén várható.
A béranyaság számos kényes kérdést vet fel. (Forrás: Getty Images)
Rákényszeríthető-e egy béranya az abortuszra?
Az eset számos kérdést vet fel, például azt, hogy egy béranya rákényszeríthető- e egy abortuszra? A jelenlegi törvények szerint a béranyasági szerződés sem írhatja felül a terhességet viselő nő testi önrendelkezését. A megállapodás előre rögzítheti, hogy a felek milyen esetekben mérlegelnék a terhesség megszakítását. Rendelkezhet arról is, milyen pénzügyi következménye lehet, ha valaki eltér a szerződésben vállaltaktól.
Abortuszt azonban nem lehet a várandós nő beleegyezése nélkül végrehajtani, és bíróság sem kényszerítheti ilyen beavatkozásra.
Az American Society for Reproductive Medicine etikai állásfoglalása szerint a gesztációs hordozó kizárólagos joga dönteni a saját egészségügyi ellátásáról az embrióbeültetéstől a szülés utáni időszakig. Ez a terhességmegszakításra és a magzatszámcsökkentésre is vonatkozik.
Mekkora esélye lehet Westnek a felügyeleti jog megszerzésére?
A testi önrendelkezés azonban nem azonos a szülői jogállással. West jogosult volt megtagadni az abortuszt, de ettől nem válik automatikusan a gyermek jogi anyjává. Az esetleges szerződésszegés és annak anyagi következménye külön polgári jogi kérdés.
Pontos százalékot felelősen nem lehet mondani, de a nyilvánosan ismert tények alapján West esélye csekély. Mielőtt felügyeleti jogot kaphatna, el kellene érnie, hogy a bíróság a gyermek jogi szülőjeként ismerje el. Jelenleg több körülmény is a genetikai szülők pozícióját erősíti. Az AP-nek nyilatkozó Maya Shulman kaliforniai családjogi szakértő úgy értékelte, hogy egy kaliforniai bíróság várhatóan érvényesítené a szerződést, és a genetikai szülőket ismerné el a gyermek szüleiként. Önmagában az, hogy Texasban szült, valószínűleg nem lesz elegendő. A teljes felügyeleti jog megszerzésének esélye ezért a jelenlegi információk alapján nagyon alacsony.
Az Egyesült Államokban egyes államok döntik el, hogy engedélyezik-e a fizetett béranyaságot, végrehajthatónak tekintik-e a szerződéseket, és milyen eljárással állapítható meg a szülői jogállás. A leendő szülők sok államban már a szülés előtt bírósági végzést kérnek arról, hogy őket ismerjék el a gyermek jogi szüleiként.
Az USA-ban egyébként a béranyák sok esetben középosztálybeli nők, akik önként, jogi képviselettel, pszichológiai szűréssel és részletes szerződésekkel vesznek részt a folyamatban. Egy teljes amerikai béranyaprogram akár 100–200 ezer dollárba is kerülhet, és a béranya önálló jogi képviseletet, egészségügyi ellátást, biztosítást és bizonyos fokú döntési jogot is kap a terhesség alatt.
A béranyaság intézménye számos etikai dilemmát vet fel, ide tartozik az is, hogy vajon mennyire lehet megállapodni egy későbbi tragédiáról? A felek a beültetés előtt ugyan elméletben megbeszélhetik, mit tennének súlyos magzati rendellenesség esetén. Amikor azonban megszületik a diagnózis, már nem elméleti helyzetről kell dönteniük. A terhességet viselő nő érzi a magzat mozgását, a leendő szülők pedig egy egész életre szóló betegség következményeivel szembesülnek. Az ASRM ezért nemcsak szerződést, hanem független jogi képviseletet és pszichológiai felkészítést is szükségesnek tart minden fél számára.
Szabad döntés vagy gazdasági kényszer?
A béranyaipar egy globális, több milliárd dolláros piac, és a világ számos országában elfogadott reprodukciós eljárás. A kritikusok szerint azonban az iparág sokszor extrém módon épült rá a szegénységre és a női kiszolgáltatottságra. Több feminista és emberi jogi szervezet ezért úgy fogalmaz: a globális béranyaság-iparban gyakran a szegényebb nők teste válik „reproduktív erőforrássá” a gazdagabb országok megrendelői számára.
Sok kritikát kap az is, hogy a béranyaság bizonyos formái a gyerekvállalást piaci szolgáltatássá alakítják, és a gyerek könnyen „megrendelt termékké” válhat. Ez különösen azokban az esetekben vált látványossá, amikor megrendelő szülők végül nem vitték haza a gyereket – például betegség, fogyatékosság vagy a kapcsolatuk felbomlása miatt. Korábban egy hosszabb cikkben foglalkoztunk azzal, hogy Ukrajnában, Thaiföldön és Grúziában nem ritka, hogy a gyerekeket a leendő szülők sokáig parkoltatják, vagy egyáltalán nem mennek értük. Különösen igaz ez azokra a gyerekekre, akik nem egészségesen, valamilyen fogyatékkal, rendellenességgel születtek.
Az is nagy kérdés, vajon mennyire lehet megállapodni egy későbbi tragédiáról? A felek a beültetés előtt ugyan elméletben megbeszélhetik, mit tennének súlyos magzati rendellenesség esetén. Amikor azonban megszületik a diagnózis, már nem elméleti helyzetről kell dönteniük. A terhességet viselő nő érzi a magzat mozgását, a leendő szülők pedig egy egész életre szóló betegség következményeivel szembesülnek.
