Krisztivel, a szép, törékeny és bánatot sugárzó szemű 13 éves lánnyal egy kamaszoknak tartott csoportfoglalkozáson találkoztam először. A fiatalokat arra kértem, hogy válasszanak egy tárgyat, egy képet vagy egy kis szöveget, és azon keresztül mutatkozzanak be, mutassanak meg magukból annyit, amennyit szeretnének. Kriszti egy követ választott, de nem egy patak vize által simára, formásra csiszolt követ, hanem egy olyat, mely mintha egy szikladarabról tört volna le, és ezt mondta magáról:
Én egy ormótlan, érzés nélküli lény vagyok, akit nyugodtan arrébb lehet rúgni.
A foglalkozások alatt később sokat oldódott Kriszti, és egyre nyitottabb lett, egészen annyira, hogy egy alkalommal megvárt a foglalkozás után, és azt kérdezte:
Hogy lehet, hogy szerelmes vagyok egy fiúba, miközben undorodom tőle? Valami baj van velem?
Ezek a szavak törték fel a szikladarabot. Kriszti kisgyermekkora óta egy szobában és egy ágyban aludt a szüleivel, akik sokszor nem csak aludtak abban az ágyban éjszakánként, így a lány elég gyakran fül- és néha szemtanúja is volt a szexuális életüknek.
Már nem arról volt szó, hogy ne tudta volna, hogy mi történik a szülei között, hanem arról, hogy szerinte ez egy ocsmány, csúnya, gusztustalan dolog, és ő nem szeretne ilyet soha. Zavarát, rossz érzéseit tovább fokozta, hogy az interneten utánanézett, mi is történik pontosan a szülei között, és olyan szexoldalakra jutott el, melyekre nem lett volna szabad.
A lány mindent megtett annak érdekében, hogy késleltesse nőiességének megjelenését. Ahogyan elkezdtek növekedni a mellei, olyan trikókat hordott, melyek leszorították, és próbált diétázni, hogy kevésbé gömbölyödjön. Ő nem akarta azt átélni, amit az anyjának kell, ő nem akart nő lenni, ha az ezzel jár. A helyzetet bonyolította, hogy szerelmes lett egyik iskolatársába. Mindezt úgy élte meg, hogy egyszerre vonzódott a fiúhoz, és undorodott is tőle, amikor eszébe jutott, hogy mi minden szokott történni nő és férfi között.
Bár Kriszti esete talán nem olyan mindennapos, jól mutatja, hogy mi mindent élhet át az a gyerek, aki túl sokat lát szülei szerelmi életéből, túl korán szembesül a szexualitás mibenlétével a maga meztelen valóságában. Félreértés ne essék,
nem kell a gyerek előtt tabuként kezelni a szexet, de vannak határok.
Hogy mik is ezek pontosan? Egyrészt a meztelenség.
A gyermeki kíváncsiságot izgatja, hogy vajon milyen a többi ember ruha nélkül, nekik is az van-e a bugyi alatt, mint neki, és ezzel nincs semmi gond. Nem gond, ha a szülőket látja olykor ruha nélkül, de az nem jó, ha otthon mindig mindenki meztelen. Meg kell találni az egészséges egyensúlyt. Meztelenek vagyunk például a fürdőben vagy este, amikor pizsamába öltözünk, de nem így takarítunk, vagy tanulunk, vagy éppen vacsorázunk.
A másik fontos kérdés az együtt alvás.
Van, aki erre esküszik, és van, aki pont az ellenkezőjére. Én azt gondolom, hogy jobb a külön alvás: ha nincs ott a gyerek a szülői ágyban, így az megmaradhat a szenvedély, a szexualitás helyének. A fenti esetből is látszik, hogy a gyereknek nem jó, ha ezt hallja, látja. Ám ha valaki úgy dönt, hogy megosztja ágyát a gyerekével, akkor abban szabjon határt, hogy meddig teszi ezt. Érdemes még akkor véget vetni az együtt alvásnak, amikor a gyerek még a szunnyadó szexualitás időszakában van. Ez az időszak kb. 10 éves korig tart.
Ha a nemi érést a gyermek a szülői ágyban éli meg, akkor sérülhet saját magához és a szexualitáshoz való viszonya. Az önértékelése negatív lehet, ami kiegészülhet evészavarral vagy például testének sanyargatásával, szélsőséges esetben sebeket is ejthet magán. Mindez a későbbi párkapcsolata kialakítására is hatással lehet. Vannak, akik teljesen elzárkóznak tőle, vagy nem tudnak megfelelő kötődést kialakítani.
Képünk illusztráció (Fotó: Profimedia)
Ne legyen tabu az intimitás
Amennyiben a gyerek külön szobában alszik, még akkor is előfordulhat, hogy hallja, látja szülei nemi érintkezését. Természetesen nem mindegy, hogy mit érzékel és milyen gyakran. Az nem jó irány, hogy a szülők mindent elrejtenek a gyerek elől, mert
igenis jó, ha a csemete látja a szüleit csókolózni, ölelkezni, simogatni egymást, ha látja, hogy szeretik egymást, és testi közelségeben is vannak. A többi azonban maradjon a csukott ajtók mögött.
Ám ha mégis véletlenül éppen akkor toppan be a gyerek a szülői hálóba, amikor ők szeretkeznek, akkor sem kell megijedni. Meg kell kérdezni, hogy mit látott, hogyan élte azt meg, hogyan hatott rá.
El kell neki a saját szintjén magyarázni, hogy anya és apa között mi is történt,
hogy a felnőttek, a szülők, akik szeretik egymást, ily módon élik meg a szerelmüket egymás iránt. És meg lehet kérni, hogy legközelebb kopogjon, mielőtt belépne a szülői hálóba vagy a fürdőbe. Mindez segít neki is, hogy a szexualitást természetes dolognak, az élet velejárójának fogja fel, így később a saját szexualitását is természetesebben élheti meg, és nem tabunak.
Amennyiben többször előfordul, hogy a gyerek tanúja lesz a szülők szexuális életének, és erről nem beszélnek, erre nem kap magyarázatot, akkor az kihathat egész életére, és meghatározhatja, hogy miképpen áll a szexhez. Önértékelési zavar, a másik nemtől való elfordulás, a párkapcsolat elutasítása vagy bojkottálása is jelentkezhet felnőttkorban. Túlzott gátak keletkezhetnek benne a szexualitással szemben, vagy éppen ezeknek a teljes hiánya is jelentkezhet, de felléphet szexuális zavar, probléma is.
Éppen ezért a szülőkön nagy felelősség van ezen a téren is, hogy hogyan kezelik, ha a gyerek tanúja lesz a szexnek, és miképpen világosítják fel, mi mindent mutatnak neki a párkapcsolatból, szexualitásból a gyermek saját szintjének megfelelően.
És hogy mi a megfelelő szint?
Amire a gyerek éppen kíváncsi, amit tudni szeretne, arról mindig beszéljünk, és ne söpörjük a szőnyeg alá azzal, hogy ehhez ő még kicsi. Kezeljük a szexualitást olyan dolognak, mint például az evést. Egy csecsemőnek sem adunk mogyorót, tojást vagy éppen kenyeret, hanem apránként vezetjük be ezeket a dolgokat az étkezésükbe. Legyen így a szexualitás is. Mindig apránként és csak lazán, természetesen.
| A cikk szerzője Szentgyörgyi Edit pár- és szexuálterapeuta. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen diplomázott, majd a Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Egyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Később a mediáció és a coaching eszközeit, szemléletét is beépítette munkájába. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos Társaságnak. |
