Család

Így lesz tökéletes egy egész napos túra a természetben a kütyüfüggő gyerekekkel

Friss levegőre, mozgásra mindnyájunknak szükségünk van, de a gyerekeken hamar meg is látszik ezeknek a hiánya. Mégis, ha már elmúltak nyolcévesek, egyre nehezebb őket rávenni egy nagyobb kirándulásra. Mit tegyünk?

Bodrogi Eszter

Bár a legfelkapottabb budapesti parkok és jó pár népszerű vidéki úti cél is le van zárva most a látogatók elől, egy kis kutatómunkával és tervezéssel bőven találhatunk olyan helyeket magunknak, ahova hétvégén érdemes és szabad is elmenni kirándulni, méghozzá úgy, hogy egy 4-6 órás túra alatt szinte ne is találkozzunk más emberekkel.

Hasznos tippek is kereshetők a mobiltelefonon.

Nem jó ötlet elvenni a gyerekektől a mobiltelefont a kirándulás alatt (Fotó: Gettyimages)

Sok szülő panaszkodik, hogy hiába hívják a gyerekeket kirándulni, legtöbbször csak grimaszolás és morgás a válasz, rosszabb esetben az egész túrát képesek tönkretenni csak azért, mert az erdő közepén nincsen internet.

Jó példával nevel a szülő?

Sajnos, bár nagyon jól hangzik, mégsem számít mindig a példa. A szülők már egy egészen más generáció, ők még az internet előtti korban születtek, akkor amikor bárki képes volt offline eltölteni pár órát mindenféle elvonási tünetek nélkül.

Rengeteg szülő korlátozza a gyerekei interneten vagy számítógép előtt eltöltött idejét, de ezt elég nehéz most az iskolabezárások után következetesen véghez vinni. Nem elég az online tanítás, de utána még teljesen jogos kérés a gyerektől az is, hogy valamennyi időt legalább az interneten együtt lehessen a barátaival. Egy jó beszélgetés, vagy csak egy fáradt gőzt kieresztő viháncolás közben azt várni a gyerekektől, hogy zárják be az applikációt, és érezzék jól magukat a kertben, rosszabb esetben pedig az erkélyen, teljesíthetetlen elvárás.

Vannak olyan szülők, akik eddig is gyakran kirándultak, ahová el is vitték a gyerekeiket, de ezek az alkalmak általában a szülők kifejezett kérésére jöttek csak létre, a gyerekek nyomatékos tiltakozása ellenére. Úgy tűnik, hiába a jó példa, ha egyszer kirándulásról van szó. Természetesen hallottunk már önként teljesítménytúrázó hatévesekről, de úgy tűnik, ők a valóságban elég kevesen vannak.

Lehet, hogy először kéreti magát, de utólag csak a jóra emlékszik majd (Fotó: Gettyimages)

„Gyerekkoromban nagyon sokat kirándultam a szüleimmel – meséli Benedek. – Nem volt telkünk, mint másoknak az osztályból, úgyhogy hétvégenként túráztunk. Én imádtam menni, ott tanultam meg tüzet rakni, nyársat faragni. A feleségem viszont emlékszik rá, hogy ő is pont úgy nyafogott gyerekkorában, mint most a mi gyerekeink, de a végén mégis mindig nagyon élvezte a családi kirándulásokat. Nálunk demokrácia van otthon, de ha mi szülők úgy döntünk, hogy megyünk, akkor a gyerekeknek is jönniük kell. Legfeljebb másnap ők találják ki a programot. Még kicsik, de pár év múlva végig akarok velük menni a Kék körön. Az nekem is kimaradt, és bevallom, többet láttam Olaszországból és Ausztriából, mint a saját hazámból. Múlt héten szalonnát sütöttünk, és akkor derült ki, hogy a kilencéves lányom nem csak hogy nem csinált még ilyet, de nem is hallott róla soha. Annyira városlakók vagyunk, hogy a gyereknek kimaradt a szalonnasütés. Gyorsan pótoltuk is!”

A testmozgás és a természet közelsége alapvető jelentőségű az ember testi és mentális egészségében. Most, ha nem teszünk ellene nagyon tudatosan, akkor mindkettőtől megfosztjuk magunkat. Pedig sem sportolni, sem a természetben sétálni nem tilos, legalábbis olyan helyen, ahol egyedül lehetünk az egy háztartásban élő rokonainkkal, vagyis távol bármelyik lakott településtől.

Olyan helyre menjünk, ami kevésbé népszerű (Fotó: Gettyimages)

A hétköznapjainkat óriási információs nyomásban éljünk, online dolgozunk, a gyerekeink online tanulnak, tévéznek, barátkoznak. Nagyságrendekkel több információval kell megküzdenünk, mint az előttünk élő generációknak. Folyamatosan híreket olvasunk, amit próbálunk feldolgozni, de olyan gyorsan érkeznek az újak, hogy nincs időnk azokat másokkal megbeszélni. Pedig ötven évvel ezelőttig még ez volt az emberiség szokása: hallott egy hírt, és azt megtárgyalta másokkal. Ha most kicsit csökkenteni szeretnénk a hírzajt magunk körül, muszáj előle a természetbe menekülni, és oda magunkkal kell vinnünk a digitális bennszülött gyerekeinket is.

Ne vegyünk el tőlük minden elektronikát!

Sőt, adjunk a kezükbe mást a mobiltelefonjukon kívül. Akik gyakran kirándulnak, vagy komolyan megfogadták, hogy ezentúl sokat lesznek a szabadban, azoknak jó beruházás lehet egy túra gps készülék. Bár a telefonok többségében már most is van gps, a túra gps-re szuper térképeket tölthetünk le a legeldugottabb turistaútvonalakról, sőt, geoládákat is kereshetünk ott is, ahol a telefon nem működik.

Kincskeresés GPS-szel

A geocaching egy olyan játék, amely a kincskeresés ősi szenvedélyére alapozva egyesíti a modern technikát a természetjárással, a turizmussal és az ismeretterjesztéssel. Az első úgynevezett geoládát 2000. május 3-án Dave Ulmer rejtette el az USA-ban. Az elrejtett ládát a nyilvánosságra hozott földrajzi koordinátái alapján GPS eszközzel kell megtalálni, majd a megtalálást egy kis füzetbe, vagy egy online naplóba rögzíteni. A játék eredetije 150 éves múltra tekint vissza, de ekkor még csak híres földrajzi pontokat, nevezetességeket kerestek fel a játékosok. Mivel a ládák – amik lehetnek egészen aprók, mint egy fürjtojás, vagy jóval nagyobbak, mint egy uzsonnásdoboz – általában szép vagy izgalmas helyeken rejtik el, a gyerekek szó nélkül hajlandók több kilométert gyalogolni, csak hogy ráleljenek.

Ugyanez igaz a gombagyűjtésre, ami azokat a gyerekeket is lázba hozza, akik meg se hajlandóak kóstolni a gombákat. Az ősi gyűjtögető vagy vadászó ösztön mégis működik náluk, csak elő kell hívni.

Jó ötlet a gyerekek kedvencét vinni a kirándulásra (Fotó: Gettyimages)

Rendezzünk látványos pikniket

Ki tudja miért, de egy full extrás piknik lehetősége annyira lázba tudja hozni a gyerekeket, hogy még hegyet is hajlandóak érte mászni. Elképesztően jó és könnyű hátizsák-hűtőtáskákat lehet kapni, úgyhogy aggódnunk sem kell az ételek frissessége miatt. Ha már így alakult, adjuk meg a módját, vigyünk plédet, papírtányérokat, szép szalvétát, többféle ételt, és valamilyen süteményt is mindenképp. Ne feledkezzünk meg egy olyan zacskóról sem, amibe majd a szemetet tudjuk hazavinni.

Mindenkinek legyen hátizsákja, a legkisebbeknek is

Először szó szerinti közös teherviselés fontos, a saját kulacsát és szendvicsét mindenki cipelje maga. A nagyobbak viszont bátran besegíthetnek a piknik további kellékeinek a cipelésébe, de a növényhatározónak, az esőkabátnak, és a naptejnek is van súlya, márpedig ezek nélkül nem érdemes elindulni.

Ha mindez megvan, akkor még engedjük meg a gyerekeknek, hogy beleszóljanak a túra megtervezésébe is. Ők is nyugodtan bújhatják az internetet tippekért, amiket közösen átbeszélhet a család.