 |
Olvass tovább! Hüvelyi gőzöléssel a fertőzések ellen |
A múlt héten őrizetbe vettek és emberöléssel vádoltak meg egy idős házaspárt. Lányuk kényszerbetegsége miatt naponta 20 órát töltött a zuhany alatt. A 40 éves Samantha Hancoxot holtan találták otthonában egy karosszékben. A nő annyira irtózott a baktériumoktól, hogy az elmúlt 18 évben alig hagyta el lakását.
 |
| Samanta Hancox Fotó: dailymail.co.uk |
A szülőket hét órán át hallgatták ki a rendőrőrsön, mivel a boncolás megállapította: egyetlen gyermekük halálát kiszáradás és bőrfertőzés okozta. Kiderült, hogy lányuk súlyos kényszerbetegségben szenvedett, és baktériumfóbiája miatt elszigetelten élt. Samantha folyamatosan sikálta kezeit és zoknit húzott rájuk, az utolsó években pedig csak szülei léphettek be a házába. „Mindent be kellett csomagolni – emlékszik vissza az édesanya. – Amikor a férjem vásárolni ment, át kellett öltöznie, ha hazaért. Néha még a ruháinkat is el kellett égetnünk. A ház állandóan csupa gőz volt a folyamatos zuhanyozás miatt” – emlékeztek a szülők.
Az elmúlt öt évben Samantha elmeállapota annyira leromlott, hogy már nem engedte be az egészségügyi dolgozókat, és ő sem hagyta el a házat. A lány tízévesen kezdett el aggódni a baktériumok miatt, amikor nagymamája kórházban elhunyt, egyik nagynénje pedig nem sokkal korábban ételmérgezésbe halt bele. A halála előtti éjszakán bocsánatot kért édesanyjától, hogy nem volt képes megenni a főztjét, így búcsúzott el tőle. Megdöbbentő történet, Amerikából. De Magyarországon is szép számmal élnek a kényszer foglyaként, még ha konkrét halálesetekről eddig a szakembereknek nincs is tudomásuk.
| Szakemberek szerint a lakosságnak mintegy 3 százalékát, tehát kb. 300 000 embert érint Magyarországon ez a betegség. Sokan azonban nem tudják, hogy amit átélnek, az betegség, vagy attól félnek, hogy bolondnak bélyegzik őket, és nem mernek segítséget kérni. Így a tényleges megbetegedések száma ennél jóval több is lehet, és azonos arányban érint nőket és férfiakat. Az érintettek 85 százaléka 35 év alatti. A betegség nőknél 25, férfiaknál 20 éves kor táján kezdődik. 50 év felett gyakorlatilag nem fordul elő. |
Barnabásnak ma már ennie is komoly procedúrát jelent, szinte képtelen a normális életre. Újra és újra ismétli, lejátssza az azt megelőző folyamatokat, mert úgy érzi, valamit elrontott és ki kell javítania. Kényszeresen. Pedig egy teljesen átlagos fiú volt, mindaddig, amíg szülei el nem váltak. Ő apjához költözött, de összevesztek. Onnantól minden, ami apja új családjához kötődött, rossz volt és elrontott mindent. Egyre több lett a gondolat, a kép, a történés, amit már annyiszor rontott, hogy Barnabás mára elvesztette a fonalat. Fogalma sincs, nem emlékszik már, hogyan kellene kijavítania. A fiú számára egyelőre nincs segítség. Lehoczky doktornak nem ő az egyetlen hasonlóan súlyos betege. Van olyan, akinek a kórteremtől az orvosi szobáig tartó 20 méteres utat két órába telik megtenni. De a doktor vár, tudja, hogy Istvánt ilyenkor nem szabad megzavarni.
 |
| A tisztálkodási kényszerben szenvedő meghatározott szabályok szerint újra és újra megmosakodik. |
– Lép egyet, és akkor beugrik neki, hogy az rossz. Azonnal visszalép. Aztán a kényszerképzet sokáig nem engedi újra nekiindulni. Majd újra nekifut, ha szerencsénk van, egy-egy lépést azért halad, de nem szabad közbelépnünk. Ha beavatkoznánk és mondjuk karon fognánk, s behúznánk a rendelőbe, az olyan mértékű szorongást okozna neki, hogy képtelen lenne bármilyen kontaktusra vagy kommunikációra – meséli dr. Lehoczky Pál, a Magyar Pszichiátriai Társaság leendő elnöke, aki gyakorló pszichiáter. Munkája során a legelképesztőbb esetekkel találkozott már. – A leggyakoribb a tisztálkodási kényszer, ilyenkor általában meghatározott szabályok szerint, bizonyos rituálékkal kell újra és újra megmosakodni. Volt olyan páciensem is, aki a koszt rétegekben látta, s kiszámolta, hogy minden újabb réteg fél óra alatt rakódik a testére, s ez alapján kellett tisztálkodnia. Vagyis ha mondjuk két órát töltött a szabadban, akkor négy koszréteg rakódott rá és négyszer kellett lemosakodnia. Egy másik betegem pedig odáig jutott, hogy ha látogatók jöttek hozzájuk, mindenkinek le kellett vetkőznie és egyfajta steril, fertőtlenített köpenyben léphettek csak be – emlékszik a szakember.
Van, akinek sikerül
Cili állandóan attól félt, nem vigyáz eléggé a dolgaira. A szorongás akkor kezdődött, amikor szüleitől egy bérelt lakásba költözött. Innentől a lány folyamatosan csekkolt. Figyelte a kapcsolókat, a tűzhelyet, a vasalót. Kényszeresen ellenőrzött, állandóan azt hitte, vagy elázik, vagy leég a lakás. Aztán szép lassan mindez az elvesztésre is kiterjedt. Onnantól Cilinek a telefonját és a pénztárcáját kellett szemmel tartania. Egy idő után már az sem volt elég, ha a kezében az ominózus tárgyakkal lépett az utcára. Ott sem volt biztonság. Aztán már ki sem tudott lépni a lakásból, még a dolgát is a szobában, egy vödörben tudta csak elvégezni. Ekkor vitték kórházba. Szerencséje volt: hipnózissal és gyógyszerekkel sikerült teljesen kigyógyítani kényszerképzeteiből. A szakember szerint ez az egyik legnehezebben gyógyítható pszichiátriai kórkép, sokszor tehetetlen a téveszmékkel szemben az orvostudomány.
Ha a legextrémebb képzelgések okozzák a késztetést
Van, akit a halottak kipárolgása „üldöz”, és még egy madártetem is komoly korlátokat hoz az életébe. Egy nő például azt vette a fejébe, hogy a külvilággal azért nem érintkezhet, mert az spermiumokkal van tele, amitől ő teherbe fog esni. Képtelenebbnél képtelenebb rögeszmék, amiken részletesen kidolgozott rituálék segítik át a betegeket.
Hol a határ?
Mikortól számít betegesnek a rettegés, kell-e aggódnunk, amikor a barátunk már századszor fut vissza, hogy ellenőrizze, bezárta-e az ajtót?
Lehoczky doktor szerint egészen addig a pontig elfogadható egy-egy félelem, amíg az nem akadályozza a mindennapokat, amikor már elveszíti az illető a döntési képességét, a félelem eluralja és a kényszer nem engedi másként, máskor megtenni dolgokat. Az, hogy a betegséget pontosan mi váltja ki, egyelőre nem igen tudni, az azonban biztos: a gének, bizonyos traumák és élethelyzetek felelősek a kialakulásáért. Ahogy az is: a betegeket komoly belső bizonytalanság gyötri, belső életükben teljes a káosz, s külső, folyamatosan ismételt dolgokban keresik a biztonságot és a kapaszkodókat. Ahogy tudható az is, hogy azok a kényszerképek, amik a rettegést okozzák, sohasem válnak végül valóra.
A kényszernek mindig két oldala van
Egyik oldalon van a félelem és szorongás (például: ha valamit megfogok, megfertőződöm), a másik oldalon pedig a cselekmény, amelyről a beteg úgy gondolja, semlegesítheti szorongásának tárgyát (többórás mosakodás). Rövid távon ez enyhülést hoz, hiszen már nem kell félnie a fertőzéstől, hosszú távon azonban rögzül ez a cselekmény és a nyugalom. Ez nemcsak értelmetlen, de rengeteg időbe, pénzbe és családi toleranciába is kerül.
