 |
A szex veszélyes üzem |
A gólya hozza
„Magyarországon az elmúlt évszázadban olyan, mint szexuális nevelés nem létezett. A 60-as, 70-es években jelent meg a Gólya hozza, a Fiúknak lányokról, majd Veres Pali bácsi osztogatott nevelési tanácsokat az Ifjúsági Magazin hasábjain, elég szolidan és visszafogottan persze, de ez volt minden. Aztán 1971-ben jött az első film, a Helga, ami élesben mutatott be egy szülést, korhatáros volt ugyan, de elsőként legalább foglalkozott a szexualitás következményeivel. A fiúk rosszul lettek a moziban, aztán gyorsan le is vették a műsorról” – kezd a felvilágosítás rövid történetébe dr. Csides Kata pszichológus, aki túl sok képet nem is igen tud felidézni a múltból, hiszen nincs mit.
„Buda Béla és Szilágyi Vilmos próbálkozott áttörni a társadalmi és szakmai falakat, szexuálterapeuta-képzést szerveztek, de nemigen vették őket komolyan. Nagyjából a 80-as évekig nem történt nagyon semmi, majd ’85-ben volt az első szexológiai konferencia, ami a világ nyolcadik csodájának számított. Rá négy évre alakult meg a Magyar Szexológiai Társaság, ami ma is olyan, mintha nem lenne” – meséli Csides Kata, aki szerint egyszerűen röhej, ami ma szexuális felvilágosítás címen nálunk van. A szexuális életre nevelés ugyan a nemzeti alaptanterv része, de nagyjából annyit jelent, hogy a biológia-tankönyvben benne vannak a női és a férfi nemi szervek. Maga a felvilágosítás is, ha van, legfeljebb a szex veszélyeiről szól, de nem a kapcsolatról.
A gyerekek árunak tekintik testüket
„A szex és a foci, a két dolog, amihez mindenki ért – gondolja ezt ma is a többség. Nem véletlen, hogy ide jutottunk. Hogy a gyerekek áruvá degradálják a testüket, hogy egy 12 évesekből álló osztályban már ciki, ha valaki szűz, a szexuális felvilágosítás pedig legfeljebb a pornó. A gyerekek is csak azt csinálják, amit ott látnak, lemásolják a mintát, a testüket adják-veszik” – mutat tükröt a szakember, aki a mai napig napi 80-100 levelet kap a legelképesztőbb kérdésekkel. Ezekből kiderül, hogy a lányuknak nincs fogalmuk a menstruációs ciklusukról, hogy az orális szex szerintük nem szex, hogy a lány a fogamzásgátló kúpot nem a megfelelő testnyílásba teszi.
„Egyre vadabb és rosszabb a kép, sok minden megtörténik már egészen fiatalon velük, aminek nem kéne. Az orgazmusról fogalmuk sincs, csak üvöltenek, mert ezt látták, azt sem tudják, mi a csikló, análisan szeretkeznek, még ha a kínok kínját élik is, mert a fiúk ezt követelik. A fiúk a lányok testét tárgyként kezelik, fogalmuk sincs arról, hogy miről is kellene, hogy szóljon a szex, hogy ehhez kötődik érzelem” – mondja a tévé odamondogató terapeutája.
A pedagógusok még nem érettek
De nem látja sokkal jobbnak Mester Dóra sem a helyzetet, igaz, ő lényegesen árnyaltabban fogalmaz és óv az általánosításoktól. A szexoktató, aki rendszeresen járja az iskolákat, szintén azt mondja: általában olyan, hogy általános nevelés nincs, a szűk rész, amikor erről a tanárok beszélnek, az a biológiaórán a szaporodás, ez már maga nonszensz, illetve jön a külső ember, aki meg a szex veszélyeit sorolja, elmondja a védekezési módszereket, de a testükről, érzelmekről nem hallanak sokat a gyerekek. Mégis, volt már vele olyan, hogy egy év után az igazgató zárta a közös munkát azzal: ne haragudjon, a pedagógiai kar erre még nem érett!
„Amin sokkal jobban megdöbbenek, az valóban a felnőttek tájékozatlansága, hogy a szülők, pedagógusok mennyire nincsenek felkészülve. Nem építik ki azt a bizalmi kapcsolatot, nem szánnak rá időt, hogy a gyerekekkel beszélgethessenek számukra, de vélhetően mindkettőjük számára kínos dolgokról. A szakmában általános a zavar, a hárítás, az egymásra mutogatás. Legtöbben éppen emiatt a feszélyezettség miatt inkább homokba dugják a fejüket, nagyon kevesek vállalják fel a téma iskolai oktatását. Nincs kultúrája a szexről való nyílt, tabuktól, előítéletektől és még inkább szégyenlősségtől mentes beszédnek. Egyrészt a médiát elárasztja a felszínes és nagyon sok beszéd a szexről, másrészt hiányos az információkészletünk a témában, ráadásul az egész rengeteg tabuval terhelt. Ami változott az elmúlt pár évtizedben, mindössze annyi, hogy a gyerekekre csak úgy zúdul a rengeteg információ, töményen szembesülnek a szexszel, a testiség minden formájával, miközben otthon nem változott semmi, a család többnyire ugyanolyan zárkózott maradt. Tehát nincsenek a gyerekeknek eszközeik, szótáruk, hogy megértsék, szelektáljanak és feldolgozzák az őket ért impulzusokat. Sokszor sem ők, sem a felnőttek nem tudnak mit kezdeni a zavarukkal, mindketten képtelenek nyitni egymás felé” – sorolja a gondokat a szexoktató.
Orális szexről ne beszéljen, azt nem szeretik a gyerekek…
„Az egyik célom mindenképpen az, hogy lehessen ugyanúgy beszélni a szexről, mint mondjuk a kultúráról, vagy éppen a gasztronómiáról. A munkámmal szeretném a szexről való gondolkodást kicsit tágítani, szeretnék segíteni a jelenleg is működő tabuk feltárásában és abban, hogy az emberek elfogadják saját testüket, lelküket” – mondja Dóra, aki az óráit is mindig úgy kezdi, hogy a gyerekeket körbeülteti, éreztetve: egyenrangúak, partnerként beszélgethetnek és bármiről. Tényleg bármiről. „Ha te magad hiteles vagy felnőttként, nőként, aktív szexuális életet élő emberként; és nálam nagyon működik, hogy nemcsak a témáról általában beszélek fesztelenül, de a saját élményeimet, tapasztalataimat is megosztom a diákokkal. Nincs ebben semmi félelmetes, a szex nem borzasztó, sőt nagyon is emberi, hétköznapi dolog” – mondja a legnagyobb természetességgel. De hogy nem vágták könnyű fába fejszéjüket a szexuális felvilágosítás „hittérítői”, arra az egyik tanár mondata is bizonyíték, aki arra kérte Dórát, ha lehet, orális szexről ne beszéljen, azt nem szeretik a gyerekek….
És a szomorú tények
A többnyire 14 évesen vagy még előbb első szexuális kalandba bonyolódó általános iskolások 8,7 százaléka egyáltalán nem, további 16 százalékuk pedig megszakított közösüléssel védekezik. A szexuálisan aktívabb fiatalok többnyire rossz tanulók és utálnak iskolába járni, viszont sok időt töltenek kortársaikkal – ez az Országos Gyermek-egészségügyi Intézet munkatársa észak-magyarországi fiatalok körében végzett felméréséből derül ki. Egy másik vizsgálat szerint pedig a fiatalok kilencven százaléka anélkül létesít szexuális kapcsolatot, hogy a legalapvetőbb ismeretekkel rendelkezne a saját, illetve partnere testéről, illetve a védekezés módjairól. Az ismerethiány súlyos következményekkel jár: a művi abortuszok 7-10 százalékát 13–18 éveseken végzik el. De a „megtartott gyerekeknek” se könnyebb. A 19 évnél fiatalabb anyák körében tízszázalékos a csecsemőhalálozás, a „túlélők” többségét pedig a nagyszülők nevelik fel.
A média szerepe
A sötétség oszlatásában a média sem segít. Egy korábbi amerikai felmérés szerint az elmúlt tíz évben háromszorosára nőtt az egyórányi műsoridőre jutó szexuális tartalom. Nálunk se sokkal jobb a helyzet. Így a tévé tizenöt perces sztárjai jelentik a mintát. Az eredmény lehangoló: korai, gyakran agresszív, érzelemmentes szex. A nemi kapcsolat nem a szeretet, teljes kötődés része, hanem a siker és a népszerűség záloga, amelyben egyre több az erőszakos vonás.
Az iskolai szexuális felvilágosítás elégtelen
A 15–22 évesek 97 százaléka elégedetlen az iskolai szexuális felvilágosítással. Azt szeretnék, ha többről szólna biológiánál, például nemi szerepekről, párkapcsolatról, családtervezésről. Meghökkentően keveset tudnak a szexuális úton terjedő fertőző betegségekről is. Bár egy népesedéspolitikai kormányhatározat már 1973-ban az osztályfőnöki órák kötelező részévé tette a családi életre nevelést, a szex a mai napig tabutéma az iskolákban. A tanárok többsége felkészületlen, legfeljebb letudja a „kötelező” felvilágosítást. Az Oktatási Minisztérium idevágó rendelete szerint az osztályfőnöki órák tíz százalékát egészségfejlesztési tartalommal kellene megtölteni. Csakhogy ezeket az órákat – megfelelő indoklás mellett – nem kötelező megtartani.
És megjelent egy új csoport is a fiatalok körében: a saját családját más családoknál gazdagabbnak tartó fiúk, akik egyáltalán nem foglalkoznak sem a védekezéssel, sem érzelmi kérdésekkel.
