Kokó: Halálos kór támadott meg

Létezik a boldogság receptje?

A minap te lettél az Országos Tisztifőorvosi Hivatal által elindított tavaszi utazás-egészségügyi kampány arca. Mi a kampány célja?
Szeretnénk felhívni a társadalom figyelmét arra, hogy utazás előtt ne csak a repülőjegyről és a biztosításról gondosodjanak, hanem a betegségek megelőzéséről is. Az utóbbi húsz évben kinyílt a világ számunkra, a trópusi és egzotikus országokban idegen ételeknek, ismeretlen állatok támadásainak van kitéve a szervezetünk. Mivel magam is sokat utazom, nagyobb eséllyel kapom el ezeket a betegségeket. Egyszer Afganisztánban három napig ültem a WC-n, mert a vizet sem bírta a szervezetem. Az általam novemberben elkapott – olykor halálos kimenetelű – dengue-láz ugyan nem megelőzhető, de fontos, hogy legalább az ellen védekezzünk, ami ellen lehet. Sárgaláz és hepatitisz ellen például van védőoltás.

Mi történt veled tavaly novemberben? Milyen tüneteid voltak, és hogy derült ki, hogy milyen betegség támadott meg?
A kolumbiai utam utolsó reggelén fejfájásra ébredtem és lázas voltam. Azt hittem, hogy napszúrás, de erős, vándorló csontfájás is kísérte. Mivel a több mint húszórás repülőút után a tünetek cseppet sem múltak, hazaérkezésemkor rögtön a Szent László Kórház járványügyi központjába vitt a feleségem. Szlávik doktor a harmadik mondatom után megállapította, hogy az a dengue-láz támadt meg, amiről előző nap a miami reptéren olvastam egy szörfös halála kapcsán. A doktor úr elmondta, hogy nincs különösebb gyógyír a kórra, szedjem a szokásos vitaminokat, táplálék-kiegészítőket, maradjak otthon, pihenjek, a szervezetem körülbelül egy hét alatt le fogja győzni a betegséget. Szerencsére így is történt.

Az alternatív gyógymódokat mennyire alkalmazod?
Alapvetően nem, bár homeopátiás készítménnyel már sikerült elmulasztani a fogfájásomat, és a feleségem fejfájását is. Prokopp Dóra barátnőnk minden síelésre körülbelül negyvenezer kis bogyóval érkezik, és ha bárkinek bármi baja van, biztos, hogy tud rá valami csodaszert. Tehát hinni hiszek benne, de a hétköznapokban nem alkalmazom.

Az egészséges életmód mit jelent a számodra? Aktív sportmúlt után mennyire kell odafigyelned oda arra, hogy mit eszel és mennyit sportolsz?
Az átlagnál valószínűleg többet teszek az egészségemért, de ahhoz képest, amilyen aszkétaéletem volt élsportolóként, mégiscsak egészségtelenebbül élek. Néha elszívok egy szál cigarettát, megiszom egy-két pohárral több bort, mint kellene, és előfordul, hogy egy-egy rövid is lecsúszik a torkomon. Ugyanakkor igyekszem egészségesen étkezni, és heti rendszerességgel sportolok.  Ha megjelenik valahol egy úszógumi, rohanok edzeni, mert nagyon hiú vagyok.

Fotó: Sanoma Archív / Réti Borbála

Fotó: Sanoma Archív / Schumy Csaba

Milyen sportot űzöl mostanában?
Elsősorban golfozom, ami nem annyira aktív sporttevékenység, viszont szórakoztató és teljesen kikapcsol. Ezen kívül futni és focizni szoktam a kondícióm megőrzése, valamint a megfelelő vérkeringés fenntartása végett, de közel sem olyan intenzitással, mint régen. Az igazság az, hogy amióta elmúltam negyvenéves, nehezebben megy a mozgás. Mára megtanultam, hogy igenis le lehet mondani az aznapi edzést, és adott esetben abba is lehet hagyni, mert ha valami nem esik jól, azt nem szabad erőltetni.

Egy interjúban nyilatkoztad, hogy 42 éves korodban szeretnéd lefutni a maratoni távot. Nem mond ez ellent ennek?
Egy kicsit igen, de bevallom, azért félek is ettől a „mindenáron nem”-től, és szeretnék még bizonyítani. Megadatott, hogy olimpiai bajnok legyek, de kevés olyan terület van az életemben, ahol hasonlóan kimagasló teljesítmény miatt büszke lehetek magamra. A maraton gyilkos táv, még egy aktív sportolótól is alapos felkészülést kíván. Ahhoz, hogy lefussam, változtatnom kell az életritmusomon. Talán azért is szeretném megtenni, mert az utóbbi években éreztem, hogy sokkal többet foglalkoztam az egyéb teendőimmel, mint saját magammal.

Fotó: Sanoma Archív/Gálos Samu Mihály

Van egy sikeres éttermed, otthonosan mozogsz a médiában, kiemelkedően teljesítesz a sportdiplomáciában, és a második diplomádat szerzed meg nemsokára. Érdekel, hogy mi a titkod, és az is, hogy a feladatok találnak meg, vagy tudatosan keresed a lehetőséget?
Jó lenne azt mondani, hogy bármiben is tudatosan döntöttem, de nem így van. Azt hiszem, szerencsés vagyok, hogy mindig olyan feladatok találtak meg, amikben jól éreztem magam, ahol szakmai kompetenciát tudtam kifejteni, vagy akikkel együtt dolgoztam, azok olyan szinten értettek ahhoz, amit csinálnak, hogy ki tudták küszöbölni a hiányosságaimat. Titok nincs, azt gondolom, hogy egyszerre több lovat is meg lehet ülni, de mindig arra a lóra kell összpontosítani, amin épp ülök. Emellett elengedhetetlen felkészülten, alázattal állni a feladat elé, és az sem árt, ha az ember tudja, hogy mekkora a kabátja. Mindig csak akkora feladatot vállaltam, amit teljesíteni is tudtam.

Előfordult olyan, hogy valamibe belebuktál?
Akadtak üzleti próbálkozásaim, amiket nem vittem sikerre, és a médiában sem volt minden szereplésem hibátlan, de olyan még nem volt, ami miatt nagyon szégyellnem kellett volna magam. Még az ominózus sportvereségem után is emelt fővel jöttem le a szorítóból, bár nagyon bántott, hogy a közönségnek csalódást okoztam. Sajnos még mindig találkozom olyan emberekkel, akik nem tudták ezt nekem megbocsátani, de ha az ember egészséges lelkülettel él, akkor előre néz és a pozitív dolgokra koncentrál.

A gyerekek készülnek apu nyomdokaiba lépni valamilyen sportágban?
Mindkét fiam sportol, vegyes intenzitással. Bence, a nagyobbik az ökölvívást választotta, Gergő pedig gyeplabdázik, és most elkezdett mellette kézilabdázni is. Ezenkívül tökéletesen úsznak, gyönyörűen síelnek, gyakran veszünk részt utcai futóversenyeken és többnapos kerékpártúrákon, de élsportolók valószínűleg nem lesznek. Őszintén szólva sosem szorgalmaztam, hogy így legyen, a feleségem pedig – látva a hátulütőit – kifejezetten ellenezte.