A legfőbb bűnös az agyalás, azaz a folyamatos problémamegoldó üzemmód, ami nem engedi, hogy az elménk megnyugodjon, elcsendesedjen és aludni térjen. Ha pedig az agyunk zakatol, és állandóan abban az ördögi körben jár, hogy egy problémára megoldási útvonalakat állít fel, majd ha az egyikkel kész van, rögtön másikat gondol ki, akkor szó sem lehet pihentető alvásról. Akkor kipattant szemekkel nézzük a sötétben a plafont, és próbálunk nem gondolni arra, amire gondolunk.
Az agyalás már kórtünet
Azt mondják ilyenkor a jóakarók, akik látják táskás szemeinket és ahogy kóválygunk a munkahelyünkön a kávéfőző körül, hogy “ne agyalj annyit!”. Csakhogy ez pont az az effektus, amikor azt mondják nekünk, hogy “ne gondolj a jegesmedvére!”, ilyenkor mindenki rögtön egy jegesmedvére gondol, mi pedig folytatjuk a rágódást.
Az agyalás már lassan kórtünet, ami nemcsak az álmainkat zavarja meg, hanem a mindennapi tevékenységeket és kapcsolatainkat is megmérgezi. Ilyenkor a legkisebb problémát is hatalmasra bírjuk nagyítani, amitől még a végén agresszív kismalacként állunk majd a környezetünkhöz és mindenkiben az ellenséget kezdjük látni.
Eddig két nagyon hasznos tanácsot kaptam ezzel a jelenséggel kapcsolatban: ne halogass, és fogadd el, hogy nem tartasz mindent a kezedben. Ha ez a kettő megvan, akkor jó eséllyel az agyaláson is túl tudsz lendülni és nyugodtabban alszol majd.
Ezen gondolkodnak a Huffington Post által megkérdezett álmatlanok:
“Egyszerre gondolkodom mindenen: munkán, csekkeken, barátokkal, családdal a kapcsolatomon. Az egészségemen, a férjem egészségén. A macskáimon. A jövőn. A közelgő hétvégén.” (Sharlene Stenseth)
“Azon tűnődöm, hogy mi a jó életért vagyok még mindig ébren?!?!” (Chrissy Garland)
“Reménykedem, hogy nem ébresztem fel a feleségemet, ahogy mellette forgolódom. Azon rágódom, hogy vajon a családom boldog, biztonságban vannak-e, és érzik-e, hogy szeretem őket. Ezek mindig az önvád és kételkedés pillanatai.” (Erika Ortiz)
“Leginkább a múlton rágódom: az elért sikereimen és teljesítményemen, amitől rettegek, hogy soha többé nem sikerül véghezvinnem. A rossz döntéseimen is sokat agyalok, ahogy azokon a dolgokon is, amikre nincs hatásom.” (Michelle LaPlante-Romanowicz)
“Ilyenkor az agyamba tódulnak olyan szomorú, tragikus vagy horrorisztikus képek, amiket nemrég láttam vagy olvastam. Általában ezek a híradóból jönnek, értelmetlen tragédiák vagy az emberi kegyetlenségről szóló történetek (autóbalesetek, gyermek halál, állatkínzás). (Robyn Anderson Goldy)
“Azon tűnődöm, hogy milyen jó volt minden régen, amikor tudtam aludni. Ja, és a pénzen. Határozottan sokat gondolkodom a pénzen. Vagyis leginkább a hiányán.” (Teresa Esposito Horvath)
“Néha felébredek hajnal kettőkor, és azokon a munkáimon rágódom, amiket nem fejeztem be előző nap. Visszajátszom magamban azokat a szituációkat és beszélgetéseket, amikre szerintem nem jól reagáltam, és azon gondolkodom, hogy hogyan kell majd jobban kezelnem ezeket a helyzeteket a jövőben.” (Steph Marie)
“Mi értelme az egésznek? Miért vagyok én itt? Mit kellene tennem, hogy teljes életet éljek? Miért nem tudok aludni?” (Michelle Reiley Adams)
“Ébren fekszem éjjel és a jelentőségteljes dolgokon gondolkodom: elég lesz-e a megtakarításunk a gyerek egyetemére, megteszek-e minden tőlem telhetőt, jó anya vagyok-e, jó feleség vagyok-e. Fontos gondolatok, amik nem engedik, hogy mélyen aludjak.” (Laura Errico Lanier)
“Végy a múltból olyan dolgokat, amiken már nem tudsz változtatni, fűszerezd meg a jelen kétségeivel, és keverd össze a jövő lehetőségeivel (bármivel onnan kezdve, hogy holnap mi legyen a vacsora, egészen odáig, hogy hol leszel jövőre), és az agyad máris olyanná válik éjnek évadján, mint egy vágtázó paripa.” (Shany Conroy)
“A gondolataim csak úgy száguldoznak ilyenkor a fejemben. Próbálom a tudatosságomat felszínre hozni egészen odáig, hogy már azt sem tudom, hogy valóság vagy álom, amiben vagyok. Aztán megtervezem a holnapi ebédemet.” (Robin Myers)
“Jaj, istenem, fel kell kelnem akárhány óra múlva. Miért nem akkor történik ez, amikor másnap szabadnapom van? Eh, a holnapom totális szívás lesz.” (Amanda Guilford)
“Éjjelente korán lefekszem és gyorsan elalszom. Az álmatlan éjszakáimon rémálmokat látok. Amolyan borzalmas rémálmokat.” (Nikki Proacasky)
“Az álmatlanságom úgy kezdődik, mint egy Google-keresés. Egy ártatlan gondolat bukkan fel, talán egy aznap elhangzott beszélgetéssel kapcsolatban, ami elvezet egy másik gondolathoz, ami lazán kapcsolódik az előzőhöz, aztán mielőtt feleszmélnék, máris valami teljesen irreleváns dolognál tartok, aminek semmi köze a kezdőgondolathoz.” (Cynthia Homa)
“Újra meg újra lejátszom magamban, hogyan kellett volna az aznapi párbeszédekben reagálnom.” (Ana Lamas)
“Néha annyira nyugtalan és bosszús vagyok, hogy zokogok, járkálok körbe a házban, és annyira kimerülök, hogy még inkább nyugtalan és fáradt leszek.” (Emily Della Pietra)
“Az álmatlanságom nem az aggódásaimról szól, hanem a szabadságról. 21 éve gondoskodom másokról egész nap. Az éjszaka az egyetlen időszak, amikor azt csinálhatok, amit akarok.” (Melissa Brazell Geralds)
“Már vacsora után elkezdek azon aggódni, hogy nem fogok tudni aludni. Mostanra az egész alvás egy nagy szorongásba fulladt. Rettenetesen érzem magam a csendtől, amikor várom, hogy el tudjak aludni.” (Shannon Reeves-Rich)
“Lehetett volna, kellett volna, tudtam volna…” (Monica Sanchez Ontiveros)
“Gondolatban körbesétálok az összes házon, ahol valaha éltem, mint például a nagyszüleim házában. Minden részletét magam elé képzelem: a bútorok elhelyezkedését, képeket, szobákat stb. Furcsa módon ez igazából jó érzés.” (Cleo Rasile)
“Az utóbbi időben valamilyen misztikus oknál fogva elkezdtem Shakespeare-szonetteket memorizálni (már több mint 25-nél tartok). Ha éjjel felébredek és nem tudok aludni, akkor mondogatni kezdem őket magamban, ettől általában visszaalszom.” (Paul Weiss)
“Mindig visszajátszom magamban az életemet, és újraélem az eseményeket a fejemben úgy, hogy sokkal jobban döntök mindenben. (Connie Maes)
“Általában egy ideig hagyom, hogy az agyam járjon, amin csak akar, de aztán úgy döntök, hogy okosabban kell használnom az időmet. Ha nem tudok aludni, próbálok azon gondolkodni, hogy hogyan tudnék jobb teljesítményt nyújtani a munkámban, vagy az életemen javítani. Próbálok egy területnél megmaradni és kidolgozni egy konkrét tervet. A végén azért mindig elalszom.” (Jennifer O’Donnell)
“Amikor nem tudok aludni, már nem maradok az ágyban, és nem stresszelem magam a nem alváson. Arra használom az álmatlan órákat, hogy fejlesszem magam, úgyhogy ilyenkor olvasok, írok, leveleket küldök szét, elmerülök a gondolataimban. Előbb-utóbb újra készen állok az alvásra.” (Michelle Grassi Brockmeier)
“Álmodozással és zenehallgatással ütöm el az álmatlan óráimat. Ez a kettő teszi kevésbé szorongással telivé ezeket az éjszakákat.” (Jennifer Shelton Torres)
“Próbálom azzal untatni magam ilyenkor, hogy minden évet végiggondolok az életemből. Általában nem működik, úgyhogy végül mindig megfenyegetem magam, hogy ha nem alszom el 5 percen belül, akkor felkelek és minden házimunkát megcsinálok. Ez rögtön hatni szokott.” (Jennifer Stenning)
