Szénné égett ebéd, óvodában felejtett gyerek: mindenki lehet feledékeny

Feledékenység, koncentrálóképesség-romlás bárkivel előfordulhat bizonyos szituációkban. Teljesen normális, ha stressz vagy kimerültség esetén nem tudunk úgy koncentrálni, hiszen más vonja el a figyelmünket. Ha valaki folyamatosan stresszben él vagy nem pihen eleget, mert rossz az alvásminősége, nem iszik elég folyadékot, vagy vitaminhiánya van, az akár memóriaromláshoz is vezethet. Ha elfelejtjük, hogy bezártuk-e a lakást vagy hogy kihúztuk-e a vasalót, az még nem demencia, nem kell megijedni.

Vajon kihúztam a vasalót, bezártam az ajtót, elzártam a gázt? (Fotó: Gettyimages)

A feledékenység 40 éves kor körül még általában nem olyan gyakori, hogy feltűnő legyen, de azért épp elég vicces, vagy bosszantó szituációt szül ahhoz, hogy a huszonötödik érettségi találkozón mindenkinek legyen pár jó sztorija arról, hogy mikor és mit felejtett el nagyon. Ezekből válogattunk.

Demencia: „Apám igazából már egy éve meghalt, csak a teste még tovább élt”

„A férjem kéthetes külföldi munkából jött haza, és a kedvencét, kacsacombot akartam készíteni neki – meséli Virág. – Be is tettem a sütőbe nyolc combot, majd elmentem érte a reptérre. Úgy kalkuláltam, hogy mire hazaérünk, pont jó lesz. De amikor a férjem kijött a reptérről, be akart ugrani a hipermarketbe bevásárolni, és én teljesen elfelejtkeztem a kacsáról, de annyira, hogy még pizzaszeletet is ettünk a kasszasoron, mert megéheztünk. A lakásba belépve aztán rögtön eszembe jutott, ugyanis a füst csak úgy gomolygott, ahogy kinyitottam az ajtót. Másnap ki kellett festeni a konyhát.”

Gábornak nincsenek nagy sztorijai, de egyre gyakrabban veszi észre, hogy keresni szeretne valamit az interneten, és mire megnyitja a keresőt, már fogalma sincs, hogy mi volt az. Ezzel nem is lenne még problémája, ha ilyenkor nem kezd el csak úgy szörfölgetni a neten, ráadásul pont akkor, amikor a munkájával kéne haladnia.

Aki tisztában van azzal, hogy könnyen elfelejt dolgokat, gyakran használ jegyzetfüzetet, vagy azonnal a telefonjába menti az elintéznivalót. Néha azonban nem alkalmas azonnal leírni a teendőket, és ennek menthetetlenül elfelejtés lesz a vége. Zita egy számára nagyon fontos találkozót beszélt le előre, de elfelejtette felírni.
„Amikor megszólalt a telefonom, azonnal tudtam, hogy miről van szó, de nem volt kész mentséghazugságom, úgyhogy nem vettem fel, majd tíz perc múlva küldtem egy üzenetet, hogy elnézést, durrdefektem volt az autópályán, de már úton vagyok taxival, kérem, várjanak meg. Működött, de nagyon kínos volt.”

Az oviban felejtett gyerekek nem ritkák az óvónők szerint (Fotó: Gettyimages)

Szinte mindenki ismer olyan szülőt, aki az óvodában felejtette a gyerekét. Ilyen természetesen mindenkivel csak akkor történik meg, ha valamiért a szokásostól eltérő időpontban kell mennie a gyerekért, vagy a másik szülőt kell helyettesítenie.

„Majdnem mindig a feleségem hozta el a gyerekeket az óvodából, mert ő dolgozott közelebb, de néha más dolga volt, és akkor rám várt ez a feladat – meséli Péter. – Előre megbeszéltük, sőt, a feleségem reggel is figyelmeztetett, én mégis az esetek felében elfelejtettem. Pedig nem vagyok rossz apa, imádom a gyerekeimet, de munka közben annyira másra koncentrálok, hogy kimegy a fejemből az ilyesmi. Többször előfordult, hogy a feleségem hívott fél hatkor, harminc perccel az óvoda bezárása után, hogy őt kereste az óvónő, amiért senki nem ment a gyerekért. Szerencsére autóval hamar odaértem, és ilyenkor mindig elvittem az óvónőt is haza, hogy ne kelljen még trolival zötykölődnie.”

Péter attól tart, hogy ez valami családi örökség lehet náluk, mert gyerekkorában vele is előfordult, hogy az apja elfelejtett érte menni, és a vidéki kisvárosban még alig volt telefon, így az óvónő egy cetlit hagyott az óvoda ajtaján, rajta a címével, ahol az apja kereshette.

Soha nem találom a telefonom, mégis mindig le van némítva

Kinga két dolgot keres folyamatosan, amióta önálló felnőttként elköltözött otthonról: a telefonját és a kulcsait. „Én is tudom, hogyha mindig ugyanoda raknám le a kulcsom, amikor belépek az ajtón, akkor meglenne, sőt, azzal is tisztában vagyok, hogy ha fel lenne hangosítva a telefonom, akkor nagyon egyszerűen akár magamat is felhívhatnám a laptopról, de ezt a két dolgot valamiért mégis képtelen vagyok meglépni. Mentségem és indokom is van rá, felesleges is ezzel foglalkozni, mert, ha húsz év alatt nem voltam képes megszokni a rendszert, akkor most se leszek. Pedig elképesztően sok kellemetlenségem volt már miatta.

Legalább harminc meetingről késtem már el, mert nem volt meg a lakáskulcsom, amikor indulni kellett volna, de nem mertem nyitva hagyni a lakást. Egyszer pedig a szüleim majdnem rám törték az ajtót, mert azt hitték, hogy baleset ért, azért nem veszem fel a telefont, pedig ők látták a Friends alkalmazásban, hogy otthon vagyok. Pont akkor e-mailt sem olvastam órákon keresztül.”

Szinte nincs is olyan ember, aki néha ne keresné a lakáskulcsát (Fotó: Gettyimages)

Százezer forint a szerviznek

Amikor Andi megvette a lakását, a volt tulajdonosok figyelmeztették, hogy a kulcs mindig legyen nála, amikor kilép az otthonából, mert ha becsapódik az ajtó, akkor azt húszezer forintért nyitja ki a szerelő.
„Dohányozni járok a folyosóra. Ötször felejtettem bent a kulcsot, ami összesen százezer forintomba került. Ha lehetett volna másoltatni a kulcsról, akkor az első alkalom után másoltattam volna egy tucatot és adok belőle minden szomszédnak, de valami spéci svéd zár volt, és csak kód alapján tudtak volna másolni, az pedig nem volt. Az ajtót a levélbedobó nyíláson keresztül egyetlen egy cég tudta csak kinyitni, ők pedig nem jöttek ingyen. Az utolsó alkalommal ráadásul egy szál bugyiban és egy alvós pólóban zártam ki magam, úgyhogy másnap az egész ajtót kicseréltettem tokostul. Csak háromszor annyiba került, mint az eddigi kint ragadásaim.”

Mikortól kóros a feledékenység, és érdemes felkeresni egy orvost?

• Ha valaki érdektelenné válik olyan dolgok iránt, amelyek korábban örömet okoztak neki, illetve elkezdi kerülni a szociális érintkezést.
• Ha kevésbé kezdeményező, inkább egyedül akar lenni.
• Ha gyakran kedvetlen, ingerlékeny, rossz hangulatú.
• Ha nehezen talál meg korábban ismerős helyeket, akár a saját otthonában is.
• Ha eltéved, vagy miután elindult, elfelejti, hogy hová akart menni.
• Ha egyre kevésbé jutnak eszébe a szavak, gyakran elfelejti a neveket, helyszíneket. Ha egyre körülményesebbé válik vele a kommunikáció, nehéz megérteni, és ő is nehezen ért meg másokat.
• Ha a napi rutinban hirtelen és nagy változás áll be nála.
• Ha alapvetőnek tűnő dolgokat felejt el: nem tud megfőzni egy ételt, feladni egy csekket vagy lottót.

Ha a megszokottnál sokkal feledékenyebbnek gondoljuk magunkat vagy a családtagunkat, akkor érdemes orvoshoz fordulni. A szellemi leépülés, orvosi nevén demencia az értelmi és gondolkodási képesség folyamatos hanyatlása, ami jelentősen megnehezíti a beteg szokványos tevékenységeit, legyen szó munkáról vagy háztartásról. A memóriazavar mögött különböző betegségek állhatnak. A diagnosztizálásához neurológiai, pszichiátriai vizsgálat, valamint koponya CT vagy MR képalkotás szükséges. A neurológiai vizsgálat része speciális tesztek elvégzése is, amelyek segítenek a demencia típusának meghatározásában.

További cikkek a demenciáról:

• Rendkívüli dolgot tettek a rendőrök a 81 éves, demenciában szenvedő néniért
• A boldog partner segít megelőzni a demenciát
• Méltatlan bánásmód – „Nem akartam otthonba adni az édesanyámat, de egyedül nem ment”