A megbízható takarítónő nagy kincs, de a kedves családokat a takarítónők is megbecsülik. Sokan több hónapnyi kényszerpihenő után most állnak újra munkába, és néhol igencsak megdöbbentek attól, ami őket fogadta.
A takarítás bizalmi munka, a jó takarítónő nagy kincs (Fotó: Pixabay)
Györgyi hat éve él takarításból. Az alsós tanítónő eleinte csak két délutánra vállalt takarítói állást, de a családok hamar tovább ajánlották, és kiderült, hogy ugyanannyi munkával, mint az iskolában, háromszor annyit tud keresni, úgyhogy nem habozott, felmondott.
Több család utalta a szokásosat, pedig nem is kellett mennem
„Az egészségbiztosítási járulékot magam után fizetem. Nem vagyok felelőtlen, a keresetem harmadát félreteszem nyugdíjas éveimre, de bízom benne, hogy akkor majd, mint korrepetáló tanár fogok tudni keresni egy kis mellékest. Ezt soha nem gondoltam volna, hogy egy végig dolgozott hét után, hétfőn már nem lesz hova mennem. Pedig ez történt, sorra mondták le a családok az időpontokat. Összesen tizennégy családhoz járok, van ahova egész napra két hetenként, akad ahova csak fél napra de hetenként. A hétvégi munkák számától függően 300.000-350.000 forintot keresek havonta.”
Györgyi a legtöbb helyen évek óta takarít, a legfrissebb családhoz is több, mint egy éve jár. Szinte kézről-kézre adják, soha nem kellett neki munkát keresnie. Amikor elkezdődött a karantén, pár család még szerette volna, ha továbbra is megy hozzájuk, de mivel autó nélkül, tömegközlekedéssel járt, ezt nem merte bevállalni. „A családok fele végig fizette a „fizetésemet” és ezért nem tudok elég hálás lenni. Nem kértem senkitől ilyet, pedig bevallom, rettenetesen kétségbe estem, hogy mi lesz velem. Most viszont mindenki azonnal akarja, hogy menjek. Nyilván azokhoz megyek először, akik rám is gondoltak a bajban. A legtöbb helyen nagytakarítást kérnek, és van is mit tisztává varázsolni. Nem tett jót a lakásoknak, hogy mindenki otthon volt egész nap, de extrém dologgal csak egy helyen találkoztam, az egyik családban kérték, hogy mindenképp húzzak ágyneműt, mert három hónapja ugyanaz volt fent, mint amit még én cseréltem. Érdekes, de azt gondoltam, hogy sokkal mocskosabb lesz. Nem feküdtem volna bele, de nem nézett ki három hónaposnak.”
Györgyit egyetlen család nem alkalmazza tovább, ott a családfő rájött a karantén alatt, hogy imád takarítani. Döntését egy nagyon kedves levélben azzal indokolta, hogy úgy tűnik, őt semmi más nem kapcsolja ki annyira, mint a portörlés és a porszívózás, ezért szeretné ezt a hobbit ezentúl is folytatni, így fájó szívvel, de elbúcsúznak Györgyitől. „Sajnáltam, mert egy nagyon normális család volt, de már vannak is mások helyettük. Nem akarok dicsekedni, de sorban állnak az emberek a jó takarítónőkért.”
Sokan nem voltak képesek tisztán tartani a lakásukat (Fotó: Pixabay)
Katinak egész más az ügyfélköre, ő ugyanis csak nagytakarításokat vállal, ezért bár sokan évek óta őt hívják, a legtöbb családdal csak évente egy-két alkalommal találkozik. Ajtó és ablakmosás, szőnyeg és kárpittisztítás, könyvespolc takarítás, ruhásszekrény és konyhaszekrény mosás, ágyhúzás, csempemosás, mindezt egy nap alatt.
A nagytakarítás nem egyenlő a több hónapja mocskos vécé kisikálásával
„Ketten járunk a húgommal, autóval megyünk, van mindenféle felszerelésünk a kárpittisztító géptől kezdve a ötméteres alumínium létráig, hogy a legkoszosabb kanapét és a legmagasabb ablakokat is meg tudjuk pucolni. Általában egy nap alatt végzünk mindenhol, csak a legnagyobb házak tartanak két napig. A leállás alatt is volt pár munkánk, főleg olyan családoknál, akik leköltöztek a nyaralójukba, vagy kihasználták az alkalmat és kifestették a lakást. Nem dolgoztunk minden nap, de azért nem panaszkodunk.”
Katiékat most karantén utáni nagytakarításra hívják a legtöbben. Van olyan lakás is, ahol előre megmondták neki, hogy készüljön fel, mert ők bizony csak hetente egy porszívózást csináltak, különben koszos minden. „Nem akarok finnyázni, mert a nagytakarítást nem véletlenül hívják nagynak, de azért a több hónapja nem tisztított wc, és a mocskos fürdőkád Buda legmenőbb kerületében igencsak megdöbbentő. Nem értem, mi történt az emberekkel, egész nap otthon ültek, és nem zavarta őket az a mocsok, amit eddig eltakarítottak. És nem egy ilyen lakásban jártam az utóbbi egy hétben. A legfurcsább dolog viszont az volt, amikor az egyik nő, akihez évek óta járunk karácsony és húsvét előtt, megkért minket, hogy munka előtt zuhanyozzunk le a fürdőszobájában, és hozzunk magunkkal tiszta váltóruhát, amivel a lakásban tartózkodunk majd. Szétnéztünk, nem volt kamera sehol, úgyhogy megtettük a kedvéért, ha őt ez nyugtatja meg, minket nem zavart.”
Még csak vissza se hívtak!
Ilonka viszont az ügyfélköre felét elvesztette. Sokan, akikhez eddig hetente járt takarítani, pénzhiány miatt visszamondták a munkáját. „Nagyon sokan elveszítették a munkájukat, és hát nyilván a takarítónő az első, amit leépítenek. Én nem Budára járok, hanem főleg a hatodik, hetedik kerületbe, olyan családokhoz, ahol mindenki nagyon sokat dolgozik, és egyszerűen idő hiánya miatt kénytelenek voltak segítséget felvenni. Sejtettem, hogy lesz majd olyan család, ahol nem tudnak többet megfizetni, de az azért nagyon rosszul esett, hogy ezek közül a családok közül egyetlen egy volt csak, amelyik felhívott és elmondta, hogy mi a helyzet. A többiek csak lapítottak, és megvárták, amíg én keresem őket. Sőt, az egyik volt családom nem vette fel a telefont, és nem is válaszolt a megkereséseimre. Négy éve dolgoztam nekik, azért ennyit szerintem megérdemeltem volna!”
Ilonkát sokan keresik ismeretlenek, de nem szeret így munkát vállalni, mert tapasztalata szerint nagyon sokan keresnek állandó takarító helyett alkalmit, akit miután megpucolta az ablakokat, soha többet nem hívnak, ő pedig szeret inkább ismerős környezetben dolgozni. „Egy megszokott lakásban sokkal gyorsabban tudok haladni, tudom mi hol van, merre érdemes haladni. Egy új lakásban viszont nagyon sok idő elmegy a lakás megismerésével, feltérképezésével.”
Ragadt a konyha a mocsoktól
Zita viszont önmaga dobta az egyik családját. Már a karantén előtt is úgy érezte, hogy erősen túlvállalta magát a heti hat nap munkával, és összesen két hét szabadsággal, de mindig volt mire keresni. Mivel páran lemondták a munkáját a vírusra hivatkozva, sokkal több ideje maradt a családjára és önmagára is. El is határozta, hogy lecsökkenti az ügyfelei számát annyival, hogy elég legyen öt napot dolgoznia egy héten.
Van, akinek több lett a munkája, és akad, akinek kevesebb (Fotó: Pixabay)
“Nem volt nehéz dolgom a döntéssel, ugyanis az egyik család valami olyan elképesztő mocsokkal és rendetlenséggel fogadott, hogy majdnem felfordult a gyomrom. Szerintem a porszívót se voltak képesek bekapcsolni három hónapig, de ez a legkisebb gond volt. A konyha ragadt a mocsoktól, a gyerekek szobája szintúgy. A hűtőben elfolyósodott penészes zöldségek, a kamrában rothadó krumpli várt. Hetek óta a parkettán bűzlő kakaó, zsírtól ragacsos mosogató, macskaszőr mindenhol, pókháló és büdös. A vécé pedig úgy nézett ki, mint egy munkásszállón. Mire végeztem a takarítással pont jól meg is fogalmaztam a saját felmondásom. Még szerencse, hogy akkor ott megmondtam nekik, hogy nem megyek többet, különben biztosan még mindig nekik dolgoznék, elég nehezen állok ki ugyanis magamért. Persze nem az igazat mondtam, hogy olyan undorító náluk a mocsok, hogy nincs az a pénz, amiért én ezt folytatnám, hanem egy kegyes kis hazugsággal, amit a fő állásommal kapcsolatban mondtam leléptem. Egyszerűen nem értem, hogy mi történt az emberekkel. Van egy takarítónős titkos csoportunk, ott sokan számolnak be hasonlóról. Olyat senki nem írt, hogy valaki annyira megőrült a karantén alatt, hogy tisztaságmániás lett, de szinte mindenkinek akad egy-egy olyan ügyfele, aki teljesen elhagyta magát a bezártság alatt.”
