Az öregedés az az állapot, amikor egyre kevesebb dolog történik meg velünk újra, és egyre több dolog nem történik meg velünk többé – ez ugyan nem éppen tudományos definíció, de azért elég jól leírja azt, hogy mi történik az idő múlásával, és állítása szerint ez az egyik kedvenc meghatározása Dr. Bárdos Györgynek. A professzor néhány nappal ezelőtt az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának egy online előadásán Tisza Kata öregedéskutatóval és élethelyzeti krízis-coach-csal, illetve az eseményt szervező, és azon moderátorként résztvevő Kiss Dániellel, az Újbudai Pszichológiai Műhely vezetőjével a beszélgetett az öregségről és az öregedés kutatásáról.
Örök élet, örök álom
Keveseknek adatik meg, hogy megünnepelhessék 100. születésnapjukat, pedig akár 120-130 évig is élhetnénk, sőt izraeli tudósok szerint akár 140 évre is kitolható az emberélet hossza, ha sikerül lassítani az öregedés folyamatát. A születéskor várható élettartam persze folyamatosan nő, a nyugati világban például – ha nagyon kerekíteni akarjuk a számokat – egy évszázad alatt negyven évről nyolcvan évre nőtt, vagyis megduplázódott. A KSH legfrissebb adatai szerint Magyarországon pedig férfiak esetében ez a szám 72,86 év, a nőknél 79,33 év, de ez egy 2019-es adat, nem tudjuk még, hogy a koronavírus-járvány hogyan befolyásolta ezeket az értékeket, valószínűleg visszaesés tapasztalható majd 2 az Egyesült Államokban például a pandémia miatt 1,13 évvel csökkent az amerikaiak születéskor várható élettartama, és az elmúlt 40 évben erre nem volt példa.
A várható élettartam növekedése a 20. században elsősorban azzal magyarázható, hogy csökkent a csecsemőhalálozás, és hogy a többi korosztályban is sikerült visszaszorítani a korai halálozást, hiszen sokat fejlődött az egészségügyi ellátás. Sokat köszönhetünk a védőoltásoknak, és úgy általában jobbak lettek az életkörülményeink. És ahogyan az előadáson elhangzott, aki megéli a 65. évet, az nagy valószínűséggel sokáig fog élni, mások szerint pedig aki nyolcvanéves lesz, már túl van a nehezén. Itt fontos megjegyezni, hogy nem öregszünk egyformán, van az ún. leromló típusú öregedés, vagyis amikor valaki egy bizonyos kor után nagyobb valószínűséggel lesz beteg, és ezzel párhuzamosan romlanak az élettani funkciói, és van a szokásos öregedés, amikor nincs komolyabb betegség, csak a kor miatti funkcióvesztés, ám sajnos ebben az esetben is egyszerre csak bekövetkezik a halál.
Ugyan egy adott országban lévő átlagéletkor befolyásolja, hogyan lehet osztályozni a korosztályokat, alapvetően most 55-70 év között idősekről, 70 és 75 év között fiatalos öregekről, 75 és 80 év között öregekről, 90 évtől felfelé pedig aggastyánokról beszélünk. Ám, ahogyan az angolszász területeken mondják, age is just a number, vagyis az, hogy születési időnk szerint mennyi idősek vagyunk, az nem árul el mindent a korunkról.
Keleti Ágnes, a világ legidősebb élő olimpiai bajnoka 100. születésnapját ünnepelte január 9-én (Fotó: MTI / Kovács Tamás)
Beszélhetünk ugyanis biológiai életkorról, vagyis, hogy a testünk állapota alapján milyen idősek vagyunk, pszichológiai életkorról, vagyis, hogy milyen idősnek érezzük magukat, vagy éppen – ahogyan Tisza Kata kiemelte –, van a filozófiai életkor, vagyis, hogy az illető hogyan gondolkodik az öregedésről, és mit gondol a saját koráról, hogyan él a lehetőségeivel, illetve szociális életkor, aminek fontos eleme, hogy adott társadalom hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez, milyen szerepelvárások vannak egy-egy korosztállyal szemben. Rossz hír, Magyarországon hamarabb öregszünk ilyen szempontból, bár nem mi vagyunk az egyetlenek, ahol számolni kell az életkor alapú előítéletekkel.
Ahogyan a felsorolásból látható, egyéni és társadalmi tényezők is meghatározzák, hogyan birkózunk meg az öregedéssel, ahogyan például nem mindegy, hogy az idősek hogyan jelennek meg a tömegmédiában, hogyan ábrázolják őket, ahogyan mondjuk az sem, hogy amikor szembesülünk az életközépi válsággal, milyen válaszokat adunk a felmerülő kérdésekre, hogy mennyire tudjuk pótolni a szerepeket, amiket a korral elvesztünk.
Az idősebb kor megbélyegzését, mint a betegség és a szomorú események által terhelt életszakaszt, át kell alakítanunk az új lehetőségek pozitív képévé mind az idős emberek, mind a társadalom számára
– hívta fel a figyelmet Tisza Kata.
Rudi Westendorp holland öregedéskutató 2010-es, Öregség öregedés nélkül (Oudworden zonder het te zijn) című könyvében szintén kitért arra, hogy az időskori jó közérzet szempontjából mennyire fontos az, hogy alkalmazkodni tudjunk a körülményekhez, és nem szabad elfeledni, ehhez szükség van a társadalom, vagyis a civilek és a szakemberek segítségére is. És sajnos Westendorp könyvében megfogalmazta az is, nincs általános recept arra, hogyan legyünk úgy öregek, hogy ne öregedjünk meg. Már csak azért sem, mert nem öregszünk egyformán, ugyanis ezt a folyamatot olyan tényezők határozzák meg, amik egyénenként eltérők, gondolunk itt a genetikára, a testet érő véletlen károsodásokra és a környezeti hatásokra.
Nincs általános recept arra, hogyan legyünk úgy öregek, hogy ne öregedjünk meg (fotó: getty images)
De miért öregszünk egyáltalán?
Ahogyan a használati tárgyainkon is meglátszik az idő vasfoga, mert az anyag bizony elfárad, ez ugyanúgy igaz az élőlényekre is így általában, ahogyan ő fogalmaz, nem azért öregszünk, mert élünk, hanem azért, mert vagyunk, és persze mi szervezetünk valamelyest helyre tudja hozni a károkat, de általában nem teljesen, a maradandó károsodások pedig szépen lassan összeadódnak. „Valaki vagy valami az idő múlásával egyre törékenyebbé válik, és a legkisebb terhelésre is tönkremegy vagy elpusztul” – írja Westendorp. Az öregedés az egyik lehetséges, és igen érdekes magyarázata az eldobható test elmélete, vagyis, hogy az emberek fejlődése a gazdaságosság elvét követi, és ha már utódaink felnőttek, és nem tudunk további utódokat nemzeni vagy világra hozni, akkor már nincs szükségünk a testünkre. „Úgy alakult az evolúció során, a megfelelő utódhoz meghatározott idő kell, az öregedés ennek a túlfutása, ezt a túlfutást ragadtuk meg” – fogalmazott meg hasonló dolgokat Dr. Bárdos György. Hozzátette, kitolódott a szaporodóképes életkor, vagyis – ezt már mi fűzzük hozzá – az eldobható test elméletét követve több ideig vagyunk hasznosak a fajfenntartás szempontjából. Westendorp könyvében szó van arról is, hogy ilyen szempontból a férfiaknak tovább kellene élnünk, hiszen ők tovább maradnak szaporodóképesek, mint a nők, de hogy miért nem teljesen így van, arra az egyik lehetséges magyarázat az, hogy azok a férfiak, aki kellően sokáig éltek, és kellően sok utódot nemzetek, azok előnyös genetikai tulajdonságaikat átadták lánygyermekeiknek is.
Sokszor, sok helyen elhangzott már, illetve le lett jegyezve, hogy a válság idején sokkal inkább előtérbe kerülnek azok a problémák, amelyeknek a létezéséről tudtunk, de amelyeknek esetleg nem szenteltünk elég figyelmet, és amelyekre még nem sikerült megoldást találnunk. A koronavírus-járvány is a felszínre hozta, hogy egyes társadalmi csoportok mennyire sérülékenyek, és ez sajnos leginkább az idősebb korosztálynál mutatkozott meg. A halálozási mutatók alapján sajnos az idősek körében volt a legtöbb áldozat, egyes források szerint Európában augusztus eleje óta a halálesetek 90%-a köthető 60 év feletti emberekhez. És nyilvánvalóvá vált az is, hogy mennyire fontos a prevenció a krónikus betegségek terén, hiszen önmagában nem is a kronológiai életkor, hanem biológiai életkor az, ami befolyásolja, hogy ki mennyire lesz kiszolgáltatott a fertőzésnek.
Ennek a vírusnak nincs szeme, de azonnal láthatja, ki az öreg és sebezhető
– nyilatkozta a New York-i Albert Einstein Orvostudományi Egyetem Öregedéskutató Intézetének alapítója, Nir Barzilai.
Ő is egyike azoknak az öregedésbiológiával foglalkozó tudósoknak, akik amellett érvelnek, hogy máshogy kell megközelíteni az öregedés folyamatát, és ahelyett, hogy a krónikus betegséget önmagukban kezelnék, kezeljük magát az öregedést. Nem, ez nem azt jelenti, hogy az öregedés betegség, erről szó sincs, hanem azt, hogy egy természetes, de komplex folyamat, amit összetettségében kell vizsgálni. Sok tudóstársával együtt úgy véli, jelentős előrelépést jelenthetnek azok a kezelések, amelyek sejtszinten veszik fel a harcot az öregedés ellen. Néhány évvel ezelőtt a Cell nevű tudományos folyóirat megkért egy csapatnyi gerontológust, hogy gyűjtsék össze, mire jöttünk rá eddig ezen a téren. Íme néhány példa:
- Az idősebb szervezet sejtjeiben halmozottan jelentkeznek a DNS-másolásánál jelentkező problémák, és a hibajavító mechanizmusok sajnos nem mindig működnek, ám ha sikerült elkerülni, hogy a hibák megjelenjenek, akkor már nyert ügyünk van.
- Nemcsak a használati utasításban lehetnek hibák, hanem a gyártási folyamatnál is, vagyis az ún. génkifejeződésnél. Ezt a folyamatot különböző fehérjecsoportok szabályozzák, de az ő működésükben is keletkezhet hiba. Egyes kutatóknak egerekben sikerült ezeket kiküszöbölni, és az állatoknál csökkent az olyan, öregedéssel együtt járó agyi és idegrendszeri problémák kockázata, mint például a memóriazavar.
- Velünk együtt öregszenek a mitokondriumok, vagyis azok a sejtszervecskék, amelyek az energiatermelésért és -raktározásáért felelnek a sejtekben, ha pedig ezekben az apró erőművek elromlanak, akkor olyan molekulák keletkeznek, amelyek károsíthatják a DNS-t.
- Ott van a zombisejtek problémája, ezek olyan sejtek, amelyek komoly stressz hatására ugyan nem pusztulnak el, de nem is osztódnak tovább, viszont miattuk gyulladás alakulhat ki, ami aztán tovább terjed a szervezetünkben.
- A telomerekről már biztosan mindenki hallott. Ezek a DNS-szál két végén található apró szakaszok, amelyek kis védősisakként megóvják sejtosztódás miatt bekövetkező rövidülés káros hatásaitól. Egy gond van, a telomerek egyre rövidebbek lesznek osztódásról osztódásra, és ennek számos káros hatása lehet. Szerencsére sikerült megtalálni az enzimet, ami segít visszaépíteni a telomereket. Ez az ún. telomeráz.
Sikerült megtalálni az enzimet, ami segít visszaépíteni a telomereket (Fotó: Getty Images)
Nem új keletű a vágy, hogy meghosszabbítsuk az életünket, vagy legalábbis próbáljunk szépen megöregedni (itt most nem a külsőségekről van szó, hanem arról, hogy minél tovább meg tudjuk őrizni az egészségünket), és ne legyen annyira rojtos az a rojtos vég. De mi az a rojtos vég? Rudi Westendorp így nevezi a korlátozott élet és a halál közötti időszakot. És sokak szerint valójában nem annak kell a legfőbb célnak lennie, hogy radikálisan meghosszabbítsuk az életünket, hogy menjünk el a falig, hanem az, hogy megnöveljük a magasabb életminőségű éveknek a számát, hogy minél tovább maradjunk fiatalok.
És az elmúlt években persze nemcsak az öregedés mögött álló sejtszintű folyamatokat vizsgálták, hanem azt is, hogyan lehet ezeket kedvező irányba befolyásolni. De mielőtt mindenki rohanna az orvoshoz vagy a patikába, fontos tudni, hogy egyelőre főként az állatkísérletek fázisában tartanak ezek a kutatások, a legtöbb esetben még meg kell győződni arról, hogy az embereknél is alkalmazhatóak, vagyis kellően hatásosak és biztonságosak ezek a módszerek. Hogy miért különböző gerinces és gerinctelen állatokon végzik ezeket a vizsgálatokat, annak egyébként van egy nyomós oka, míg az embereket évtizedekig kellene tanulmányozni, mielőtt következtetéseket lehetne levonni, az állatoknál rövidebb idő is elég.
De milyen eredményeket sikerült elérni? Mivel a kutatás zajlik, így csak szemezgetni tudunk.
- Abban, hogy megfejtsük a hosszú (vagyis a hosszabb és komolyabb betegségektől mentes) élet titkát, akkor nyilván sokat segít az, ha megvizsgáljuk azokat, akik az átlagosnál tovább élnek és a betegségek is elkerülik őket. 2017-ben jelent meg egy tanulmány az. ún amish-génről, aminek hivatalosan egyébként SERPINE1 a neve. A lényeg: egy amish közösség vizsgálata során kiderült, hogy azoknál, akiknél jelen van ennek a génnek a mutációja, tovább élnek, ráadásul az öregkori diabétesz veszélye sem fenyegeti őket. Ezen felfedezés nyomán pedig a kutatok elkezdtek kifejleszteni egy gyógyszert, ami másoknál is segíthet lassítani az öregedést.
- Még mindig a géneknél maradva, az Exeteri Egyetem kutatóinak sikerült találniuk egy olyan módszert, amivel lehet, hogy el lehet érni azt, hogy az idős szervezet génaktiváló képessége a régi a legyen. Ehhez ők egy olyan vegyületet használtak, ami hidrogén-szulfidot (kén-hidrogént) bocsátott ki a sejtekbe, és amikben így állítólag fokozódott olyan fehérjecsoportok kiválasztódása, amiknek fontos szerepe van a korábban már említett génkifejeződésben.
- Érdekes irány a már meglévő szerek kombinált vagy más jellegű használata. Néhány évvel ezelőtt egy öregedést lassító gyógyszerkombinációt hoztak létre tudósok, a koktél pedig három szerből állt: a hangulatjavító lítiumból, a rákkezeléseknél alkalmazott trametinibből és egy immunszabályozó szer, a rapamycinből. Kombinációjuk pedig jelentős hatással volt az ecetmuslicák élethosszára.
- Az egyik legizgalmasabb áttörést az öregedési biológiában a szenolitikumok jelentik, amelyek tulajdonképpen olyan gyógyszerek, amelyek elpusztítják az „elöregedő” sejteket, és amelyekkel megelőzhetők, késleltethetők, enyhíthetők vagy akár meg is fordíthatók az időskorral összefüggésbe hozott betegségek, mint például a csontritkulás, az ízületi gyulladás, a makuladegenráció.
- Pár hónappal ezelőtt jelent meg az Aging folyóiratban egy tanulmány, mely szerint hiperbarikus oxigénkezelések alkalmazásával a korábban már említett telomerek rövidülése, valamint az öreg és rosszul működő sejtek felhalmozódása megfordítható. A kutatásban körülbelül 35, 64 évesnél idősebb felnőtt vett részt, és napi 90 percig, hetente ötször, három hónapig kaptak kezelést.
- Mint tudjuk, időskorban sajnos az immunrendszerünk már nem olyan erős, ezért az elérhető életkor megnövelésének a kulcsa részben az lehet, hogy lelassítjuk vagy megállítjuk immunrendszerük öregedést. Az ilyen jellegű kutatások egyik fő célpontja a T-limfociták érésének legfőbb helyéül számító csecsemőmirigy (thymus, timusz). A pubertást követően a csecsemőmirigy zsugorodni kezd, pontosabban állománya folyamatosan elzsírosodik, vagyis fogalmazhatunk úgy, hogy velünk öregszik. Jó hír az, hogy zajlanak kutatások azzal kapcsolatban, hogy lehet visszafordítani ezt a folyamatot.
