nlc.hu
Egészség

Droghelyzet Magyarországon

„A drogmentes ország képe illúzió”

Magyarország most először vesz részt az Európai Unió droghasználati felmérésében, aminek apropóján szakembert kérdeztünk a hazai és nemzetközi helyzetről.

Március 18-án 31 európai országban indított online felmérést az Európai Unió kábítószerügyi ügynöksége, a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA). Bár nem reprezentatív kutatásról van szó, az eredmények így is tanulságosak lehetnek. A felméréssel és a hazai droghelyzettel kapcsolatban a magyar adatfelvételt vezető Dr. Demetrovics Zsolttal, az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékének professzorával beszélgettünk.

Magyarország először vesz részt az EMCDDA kutatásában, mennyiben különbözik a mostani a korábbi felmérésektől?

Korábban készültek már előkészítő kutatások, de valójában, korábban csak néhány országban zajlott az adatfelvétel, aminek főleg a módszertan finomítása volt a célja. Ilyen értelemben ez az első hasonló felmérés Magyarországon. Széleskörű, de nem reprezentatív kutatásról van szó. Utóbbi rendkívül költséges lenne, mivel a lakóhely-nyilvántartás szerint személyesen, egyesével kellene megkeresni az embereket, ráadásulmindezt koordinálni is kell valamennyi résztvevő országban, ami nem reális célkitűzés. Az online válaszadással zajló kérdezés egyrészt könnyebben megvalósítható, másrészt nagyobb mintát lehet elérni, így általánosabb képet kapni a droghasználati szokásokról. Persze, az így kapott számokkal, prevalenciákkal óvatosan kell bánni, mivel nem lehet egy az egyben „lefordítani” a hazai helyzetre, de egyfajta általános benyomást adhat az egyes országokról, amit – ismétlem, óvatosan – akár összehasonlításra is lehet használni.

Amikor droghasználatról van szó, mennyire megbízható válaszokat adnak az emberek, főleg, ha online töltik ki a kérdőívet?

Jó tapasztalataink vannak: a nem interneten végzett, sőt, nem is anonim kutatások esetén is megbízható válaszokat kapunk, ezt a különféle módszertani vizsgálatok is alátámasztják. Jelen esetben az, hogy az adatfelvétel online történik teljes anonimitás mellett, külön biztosítékot jelent arra nézve, hogy semmilyen visszaélés nem történik az adatokkal. Ezenfelül, ha valaki egy picit végiggondolja a dolgot, könnyű belátni, hogy a kutatókat nem az egyes személyek magatartása érdekli, hanem éppen az, hogy mit mondanak a több ezer válaszadó alapján összegezhető és elemezhető adatok.

A mostani kutatás azért is különleges, mert épp a magyar fél kérésére először bekerült a drog mellett a szerencsejáték- és a videojáték-függőség kérdése is, jól tudom?

Így van, az EMCDDA az Európai Unió kábítószer-monitorozó központja, ez a szerv hangolja össze az uniós országok kábítószerügyi adatgyűjtéseit. Ez a szervezet tehát kifejezetten az illegális szerhasználatra fókuszál, nem vizsgálják az alkohol-, vagy dohányfüggőséget, de a viselkedési addikciókat sem. Ugyanakkor, a szakmában van egy fajta felismerés, hogy ezek a különféle jelenségek összefüggenek, így a mi kezdeményezésünkre a mostani kutatásba két viselkedési addikció is bekerült, a szerencsejáték- és a videojáték-használat.

A drogmentes ország képe illúzió

Dr. Demetrovics Zsolt (Fotó: Hegedűs Martin)

Mennyire lehet ezeket a dolgokat egy kalap alá venni a kábítószer-használattal?

Több oldalról érdemes körüljárni a kérdést. Egyrészt, a viselkedési addikciók, így a szerencsejáték- vagy videojáték-függőség mechanizmusai, tünetei nagyon sokban hasonlítanak az alkohol vagy egyéb drogoknál megfigyelhető függőségi jelenségekre. Ez olyannyira így van, hogy látjuk, ahogyan a diagnosztikai rendszerekben is megjelennek az ilyen fajta függőségek, sőt, ugyanabban a kategóriában diagnosztizálják ezeket, mint a szerekhez kapcsolódó addikciókat.

Természetesen, ez nem jelenti azt, hogy a két jelenség azonos lenne, mindegyiknél megfigyelhetőek különböző és hasonló jellemzők. Mindkét kategóriában fontos továbbá, hogy a használat egy igen széles spektrumon értelmezhető. Lehetséges, hogy valaki szerencsejátékozik vagy videojátékokat használ, de az is lehet, hogy valaki alkoholt fogyaszt vagy kipróbál valamilyen drogot és nem merülnek fel problémák ezzel kapcsolatban. Másoknál enyhe, megint másoknál pedig akár súlyos függőség is kialakulhat. Ez ráadásul az egyes szerek vagy viselkedések esetében eltérő módon is alakulhat. A problémák mértékét tehát egy széles spektrumon kell elképzelnünk.

Fontos szempont még a kipróbálás mértéke: például a videojátékokat a fiatalok jelentős része kipróbálja, az alkoholt a magyar társadalom jelentős része kipróbálja, és magas az alkalmi használók aránya. Az illegális szereknél viszont már a kipróbálás aránya is jóval alacsonyabb.

Mi látható Magyarországon, hogyan alakult a droghasználat az elmúlt 10-15 évben?

Most azt látjuk, hogy a korábbi trendekkel ellentétben most inkább a szerhasználat struktúrája változik, alakul át. Az elmúlt 10-15 évben nagyon jelentős változás volt a dizájnerdrogok vagy az új szintetikus szerek megjelenése és elterjedése. Ez pedig minőségi jellegű változásokat eredményezett, mind a rekreációs használatban, de a klinikai segítséget igénylő populációban is.

A dizájnerdrogok megjelenésével a szakértők hamar elkezdték kongatni a vészharangot, pár éve még olyan nyilatkozatokat is lehetett hallani, hogy „régebben még a drog is jobb volt”, legalábbis abból a szempontból, hogy azokat a szereket még az orvosok is jobban ismerték. Egyetért ezzel?

Annyiban igen, hogy most másfajta kihívásokkal kell szembenézni, mint, mondjuk, a kétezres évek elején. Akkor a problémás szerhasználatot, a kezelésben megjelenőknél dominánsan a heroin vagy más opiát típusú szerek jelentették, illetve ezek mellett a klasszikus stimulánsok és a kannabisz-származékok. A kétezres évek második felében viszont ezt fokozatosan elkezdték felváltani az úgynevezett új szintetikus szerek, amelyek a rekreációs szcénában is megjelentek.

A dizájnerdrogok nagyon speciális kihívást jelentenek az ellátórendszer szempontjából, hiszen gyakorlatilag ismeretlen szerekről van szó. Korábban a már kialakult terápiás mechanizmusokkal lehetett reagálni a szerhasználatra, ez viszont most sokkal kiszámíthatatlanabb. Egyértelmű probléma, hogy ezeket a szereket rendkívül olcsón és széles körben be lehet szerezni. Ezért különösen súlyosan érinti a marginalizált rétegek szerhasználói közösségeit.

Mi a helyzet a kokainnal, ami az elmúlt néhány évben divatdroggá vált?

A kokain mindenképpen egy szűkebb réteget érint. A hazai szerhasználatra mindig is jellemző volt, hogy, bár a kokain jelen volt, de az új szintetikus szerek, éppen az áruk miatt lényegesen elérhetőbbé váltak. Talán azt lehetne mondani, hogy a kokaint a korábbiakhoz képest szélesebb körben használják, de még mindig nem egy mindenki számára elérhető szerről van szó.

Beszéljünk a dizájnerdrogok törvényi helyzetéről! A korábban megjelent szerek jogi hátterét sikerült már rendezni?

Itt az a probléma, hogy egyszerűen napi szinten változnak ezek a szerek, ezért lehetetlen azokat tökéletesen nyomon követni. Vannak erre jogi törekvések, de valósi megoldást a szabályozás önmagában nem, tud hozni. Épp az EMCDDA indított a kétezres évek elején egy olyan gyors jelzőrendszert, aminek éppen az a célja, hogy ha bárhol valamilyen új szert, mérgezéses esetet azonosítanak, akkor azt nagyon gyorsan tudják elemezni, illetve értesíteni a tagországokat és minél előbb leírni a szer pontos összetételét. Ehhez társul egy jogi eljárás is, gyorsan igyekeznek „listára tenni” a különböző szereket, de szerintem ez egy örökös macska-egér harc, mert ha valamit betiltanak, egy picit megváltoztatják a molekulát és arra már nem vonatkozik a szabályozás. Ettől függetlenül fontos, hogy létezzen ez a jelzőrendszer, hogy a szakemberek minél felkészültebbek legyenek, illetve a használók is tisztában legyenek a kockázatokkal. Akár azzal az általános kockázattal, hogy egy ismeretlen szert kipróbálni fokozott veszélyt jelent. Ez pedig egy rendkívül fontos üzenet: a szeren túl az is kockázat, hogy nem tudod, mit használsz.

A dizájner drog még mindig vezet a szerhasználók között

Ismeretlen szert kipróbálni fokozott veszélyt jelent (Fotó: Profimedia)

Azért napjainkra már a szakma is jobban ismeri a dizájnerdrogokat, nem?

Egyértelmű, de ezzel együtt is naponta jelennek meg új szerek, azt pedig gyakorlatilag lehetetlen nyomon követni, hogy egyedi használatban valaki mihez nyúl, vagy abban milyen hatóanyag milyen dózisban található meg. Az ecstasy esetében most már több mint húsz éve vannak olyan adatbázisaink, amelyekbe egyrészt analízis, de akár fizikai megjelenés alapján összegyűjtötték, hogy az adott kinézetű szerek mennyi MDMA-t és egyéb összetevőt tartalmaznak, azokat milyen dózisban, milyen arányban, amivel voltaképpen egyfajta előzetes visszajelzést lehet adni. De amikor több száz hasonló szer van jelen a piacon, akkor a helyzetet hasonló módon nem lehet már kezelni.

Beszéljünk egy kicsit a járványhelyzetről, ezzel kapcsolatban miket tapasztaltak, hogyan hatott a karantén a droghasználati szokásokra?

Nem túl meglepően, vannak olyan adataink, amelyek szerint kedvezőtlen hatása volt a karanténnak, de ez sok szempontból érthető, hiszen már eleve a járvány jelenléte miatt sok stressz éri az embereket, emellett pedig okozhat szorongást akár a munkahely elvesztésétől való félelem, a szociális izoláció és sok más tényező is. Ezen nem segít a bezártság, a családon belüli feszültség sem, ezek mind stresszfokozó hatású dolgok, különösen az arra érzékenyeknél. Ráadásul emiatt az ellátórendszer is sérül, hiszen akár a lezárások, akár az átvezénylések, de akár csak a közlekedés korlátozásai miatt, aki ténylegesen kezelésre szorul, nehezebben éri el a terápiás lehetőségeket.

Mennyire jellemző ma Magyarországon a nem rendeltetésszerű gyógyszerhasználat?

Visszaélésszerű gyógyszerhasználatnak nevezzük, ha valaki nem orvosi rendelvényre fogyaszt valamilyen gyógyszert, de akár az orvosi utasításra történő használat is ölthet az előírtnál nagyobb méreteket. Jelen helyzetben sajnos ennek a kockázata is növekedhet.

Mit gondol a legalizáció kérdéséről, ami például a marihuánahasználatot illeti? A világ több országában, még hozzánk közeliekben is egyre több helyen lazítanak, dekriminalizálnak, engedélyezik a rekreációs vagy orvosi használatot. Nálunk eközben látszólag nem sok minden történik, miközben sokan örülnének az orvosi célú kannabisznak.

Érdemes különválasztani az orvosi és a rekreációs használatot. A kannabisz orvosi használatának megjelenése – ami valójában nem megjelenés, hanem visszatérés – sajátos helyzetben van. A legtöbb illegális szer ugyanis viszonylag töretlenül volt jelen az orvostudományban. Akár opiátokról beszélünk – pl. morfium, kodein – akár amfetaminszármazékokról, vagy a kokain rokon vegyületeiről. Ezeket a szereket a felfedezésüktől (vagy a természetben történt megismerésüktől) kezdve valamilyen módon használja az orvostudomány – miközben egyébként illegális szernek számítanak.

A kannabisz ebből a szempontból is érdekes, mert ez az egyik legősibb, az ember által használt gyógyszer, amely egy időre kiesett az orvostudomány látóköréből és az elmúlt évtizedekben kezd visszakerülni. Ezen a téren az Egyesült Államok járt az élen, ahol főleg szintetikus THC vagy kivonat formájában már a 70-es években használták, de jelenleg világszerte növényi kivonatként is előtérbe kerül főleg gyógyszermellékhatások csökkentése, étvágyjavító, hányingercsökkentő hatása révén.

Coloradoban 2014 óta legálisan vásárolhatnak marihuánát (Fotó: Jeffrey Rotman / Biosphoto / Biosphoto via AFP)

Coloradóban 2014 óta legálisan vásárolhatnak marihuánát (Fotó: Jeffrey Rotman / Biosphoto / Biosphoto via AFP)

Ezzel a folyamattal egyébként semmi baj nincs, inkább érdekes jelenségnek nevezném, hogy mennyi izgalmat vált ki a használata, miközben rengeteg olyan illegális szer van, amiket, amellett, hogy az utcán árulni bűncselekmény, a gyógyászatban alkalmazzuk. Ami természetes, nem egy-egy molekulával van baj, az a kérdés, mire használjuk. Ugyanez fordítva is igaz, a legális gyógyszerekkel is vissza lehet élni.

Amerikában tehát már szintetikus THC-val is gyógyítanak, míg nálunk még a CBD-alapú termékekkel foglalkozó vállalkozásoknak sem egyszerű az élete. Mi okoz ilyen mérvű különbségeket?

Összetett kérdésről van szó, amivel kapcsolatban sok múlik azon, hogy egy adott ország vagy kultúra hogyan reagál bizonyos drogokra és hogyan szabályozza azokat. Észak-Amerikában és az Európai Unió nagy részén valóban az a folyamat tapasztalható, hogy az enyhébb szabályozás felé mozdulnak egyes szerek – különösen a kannabisz-származékok – használatánál. Ez jelentheti azt, hogy a bűncselekmény kategóriából inkább a szabálysértés felé veszik az irányt, vagy megjelennek enyhébb büntető kategóriák, sőt, akár a legalizáció valamilyen formája.

Ez nyilván sok mindennel együtt jár, de nagyon fontos, hogy olyan mértékű szerhasználatról beszélünk, ahol már eleve az felvet kérdéseket, hogy egy olyan tevékenységet hogyan lehet szabályozni, ami a népesség jelentős százalékára – bizonyos populációkba 20-30-40 százalék – is jellemző. Magyarországon (de máshol is) a leggyakoribb, úgynevezett látens – azaz ténylegesen nem, vagy ritkán büntetett – bűncselekmény a kannabiszhasználat. Nyilván katasztrofális lenne, ha emiatt mindenki börtönbe kerülne, ugyanakkor nagy kérdés, hogy az adott szert mennyire tartja egy társadalom a kultúrája részének vagy attól idegennek.

Látható, hogy sok országban ez nem okoz problémát, nálunk valamiért viszont mindig nagy vitákat vált ki, ha szóba kerül a legalizáció, ön szerint mit lehetne kezdeni ezzel a helyzettel?

A ma ismert illegális szerek az európai kultúrától eredendően idegenek, ugyanakkor, mostanra már hosszú ideje jelen vannak, így elindult az a folyamat, aminek révén integrálódni tudnak a kultúrába, mert a társadalom számára már kevésbé ijesztőek. Másfelől, az országok is próbálnak racionálisabb megoldásokat keresni, a megengedő drogpolitika pedig több lehetőséget kínál a prevenció számára is. Természetesen nagyon fontos, hogy ezt csak komplex módon lehet kezelni, olyan nincs, hogy valamit legalizálok és onnantól azt várom, hogy egy csapásra minden megváltozzon. Persze, eközben az sem megoldás, hogy csak szigorítok a büntetési tételeken és ettől várom a helyzet átalakulását.

Magyarországon egyelőre mintha inkább az utóbbi nézet lenne az uralkodó, legalábbis, legalizációról nem nagyon hallani, hogy látja ezt?

A drogprobléma kezelése mindenképpen összetett kérdés, amit nem lehet pusztán jogszabályi keretekkel rendezni. Ráadásul, ez egy érzékeny téma, mindenkit érint valamilyen formában, saját maga vagy hozzátartozói révén, ha másképp nem, hát aggodalom szintjén. A poltika ezért mindig így fog nyúlni ehhez a kérdéshez, viszont a politikusok nem mindig, sőt, azt merem mondani, hogy csak ritkán állnak a drogok kérdéséhez objektíven vagy racionálisan, hiszen pont azokra az érzelmekre, indulatokra és elvárásokra próbálnak hatni, amelyek az adott társadalmakban jelen vannak és amelyek ugyanúgy nem racionális alapúak. Világviszonylatban is nagyon ritka az, amikor ezzel a problémával az érvek és a logika mentén kezdenek foglalkozni.

Ehhez képest Orbán Viktor kormányának drogstratégiája szerint 2020-ra drogmentessé akarták tenni Magyarországot. Talán nem túlzás feltételezni, hogy ez nem igazán sikerült…

Egy drogmentes ország vagy világ képe nyilván csak illúzió, ezt nagyon jól tudjuk akár az alkoholtilalmi időszakok tapasztalatai alapján, de más hasonló kísérletekből is. Korábban felmerült a drogmentes Amerika képe is, de elég megnézni, hogy akadnak országok, ahol akár halálbüntetést is kiszabnak, drogfogyasztásért, de még ez sem vezet drogmentességhez.

Fontos, hogy a szerhasználat esetén meg kell különbözetni egyrészt a rekreációs tevékenységet, ami akár problémamentes is lehet, ilyen módon nem biztos, hogy a börtönnel való fenyegetés a legjobb út. Ugyanakkor a másik oldalon pedig betegségről van szó, amit szintén nem börtönnel és jogszabályokkal gyógyítunk. Evidens, hogy szükség van jogszabályi háttérre, ha pedig valóban a széleskörű használatban szeretnénk sikereket elérni, akkor a prevencióra, megelőzésre, felvilágosításra és az egészséges életmódra, az egészséges alternatívák megmutatására kellene fókuszálni. Ha ennél súlyosabb helyzetről van szó, akkor pedig a terápiás lehetőségeket kellene erősíteni, azaz mindenképpen komplex beavatkozásra lenne szükség.

Ehhez képest nálunk egyelőre annyi történt, hogy ellehetetlenítették például a tűcsere programokat…

Magyarország sosem volt különösebben nyitott az ártalomszempontú megközelítések felé, de az elmúlt tíz évben különösen kiéleződött ez a helyzet. Valóban, nagyon erős, ideológiai alapú fellépés történt az ártalomcsökkentő beavatkozások elleni, ami szerintem azért helytelen, mert ezeknek nagyon fontos szerepe lenne a probléma kezelésében.

Ahogy korábban is említettem, a különböző jellegű problémákra különböző módon kellene reagálni, így ezek között helye lenne az ártalomcsökkentő ellátási formáknak. Ez pedig azért van így, mert nem tudunk a függők esetében mindenkit a teljes absztinencia felé mozdítani, ez nem is lenne egy reális célkitűzés. Nagyon érdekes, hogy ezt minden más esetben nagyon jól elfogadja a társadalom és a politika is. Elfogadjuk, hogy a dohányosok füstszűrős cigarettát szívjanak, mert az kevésbé árt. Vagy egy másik, sántító példa: a közlekedési balesetek megelőzésére nem az autóvezetést tiltjuk be, hanem biztonsági övet használunk. De sok más betegség is van, ahol evidensnek tekintjük, hogy a különféle terápiák nem oldják meg maximálisan a problémát, sőt, legyünk őszinték, a legtöbb betegség kezelése nem hoz tökéletes megoldást. A drogok esetében sem a drogmentes országgal kellene kampányolni, hanem felismerni, hogy itt a kulcsszó az ártalomcsökkentés. Erről szól a tűcsere is: ha tudjuk, hogy valaki úgyis intravénás droghasználó, akkor legalább steril tűt adjunk a kezébe, különben még a HIV, a hepatitisz, vagy egyéb kockázatok esélyét növeljük.

Ha tudjuk, hogy valaki úgyis intravénás droghasználó, akkor legalább steril tűt adjunk a kezébe

Az Alternatíva Alapítvány utcai tűcseréje a VIII. kerületében, 2015-ben (Fotó: MTI / Balogh Zoltán)

Ha viszont ez így van, miért tapasztalható mégis Magyarországon ekkora ellenállás az ártalomcsökkentéssel foglalkozó szervezetek ellen?

A drogok esetében van egy nagyon erős morális háttér, mivel sokakban az ártalomcsökkentés – például a tűcsere – azt a benyomást kelti, hogy a szerhasználatot támogatjuk. Nem erről van szó, hanem egy betegségről, amit nem lehet minden esetben megelőzni, de a negatív következmények csökkentéséhez hozzá lehet járulni.

Ehhez képest Magyarország az EU vezető országai között van az alkoholizmussal kapcsolatos statisztikákban, itt nincs meg a morális háttér?

Az alkohol az európai civilizációban egy elfogadott drog, úgy is mondhatnám, hogy ennek a kultúrának a hagyományos drogja, amit ez a kultúra elfogad és használ. Ilyen módon több ezer éve velünk van, emiatt pedig természetesnek tekintjük, míg a ma illegális szerek „csak” néhány évtizede vannak velünk, ezért sokak számára ijesztőbbek.

Félreértés ne essék, az alkohol egy nagyon súlyos, kemény drog. Ha nem lenne velünk több ezer éve, ha ma jelenne csak meg, nagyon gyorsan a legszigorúbb tiltólistára kerülne. Persze nem kerül és nem is kell, hogy odakerüljön, viszont ettől függetlenül jó lenne valamit kezdeni vele, mert jelenleg nincs megnyugtató alkoholpolitika sem Magyarországon, az alkohol továbbra is szerves része a társadalmunknak.

Egyes formáit – például a pálinkafogyasztást – pedig a politikusok egy része is a zászlajára tűzte, de a koronavírus megjelenése után a közösségi oldalakon is sokan vicceltek azzal, hogy a pálinka gyógyszer. Ezzel mit lehetne kezdeni?

Sokat segítene, ha elterjedne, hogy a közhiedelemmel ellentétben a rendszeres pálinkafogyasztás nem része a magyar kultúrának. Az a kép, hogy a magyar parasztok már több száz évvel ezelőtt egy-egy felessel indították a reggelt, egy téves képzet.

A tömény szesz fogyasztása lényegében a második világháború után, orosz hatásra nőtt meg jelentősen. A magyar társadalom ugyanis korábban nem volt kifejezetten töményfogyasztó. Hagyományosan borfogyasztó kultúra volt a magyar, az pedig nem szerencsés, hogy a pálinkával kapott egy ilyen plusz löketet. Különösen, hogy a tömény szesz még az alkoholfogyasztás kategóriáján belül is külön kritikus, aminek az egészségügyi kockázata is jelentős.

Beszéltünk az ártalomcsökkentésről, ide is kapcsolódik, hogy nem szerencsés a tömény felé eltolni a fogyasztást. Ebben pedig nem segít a pálinka körüli pátosz sem, de azt sem ártana tisztázni, hogy a pálinka nem gyógyszer. Ettől még mindenkinek lehet olyan nagypapája, aki 110 évig élt, pedig minden nap megivott egy felest, de szinte biztos, hogy mindenkinek van olyan rokona, ismerőse is, aki a negyvenes-ötvenes éveiben (vagy akár még fiatalabban), alkoholhoz kötődő szövődmény miatt halt meg. Azt gyanítom, ilyet könnyebb találni .

Töltsd ki te is az EMCDDA kérdőívét!

További cikkeink a kábítószer, drog témakörében:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése