A 17. századi Itáliában a számottevő anyagi és társadalmi erővel nem rendelkező nők előtt három lehetőség állt nyitva: megházasodni – az esetek többségében nem szerelemből – és hosszú évtizedeken át tengődni egy rideg, esetleg bántalmazó kapcsolatban, vagy megbecsült és jómódú özvegyekké válni, esetleg egyedülállónak maradni és a megélhetésért akár a testüket is áruba bocsátani. Sok nő számára eleve a második lehetőség volt a legvonzóbb, mások pedig a házasságban átélt testi-lelki megaláztatások miatt, törvényes lehetőségek híján nem láttak más kiutat, mint hogy a másvilágra küldik a férjüket. Rómában – és Európa más nagyvárosaiban is – virágzott ekkoriban a „mágikus alvilág”, melynek tagjai, többségében alkimisták, patikusok, vagy épp a fekete mágia gyakorlói olyan problémákat oldottak meg, melyeket az orvosok vagy épp a papok nem tudtak, vagy nem akartak. Ennek a közösségnek volt a tagja Giulia Tofana is.
Mérgezéssel menekültek a házasságból (Illusztráció: Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Images)
Giulia Tofana 1620 körül Palermóban született és mindössze 13 éves volt, amikor édesanyja, Thofania d’Amado meggyilkolta az édesapját, ezért kivégezték. Giulia fiatalon megházasodott, született egy lánya, majd maga is megözvegyült. Ezek után felkerekedett és lányával előbb Nápolyba, majd Rómába költözött. Kozmetikai boltot nyitott, ahol különféle krémeket, parfümöket és arcfestékeket árult. Mindez azonban csupán álca volt, hogy árusíthassa azt a terméket, mely megoldást nyújtott a rossz házasságukból menekülni kívánó nők számára: a Tofana-vizet. A Bari Szent Miklós mannája nevű, kis üvegcsében kapható főzet küllemében egyszerű szépítőszernek látszott. A keverék azonban valójában egy arzént, ólmot és nadragulyát tartalmazó, színtelen és szagtalan méreg volt, melyet bármilyen italba vagy ételbe észrevétlenül bele lehetett keverni. A méreg abból a szempontból is igen trükkös volt, hogy nem azonnal ölt, több dózisra is szükség volt belőle ahhoz, hogy az áldozat belehaljon a fogyasztásába. Az első egy-két adag adag olyan testi tüneteket okozott, mint a kimerültség, gyengeség, a gyomorfájás vagy a hányás, majd az újabb adagok elfogyasztása nyomán fokozatosan fordult egyre súlyosabbra az áldozat állapota, míg végül kilehelte a lelkét. Éppen ezért úgy tűnt, mintha valamilyen rejtélyes betegség következtében halálozott volna el, a hatóságok így nem fogtak gyanút.
Bari Szent Miklós mannája, avagy a Tofana-víz (Forrás: Wikipedia)
Giulia Tofana mindvégig nagyon ügyelt arra, hogy csak olyan nőknek adjon el mérget, akiket ismert, vagy akiket a korábbi ügyfelei ajánlottak be. Hiába azonban az elővigyázatosság, végül egy kliense buktatta le: egy fiatal nő meggondolta magát, amikor férje kanalazni kezdte a mérgezett levest és mindent bevallott neki. A férj ezek után a hatóságokhoz fordult, hogy fogják el a méregkeverőt.
Tofanát azonban sokan szerették, így szövetségeseitől még idejében értesült arról, hogy elfogatóparancsot adtak ki ellene. Egy templomban rejtőzött el, ám időközben elterjedt a pletyka, hogy megmérgezte Róma vízhálózatát is. Ekkor leleplezték a rejtekhelyét, a hatóságok pedig lányával és több bűntársával együtt letartóztatták.
Kínvallatásnak vetették alá, mely során bevallotta, hogy mintegy 600 férfit gyilkoltak meg a Tofana-vízzel. Halálra ítélték és 1659-ben a római Campo de’ Fiorin végezték ki a lányával, bűntársaival és több egykori kliensével együtt.
Források: SYFY, Allthatsinteresting.com
