Miért van Peter Parkernek vagy Bruce Wayne-nek alteregója, és miért nem állnak bele a szuperhősködésbe, mint mondjuk Tony Stark, akiről mindenki tudta, hogy ő Vasember? Miért vesznek fel a való élet legnagyobb sztárjai, mint Beyoncé vagy David Bowie alternatív személyiségeket (Sasha Fierce és Ziggy Stardust)?
Nézzük: Peter Parker a Marvel-filmekben egy lúzer gimnazista, a képregényekben pedig egy hasonlóan szerencsétlen fotós, aki a Daily Bugle-nek szállítja a képeit. Bruce Wayne ugyan kőgazdag, de ezt nem kvalifikálnánk szupererőként, így ő csak egy egyszerű halandó. Azonban mindkettőjüknek van egy bűnüldöző énje, Pókember és Batman pedig azonnal megjelennek, amint szükség van rájuk, a srácok pedig azonnal vakmerőbbek, erősebbek és vagányabbak lesznek. Ugyanígy működik az alteregó-kérdés Beyoncénál is, aki akkor bújt Sasha Fierce álarca mögé, mikor extra önbizalomra és érzékiségre volt szüksége.
„Amikor meghallom az első akkordot, felveszem a magassarkúm, szóval pont azokban a pillanatokban, amikor a legidegesebb vagyok… megjelenik Sasha Fierce, és megváltozik a tartásom, az, ahogy beszélek, minden más lesz”
– mesélte az énekesnő Oprah Winfrey-nek 2008-ban. Ezt a stratégiát pedig egészen 2010-ig alkalmazta, mikor már úgy érezte, megérett arra, hogy eldobja a pszichológiai mankót.
Fotó: Buda Mendes/Getty Images
Mindezt Batman-hatásnak hívják, és a helyzet az, hogy nem a popsztárok és képregényhősök kiváltsága. Sőt! Kutatások támasztják alá, hogy az alteregó felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt segíthet sikeresebbnek lenni az élet számos területén. Mégpedig azért, mert ezzel eltávolítod magad az adott frusztráló/fájdalmas/unalmas szituból, egy lépéssel eltávolodsz az érzéseidtől, és szenvedélymentesebben elemezheted a helyzetet.
Akik a legjobban hisznek Batmanben
A Batman-hatás a gyerekpszichológiában arra utal, hogy azok a kicsik, akik úgy tesznek, mintha valaki mások lennének (például Batman, akinek minden sikerül), sokkal jobban képesek megugrani egy-egy kihívást jelentő feladatot. Néhány évvel ezelőtt 4-6 éves gyerekek végrehajtó funkcióit tesztelték úgy, hogy egy kulcscsomót adtak nekik, amivel ki kellett nyitniuk egy dobozt – csakhogy egyik kulcs sem illett a zárba. 10 percet kaptak ennek teljesítésére, vagy amíg fel nem adták, és megkérték őket, hogy közben beszéljenek az érzéseikről. A kutatók három csoportra osztották őket:
- akik E/1-ben beszéltek önmagukról,
- akik E/3-ban nyilatkoztatták ki az érzéseiket,
- és akik belebújtak egy népszerű karakter bőrébe (mint Dóra, a felfedező, Rapunzel Bob, a mester vagy Batman) és így mondták el, mit éreznek.
Fotó: Getty Images/Flashpop
A tanulmány során arra jutottak, hogy az alacsonyabb működésű végrehajtó funkcióval rendelkező gyerekek jártak a legjobban a Batman-hatással: jóval kevésbé váltak frusztrálttá akkor, ha nem egyes szám első személyben kellett beszélniük az érzéseikről.
Tehát, olyan esetekben, amikor a gyerekeknek szabályozniuk kell az érzéseiket, sokat segíthet, ha eltávolodnak az érzelmeiktől, sőt, a Batman-hatással még fejleszthető is lesz ez a képességük. A kutatók tehát azt tanácsolják, hogy ha legközelebb a gyereked nehezebb feladat előtt áll, kérd meg rá, hogy tegyen úgy, mintha Batman lenne: ezáltal nemcsak jobb móka lesz mondjuk az az idegőrlő kirakós, de könnyebben fog önkontrollt és kitartást gyakorolni játék közben. A jelenséget egyébként végül azért erről a szuperhősről neveztek el, mert azok a gyerekek bírták a legjobban a gyűrődést, akik Batmant választották alteregójuknak.
A végrehajtó funkció egy olyan neurológiai képességhalmaz összefoglaló neve, ami kulcsfontosságú szerepet tölt be a viselkedésszervezésben. Valamennyi összetevőjéért az agyunkban a prefrontális kéreg felel, ha pedig ez nem fejlődik rendesen, az okozhatja a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart (ADHD), a Tourette-szindrómát és az autizmus spektrumzavart.
Szuperhősnek lenni nem (csak) gyerekjáték
Ahogy fentebb is láthattad, nem csupán a 4-6 éves korosztály jár jól azzal, ha egy fiktív perszóna megtestesítésével távolságot tart az érzelmeitől. Felnőttekkel is végeztek felméréseket a Batman-hatásról, és gyakorlatilag mindegyik azt támasztotta alá, hogy a legkülönfélébb szituációkban jön jól egy alteregó. Egy esetben például egy nagy kihívást jelentő jövőbeli eseményre, mint például egy fontos vizsgára kellett gondolniuk a kutatás résztvevőinek – azok, akik hátraléptek az érzéseiktől, szignifikánsan kevésbé szorongtak, és sokkal optimistábbakká váltak azt illetően, hogy sikerrel teljesítik az adott feladatot. Máshol nyilvános beszédet kellett adniuk a tanulmányban közreműködőknek, vagy épp egy bonyolult szórejtvényt kellett megoldaniuk. Mindkét esetben jobban teljesítettek, sőt, magabiztosabbak lettek a Batman-hatást gyakorló résztvevők az E/1-ben gondolkodó társaiknál.
Fotó: Klaus Vedfelt/Getty Images
És ha ez nem lenne elég, a Batman-hatásról kiderült, hogy az életmódváltásban is támaszkodhatunk rá. Celina Furman, a Minnesotai Egyetem szocio-pszichológusa megállapította, hogy az effektus által létrejött távolságtartás és önfegyelem miatt
javítja az egészséges életmód melletti kitartást: növeli az emberek edzéskedvét, és segít nemet mondani az egészségtelen ételekre.
Furman kutatásában azok, akik azt kérdezték maguktól, hogy „Mit akar enni David?” ahelyett, hogy „Mit akarok enni?” nagyobb valószínűséggel választották az egészséges opciót, mikor mondjuk édesség és gyümölcs között kellett dönteniük.
A Batman-hatás segítségével tehát képesek vagyunk könnyebben ragaszkodni az elhatározásainkhoz, így hamarabb elérhetjük a kitűzött céljainkat is. Ezen felül, ha az egódról az alteregódra váltasz, belebújhatsz egy másik karakterbe: olyasvalaki leszel, aki nem fél kilépni a komfortzónájából, vagy új dolgokat kipróbálni, fizetésemelést kérni, esetleg leszólítani a kiszemeltjét. Persze attól ez még ugyanúgy te leszel, de a badass-éned hamarabb lesöpri a kételyeket, és a kezednél fogva rángat előre.
Találd meg a Batmaned a Bruce Wayne-edhez
Megtetszett a Batman-hatás, és te is szeretnél Beyoncéhez hasonlóan egy saját alteregót? Szerintünk a következő összetevők kellenek ahhoz, hogy olyan szuperhős-személyiséged legyen, amivel azonnal meghódíthatod a világot:
- Találd ki, miért van szükséged erre a fiktív perszónára. Mit szeretnél vele elérni? Szeretnél sikeresebb lenni a melóban és jobban képviselni az érdekeidet? Esetleg a szerelmi életeden javítanál? Vagy általános önbizalom-forrásra vágysz? Adj feladatot, sőt: küldetést az alteregódnak!
- Határozd meg a személyiségét: hogyan viselkedik, mit tesz meg az alteregód a kitűzött cél elérése érdekében? Teljesen más típusú ember? Vagy akár önmagad idealizált verziója is lehet. Ha ez megvan, viselkedj úgy, ahogy az alteregód tenné!
- Képzeld magad elé! Megvannak azok a színészek, akik teljesen elmerülnek egy-egy szerepben (rád nézünk, Daniel Day-Lewis)? Ez a fajta method-acting azért is működik, mert ezek a színészek MINDENT tudnak a karakterükről. Hogy néz ki? Milyen ruhákat hord? Hogyan beszél? Minél részletesebben dolgozod ki a szuperhős-személyiséged, annál könnyebb lesz átadni magadat a szerepnek.
- Válassz egy nevet. Ha csak egyetlen tanácsot fogadsz meg, ez legyen az – név nélkül ugyanis szinte lehetetlen személyiséget váltani. Ezt persze nem kell túlgondolnod: inspirálhat egy szuperhős, vagy valaki, akire felnézel. A Mindy Project című sorozatban például Mindy Beyoncé Padthainak nevezte el magát – a két abszolút kedvence után. Most tényleg az lehetsz, aki csak akarsz.
(Forrás: BBC, Reflection Sciences, Medium)
