Azelőtt, hogy megjelentek volna nála a titokzatos ME, vagyis myalgiás encephalomyelitis, más néven krónikus fáradtság szindróma tünetei, a 28 éves holland nő, Lauren Hoeve teljesen átlagosnak mondható, aktív életet élt. Ahogy az a Brain Fog (Agyi köd) című blogjából is kiderül, imádott túrázni és ha az ideje is engedte, sokat futott. Aztán, ahogy 2019-ben megjelentek – az általában vírusfertőzést követően jelentkező krónikus fáradtság szindróma – első tünetei, úgy vált Lauren egyre inkább a saját otthona foglyává, míg végül a betegség hatására az utolsó napjaira már az ágyból sem tudott felkelni.
Lauren 2022-ben döntött el, hogy véget vet gyötrelmekkel és lemondással teli életének – méghozzá orvosi segítséggel. Ekkor indította el a blogját is; elsősorban azért, hogy részletesen dokumentálja az utat az eutanáziájáig, másrészt, hogy segítséget nyújtson azoknak, akik hasonló cipőben járnak. Hollandiában egyébként 2001. áprilisában terjesztették a törvényhozás elé azt a javaslatot, ami lehetővé tette az orvos asszisztált eutanáziát azokban az esetekben, mikor a kérelmező páciensnek gyakorlatilag elviselhetetlen kínokat és lelki gyötrelmeket kell átélnie, és amikben hosszú távon sem várható semmilyen jelentős javulás.
„Nyugi, a szabályok NAGYON szigorúak!”
A 28 éves holland nő a blogban őszintén kitért rá, hogy esetében az egyébként is meglehetősen szigorú és hosszadalmas engedélyeztetési procedúra, hónapokat csúszott a Covid-járvány miatt.
Az eutanáziát kérelmező páciensnek olyan állapotban kell lennie, hogy saját maga nyilatkozhasson arról, hogy véget szeretne vetni az életének. A kérelmet ráadásul több orvosnak is ellen kell jegyeznie
– írja Lauren, aki a kálváriáját egy ponton túl már nem csak a blogján, hanem a közösségi felületein is megosztotta az érdeklődőkkel.
Orvosi segítséggel vetett véget életének egy 28 éves nő (Fotó: X)
A X (korábbi Twitter) nevű platformon fenntartott oldalán például többször is posztolt az eutanázia jogi részéről azoknak, akik amiatt aggódtak, hogy a fiatal lányt esetleg belekényszerítik abba, hogy vessen véget az életének. „Köszönöm, hogy így aggódtok értem, de nyugi: az eutanáziának nagyon-nagyon szigorú feltételei vannak. Higgyetek nekem, keresztülverekedtem magam a teljes procedúrán, szóval, amikor azt írom, hogy szigorúak a feltételek, tudom, miről beszélek.”
„Oda jutok, ahol születésem előtt voltam”
Lauren először a háziorvosának beszélt arról, hogy szeretne orvosi segítséggel véget vetni az életének. Az orvos, aki akkor már évek óta kezelte Laurent és tisztában volt a tünetei súlyosságával, valamint azzal, hogy az állapota egyre romlik, azt mondta a fiatal nőnek, megérti a döntését, de mivel ő maga nem szívesen végezné el a procedúrát, egy eutanázia-specialistához irányította Laurent, aki végül 2023 áprilisában nyilvánította őt mentálisan kompetenssé egy ilyen volumenű döntés meghozatalához.
„Az utolsó napom ebben az életben január 27-én, szombaton lesz” – írta néhány hete a közösségi oldalán a fiatal nő, majd hozzátette azt is, hogy az eutanáziára délután fél kettő és fél három között kerül majd sor. „Azért döntöttem úgy, hogy nyilvánossá teszem az időpontot, mert rengetegen izgultatok értem az elmúlt években, szerettem volna, ha az utolsó pillanatig kísérhettek az úton, és a végén gyújthattok értem egy gyertyát, vagy valamilyen fényt, ha szeretnétek” – írta Lauren, aki mellett az utolsó óráiban végül szülei és legjobb barátja, Lau voltak.
A lány halála után a hozzá legközelebb állók közösen kiadott közleményben erősítették meg Lauren halálát, majd leírták azt is, az ide vezető évek során, minden létezőt megtettek, hogy elkerüljék az elkerülhetetlent.
Vérzik a szívem a lányomért
– írta blogbejegyzésésben Lauren édesanyja, Leonie, aki a bejegyzésben azt is elárulta, miközben lánya felkészülten várta a halált, egy része még nagyon sok minden szeretett volna megtapasztalni az életben. „Amiért a lányom az eutanázia mellett döntött, hogy nem akart így élni még 20-30, ne adj isten 60-80 évig.”
Utolsó bejegyzéseiben Lauren egyébként arról írt, hogy az életét kioltó szer beadása után arra számít, hogy olyasféle állapotba kerül majd vissza, amiben a születése előtt is volt: „amiben nincs tudat és nincs fájdalom” – írta, aki követőinek azt tanácsolta, ne sajnálják a pénzt, ha ágymatracról és párnákról van szó, és ne féljenek beismerni, ha hibáztak.
Mindannyian emberek vagyunk, és folyamatosan tanulunk. A magam részéről mindig értékeltem, ha valakiben megvolt rá a képesség, hogy beismerje, ha valamit rosszul csinált
– árulta el a lány, aki a ME mellett autizmus spektrumzavarral és ADHD-val küzdött és élete utolsó időszakában úgy érezte, foglya lett a betegségeinek.
