A szepszis

Sokan azt hiszik, hogy ma már sebláztól, fertőzésektől nem kell tartani, mert az antibiotikumok minden gondot megoldanak. Ezek a készítmények valóban csodákat műveltek az elmúlt hatvan évben, de a mikrobák is élni akarnak. Alakot váltanak, megtanulnak védekezni, és a korábbi gyógyszerek hatástalannak bizonyulnak. A harcnak még korántsincs vége.
A szepszis a szervezet reakciója valamilyen külső fertőzésre, sérülésre. Megindul egy általános gyulladásos és véralvadási reakció, amely bizonyos idő után túlzottá, szabályozatlanná válik. A fertőzés helyétől távoli szervek működését borítja fel. Végül a szervezet elpusztítja önmagát.

– Az ezerkilencszázhatvanas évek közepéig a szepszisek kilencvenkilenc százaléka kórházon kívül keletkezett, ma a hetven százaléka kórházi eredetű – összegzi a tapasztalatokat dr. Szalka András professzor, a Szent László Kórház orvos igazgatója. – Bármelyik kórházi osztályon előfordulhat, bár többségük, az esetek negyven százaléka az intenzív osztályon történik. Nem véletlen, hogy a szakemberek a szepszist az egyik legtöbb kihívással és nehézséggel járó betegségnek tartják. Az elmúlt tíz-tizenöt évben emelkedett az esetek száma. Míg korábban száz kórházi felvételre kettő jutott, ma csaknem három.

– Ennek több oka lehet. Az emberek ma tovább élnek olyan krónikus betegségekkel, amelyekbe régebben belehaltak volna. Szervezetük csökkent védekezőképessége miatt ők fogékonyabbak a szepszisre. Antibiotikumokkal vesszük fel a harcot a fertőzések ellen. A kórokozók viszont stratégiát váltanak a túlélésükért. Minél agresszívabb a medicina, annál nagyobb a veszély. Az elmúlt harminc-negyven évben megváltozott a lakosság hajlama arra, hogy valamilyen fertőzést kapjon. Más világban élünk, jobb higiénés viszonyok között, de rengeteg testidegen anyag vesz körül bennünket, amelyek próbára teszik immunrendszerüket.

Minél előbb ismerik fel a betegséget, annál nagyobb az esély a gyógyulásra.
– Ez nem könnyű – mondja a professzor. – Nem körülhatárolható, homogén csoportot fenyeget a szepszis. Életkortól, alapbetegségtől függően sokféle formában jelentkezhet. Az eseményekből, tünetekből kell következtetni a betegségre. Lázas páciensnél mindig gondolni kell arra, hogy van-e szepszis a háttérben. De ez megtévesztő is lehet. Az esetek tizenöt-húsz százalékában ugyanis nincs láz, tehát nem csak a magas testhőmérséklet utalhat szepszisre. Cselekedni viszont minél gyorsabban kell, mert a legfontosabb tényező az idő. A gyógyulás esélyét jelentősen befolyásolja, hogy mikor fedezik fel a betegséget.

Legsúlyosabb az a stádium, amikor a vérnyomás esik, ekkor már a betegek mintegy hatvan százalékát elveszítjük. Ha nagyon korai stádiumban sikerül megállapítani, akkor a túlélés esélye kilencvenszázalékos. Gyógyítása antibiotikummal történik. Ezzel egyidejűleg a beteg intenzív ellátást igényel. Az intenzív terápia célja a létfunkciók támogatása, szinten tartása.

Még nem tudjuk megmondani, miért lesz egy banális sérülésből szepszis, és egy súlyos tüdőgyulladásból miért nem. Az utóbbi években nagy erőfeszítéssel és anyagi ráfordítással folynak kutatások, hogy megértsük a szepszis lefolyását. Ez adott kezünkbe egy olyan gyógyszert, amely gátolja a véralvadást, és segíthet a szepszis gyógyításában. Minden szeptikus betegnél beindul ugyanis egy véralvadási folyamat, a kiserekben trombusok képződnek. Ezt akadályozza meg a gyógyszer. Így a szervek működése lényegesen javul, ami fontos a betegség kimenetele szempontjából.