Életmód

Az idõ urai avagy az idõbeosztás felsõfokon

Huszonnégy óra. Nem több és nem kevesebb. Nem mindegy, mire használjuk. Képesek vagyunk-e beosztani, és különbséget tenni az igazán fontos, és nem fontos dolgok között? Segítünk eligazodni a határidõk rengetegében.

Mit is akarok?

Mielőtt előkapnánk a határidőnaplót, hogy minden negyedórára szervezzünk magunknak valami feladatot, gondoljuk át terveinket. Milyennek szeretnénk látni magunkat öt-hat év múlva? Mit akarunk az életünktől? A magunk vagy mások elvárásai szerint élünk? Nehéz kérdések. De ha nincsenek válaszok, nincsenek célok sem. És persze tervezés sem: élünk egyik napról a másikra, sodortatjuk magunkat az eseményekkel. Az idő pedig kifolyik a kezünk közül, örök rohanásban, örök késésben vagyunk.


Hogyan tűzzünk ki célokat?





5 ok, amiért nem valósítjuk meg kitűzött céljainkat

1. Nem reálisak. (Többszintes családi házra vágyom, de nincs és nem is lesz pénzem rá.)

2. Nem konkrétak. (Boldogságra vágyom…)

3. Nem motiválnak. (Megtanulok síelni… Igaz, hogy utálom telet meg a havat…)

4. Nem fűződik hozzá érdekünk. (Szeretnék pénzügyi diplomát szerezni, bár tudom, hogy úgyis tanárként fogok dolgozni.)

5. Nem tűztünk ki határidőt.
Sokszor ott dől dugába a tervezés, hogy nem megvalósítható célokat állítunk magunk elé. Nem látjuk reálisan saját helyzetünket, lehetőségeinket. Először próbáljuk meg leírni életcéljainkat a következő területeken:
•  család (vállaljunk-e gyereket, mennyi időt szánunk egymásra stb.),
•  karrier (mit várok a munkámtól, mit akarok elérni),
•  test (fogyókúra, torna, egészség),
•  lélek (nem hajszolom görcsösen a szerelmet, nem aggódok folyton a gyerekek miatt, stb.),
• anyagiak (nagyobb fizetés, új lakás, autó stb.),
•  szórakozás (színház, könyv, barátok stb.).
Ha már van társunk, gyerekeink, akkor tervezéskor rájuk is gondoljunk. Mert lehet, hogy új diplomára vágyunk, viszont akkor számításba kell vennünk, hogy még kevesebb idő jut majd a családunkra, és ehhez a helyzethez nekik is alkalmazkodniuk kell.





Vezessünk listát!

Sokszor elég, ha leírjuk a feladatainkat, mert ami a fejben egy nagy keszekuszaságnak tűnik, az a papíron átlátható. Ezek után már könnyedén tudunk ütemezni, és a napjainkat megszervezni. Érdemes az elvégzett feladatokat kihúzni a listáról, hogy ne csak a temérdek ránk váró feladattal szembesüljünk, hanem azzal is, amit már megoldottunk.
Ha szükségét érezzük, rangsoroljuk dolgainkat. Fontossági sorrend szerint legyenek „A” (határidős, azonnal elvégzendők), „B” (nem égetően sürgős) és „C” (ha jut rá idő) kategóriás teendők. A munkát mindig az „A”-val kezdjük, és ha végeztünk, gondosan pipálgassunk. Érdemes a pontok mellé egy-két részletet is odaírni (ebédfőzés helyett, hogy hétfőre: rakott krumpli), így még könnyebben boldogulunk.






Listamániás lettem…
(Krisztina, projekt menedzser és két gyermek édesanyja, 43 éves)

Kezdetben remek dolognak tűnt ez a listakészítősdi. A napomat azzal kezdtem, hogy átnéztem az aznapi feladataimat, és nekiláttam a munkának. Később már el se tudtam képzelni magam a kötelező kis határidő naplóm nélkül, és kezdtem görcsössé válni. Feldobott, hogy mennyi mindenre képes vagyok, ezért a listát folyton bővítgettem. Mert eleinte csak munkaeszköznek használtam a naplót: értekezleteket, projektek… később már a heti fitnesz is belekerült, a gyerek szülői értekezlete, születésnapok, aztán már a reggeli kávé készítése és vasárnapi séta a gyerekekkel. Belecsavarodtam a rengeteg bejegyzésbe, így nem csoda, hogy azt éreztem, hogy folyton lemaradásban vagyok.
Hiába osztályoztam a teendőimet, húzogattam, mindig újabbak és újabbak kerültek a sorok közé… mígnem egy nap elhagytam a naplómat. Két nap bőgés és teljes letargia után rádöbbentem, micsoda egy bolond vagyok. Tönkreteszem magam egy átkozott kis füzet miatt. Azóta szigorúan csak annyit vállalok, ami a fejemben is elfér.  


• Ne legyünk görcsösek!

Ha életünk egy kész rohanás, nem árt végiggondolni a feladatainkat. Nem vállaltunk túl sokat? Valóban fontos mindennap értekezletet tartani, vagy meleg vacsorát főzni? Nők hajlamosabbak beleesni a „tökéletes munkaerő és háziasszony leszek” csapdába, mígnem össze nem roppannak. Ne várjuk meg, míg a fáradtságtól összeesünk, lazítsunk is! Legyen szellős az a határidőnapló!

• Kérjünk segítséget!

Csak én tudom jól csinálni! Ismerős mondat? Ha igen, nem árt behúzni a kéziféket. A kimosott ruhát más is ki tudja teríteni, mint ahogy a munkahelyi névnapok szervezését is rábízhatjuk néha másra. Ha minden feladatot magunkra vállalunk, ne csodálkozzunk, ha egy nap betemet a munka.


• Ne pocsékoljuk az időt!

Ki ne ismerné az érzést: ahelyett, hogy nekifognánk a főzésnek, még mindig a tévé távirányítóját nyomkodjuk, körmöt reszelünk, szemöldököt tépkedünk. Ha igazán hatékonyak akarunk lenni, számoljunk le az időrabló szokásainkkal. Tartsuk tiszteletben a határidőket, és ne hagyjunk mindent az utolsó pillanatra. Különben is: sokkal jobban esik a kávé, ha már készen vagyunk a feladatokkal.






Szólj hozzá te is!
• Fórum: Időbeosztás – időhiány »
• Fórum: Házimunka időbeosztás »
• A jelenre koncentráljunk!

Azokkal a feladatokkal foglalkozzunk, amelyek most aktuálisak. Ha állandóan a jövőt kémleljük, és gyártjuk az álproblémákat, nem tudunk a tényleges dolgainkra koncentrálni. Kevesen vagyunk képesek egyszerre több munkát átlátni, és elvégezni: figyeljünk arra az egyetlen dologra oda, amivel éppen foglalkozunk, és csak utána lássunk neki a következőnek.


• Lazítani…

Legyen egy nap több üresjárat is! Amikor csak úgy bambulunk, újságot lapozgatunk, kávét kevergetünk… és ne legyen emiatt lelkiismeret-furdalásunk. Az állandó rohanás megkeseríti a mindennapokat, elveszi az örömöt, megszürkíti az életet. Ha valamihez nincs kedvünk, nyugodtan hagyjuk ki, ütemezzük át, adjuk át másnak… végül is nem robotok, hanem emberek vagyunk.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top