Ónodi Eszter: “A gyerek meghatározóbb kötelék a házasságnál”

Elegáns lábbelijét a legtöbb nő sportosra váltja városi biciklizéshez. Ónodi Eszter nem. Piros, magas talpú cipőben vár az Andrássy úti Művész cukrászda előtt, és könnyedén pattan fel a biciklire, mielőtt kitekerünk a Városligetbe – a Kertemben beszélgetünk, ahová néha a családjával is kijárnak. A ligetet imádja, mellette és benne nőtt fel, most is közel lakik hozzá, és nem szívesen költözne odébb.
Hétéves fiát, Zsigmondot ma már könnyen rábízza a nagyszülőkre – először kétéves korában szakadt el tőle egy hétre, majd egy évvel később, az Aglaja forgatásakor még hosszabb időre. A filmben egy artista bőrébe bújt, vállalva ezzel élete legveszélyesebb alakítását, amelyre anyaként bólintott rá. Másodszorra vették fel a Színművészeti Főiskolára. Zsámbéki Gábor osztályába került, onnan pedig egyenes út vitte a Katona József Színház deszkáira és a Valami Amerikába. Huszonöt évesen lett Kovácsból Ónodi Eszter, aztán ha újabb huszonöt év elteltével éppenséggel hozzámenne a gyermeke apjához, Keszég László rendezőhöz, biztosan felveszi ő vezetéknevét is. Eszter – akit állítása szerint csak túlzottan illedelmes portások és pincérek hívnak művésznőnek – február 17-én múlt negyvenéves. A „bölcsészlány” szerepéből kinőtt, ma már inkább „nőket” játszik, egy jó filmért pedig örömmel felszedne magára akár húsz kilót is. Ezúttal asszociációs játékra hívtuk. Csak feldobtunk neki egy-egy szót, amelyre néhol reflexszerű őszinteséggel, máskor jóleső bőbeszédűséggel felelt.

Városliget
A gyerekkorom és a gyerekem gyerekkora. Ezért jöttünk ide. Hiányzik, ha sokáig távol van tőlem.

New York
A legjobb hely a világon. Amikor a fiam kétéves volt, jött egy lehetőség, hogy el tudtam menni, mert a párom ott dolgozott. Nagyon-nagyon vágytam oda, és persze mindenki mondta, hogy menjek, mert egy kétéves gyereket bátran ráhagyhatok a nagyszülőkre. Zsigmondnak nem volt idegen a helyzet, előfordult, hogy egy-egy napra leadtuk. Elképesztő, hogy mennyit paráztam előtte, nagyon stresszeltem: oda-vissza foglaltam a jegyeket, hogy most lemondom, nem mondom le, és a gyerek maximálisan átvette ezt az állapotot, ugyanolyan nyűgös és hisztérikus lett, mint én. Aztán egy barátnőm szólt, hogy ennek így semmi értelme, ez Zsigmondnak sem jó, nekem sem, és beláttam én is, hogy a világ legnormálisabb dolga, hogy az ember néha elmegy. És elmentem. Nem mondhatok mást, New York tényleg a világ közepe – nekem az elején szinte kettős látásom volt. Zizgett az egész város.

Házasság
Intézményesült rendszer, amelyhez most nincsen közöm, és jelenleg még abban a kamaszos állapotban érzem magam, hogy ha köteleznének rá, csak ágálnék ellene. A házasság egy papír, egy gyerek azonban sokkal meghatározóbb kötelék két ember között.

Az első csók
Eötvös diszkó, pinceklub. Nem lett semmilyen következménye, a fiúval talán már másnap sem beszéltem.

Városi biciklizés
Szabadság, némi adrenalinnal fűszerezve. Két apró balesetem volt eddig: egyszer enyhén meglökött egy autó, egyszer pedig elütött egy gyalogos, igen, egy gyalogos, amikor az utcánkban tekertem egy építési terület kerítése mellett. Az illető elbambult, és nekem jött. De ennél nagyobb baj sose legyen.

Kakasfej
Három éve, az Aglaja forgatásán kellett ennem. Akkor tényleg azt gondoltam, hogy vége, én visszaadom a diplomámat, ez nekem nem megy, azt nem mondták, hogy ilyet is kell. Egy artistát játszottam, végig bennem volt a félsz, hogy bajom eshet, de azzal áltattam magam, hogy a forgatáson egy mesterséges közegben vagyok, akárcsak a színházban, és az nem olyan, mint az élet… Magyarán munka közben nem érhet baj. Negyven napig forgattunk, és pont a romániai részek maradtak a legvégére, amikor a tenger fölött is lógtam egy picit. Amikor azt a jelenetet felvettük, akkor éreztem, hogy talán most már különösebb sérülések nélkül megúszom a filmet. A gyerekemtől viszont akkor először voltam tíz napig folyamatosan távol, szóval ott minden szempontból voltak rossz pillanatok.

Zongora
Nyolc év, talán egy elmulasztott lehetőség. Hatévesen kezdtem, a felvételi után kettéosztottak minket: az egyik csoportban a lelkes amatőrök tanultak, a másikban azok, akikből akár még zenész is válhatna. Engem az utóbbi csoportba tettek. Két évig nyögtem ezt a képzést, és a technikai gyakorlást nem bírtam. Ültem otthon, és anyám lehangolt zongoráján két elcsúszott hangot ütögettem órákon keresztül, jelezve, hogy nem akarom én ezt ilyen komolyan csinálni. Áttettek a lelkes amatőrökhöz, ahol még hat évig tanultam.

Elkényeztetés
Laci, a párom nyilatkozta egyszer, hogy elkényeztetett belvárosi lány vagyok. Talán igaza van, hiszen egyedüli gyerek vagyok, bár úgy talán finomabb, hogy egyedüli lánygyermek, aki a szülei szeme fénye. Egyébként ahogy mostanában látok gyerekeket, hogy milyen szinten rajongják körül őket… Engem ahhoz képest olyan nagyon nem is kényeztettek. Persze nálam sem arról volt szó, hogy rámutattam egy-egy játékra, és nyomban megvették. Inkább sokat babusgattak, óvtak, védtek mindentől a szüleim. Például azt mondták, hogy azért ne menjek táborba, mert nekünk van egy kis házunk a Balatonon, és ott nem kétszer lehet egy nap bemenni a vízbe, hanem akkor megyek be, amikor csak akarok, és reggel hétkor zászlófelvonás sincs, este tízkor pedig nem fújnak takarodót. Ilyen érvekkel azért elég könnyen meggyőzhető egy tíz év körüli kislány.

Öregedés
Nem vagyok hajlandó a korommal foglalkozni. Csak gyerekként tűnt egy negyven körüli ember öregnek, most másképpen gondolom. Anya vagyok, eljárok szórakozni, és jól érzem magam. Lett egy olvasószemüvegem, ennyivel kipipálom, hogy elmúltam negyvenéves.

Miskolc
A párom fix rendező ott, egy évadban két darabot rendez, egyébként Pesten van. Ha van pár nap szünetem, Zsigmonddal már megyünk is meglátogatni. Olyankor mi is a színészházban lakunk.

Férfiszerep
A Marie Claire múltkori fotózása nagyon jó emlék. Ha pedig egyszer férfi színész bőrébe bújhatnék, Shakespeare III. Richárdját játszanám – ha már lenne lehetőségem, csakis a legnagyobbak közül választanék. 

Az Ónodi Eszterrel készült teljes interjút a Marie Claire júliusi számában olvashatod!