Bakos Zsuzsi életmódcoach: „Kellemetlenkedő kérdéseket teszek fel magamnak”
A szakmai utamat nagyban meghatározta, és egyben fontos lecke volt lelki ellenálló képességből az, amikor úgy döntöttem, megszabadulok a külföldön honvágyból felszedett bánatkilóktól és az önsajnálattól. Nem volt önbizalmam, fintorogva álltam a tükör előtt, és egyre inkább magamba zárkóztam. De elegem lett a sopánkodásból, és arra jutottam, hogy ha képes vagyok változtatni a külalakomon, mindennel megbirkózom ezután.
Tornázni kezdtem, és más mentális technikákat is bevetettem, majd beiratkoztam egy edzői tanfolyamra, hogy másoknak is segíthessek átugrani az akadályaikat. A személyes varázsszerem máig a testedzés: ha nagyon összegyűlnek a felhők, a saját óráimon vagy a futás segítségével fokozom az ellenállásomat. A test edzése számomra a lélek felszabadulása.
Nagyon sokat segít az írás is abban, hogy összegezzem az érzéseimet. Az ügyfeleket is gyakran kérem arra: írjanak – listákat, ötleteket, gondolatokat, történeteket. Amikor pedig úgy érzem, valami nagyon összekuszálódott bennem, bármilyen mulatságosan is hangzik, coaching-interjúra hívom magam. Vagyis jól célzott, már-már kellemetlenkedő kérdéseket teszek fel, és válaszolok meg belső dialógusként. Ez segít, hogy tükröt tartsak magamnak és megértsem, mit élek meg nehéznek az adott helyzetben. Szerencsére ez a műfaj közel áll hozzám, hiszen coachként és újságíróként is sokat beszélgetek. A legbiztosabb lelki trénerem a kisfiam, az ő jelenléte megötszörözi az erőimet. Egy közelmúltban megrendezett lelki ellenállóképesség fejlesztő konferencia kapcsán kifaggattam néhány coach kolléganőmet, hogy ők hogyan őrzik meg kiegyensúlyozottságukat.
| Mit csinál egy coach?
Míg a terapeuta a múltat vizsgálja, és gyógyulás céljából keressük fel, addig a coach céljaink kitűzését és elérését segíti a szemléletünk és a döntéshozatalhoz szükséges értékeink megerősítésével. Nem kész tanácsokat, hanem észrevételeket, reflexiókat ad, és kérdésekkel ösztökél. A coaching folyamat során az ügyfelek maguk ismerik fel életük buktatóit, és önismeretük fejlődése által találnak rá a válaszaikra. A coach ebben a kapcsolatban leginkább kísérőként, egyfajta útjelző táblaként van jelen, és abban segíti ügyfelét, hogy a probléma helyett a megoldásra fókuszáljon, a megoldás részévé váljon |
„Ha sétálok, sétálok”
Uhlár Mónika coach, életvezetési és karrier-tanácsadó évtizedekig élt szorongásban, aztán pályát módosított, és a tapasztalatait továbbadva ma már másoknak segít a szemléletváltásban.
„Korábban tele voltam félelemmel, folyamatosan a környezetem reakcióit figyeltem, és próbáltam mindenkinek megfelelni. Olykor egy-egy kritika miatt hetekig emésztettem magam, míg végül belebetegedtem. Egy pánikbetegség kellett ahhoz, hogy változtassak a munkámon, a hozzáállásomon, önmagamon. Meg kellett élnem a testi-lelki-anyagi mélységeket, hogy tudjam, hogyan lehet felállni és újrakezdeni.
34 évesen visszaültem az iskolapadba és új szakmát tanultam. Számos önismereti tréninget elvégezve, tudatos élet táborokat megjárva rájöttem, hogy a valóság teljesen más, mint ahogyan addig hittem. Egyre inkább magamat helyeztem az életem középpontjába, belevágtam a saját vállalkozásomba, hiszen mindig is emberekkel szerettem volna foglalkozni.”
Mónika rájött, milyen fontos az én-idő. „Már egy kávézásnyi nyugalom fel tud tölteni. A testünk
megbosszulja, ha nem figyelünk a jelzéseire. Odafigyelek arra, mit eszem, és hetente több alkalommal futok, hogy levezessem a bennem lévő feszültséget. Rengeteg energiám szabadult fel azáltal, hogy leállítottam a felesleges agyalást. Csak arra figyelek, ami itt és most történik, amit éppen csinálok. Ha dolgozom, akkor teljes jelenléttel az ügyfelemre fókuszálok, ha sétálok, sétálok és így tovább. Ma már szeretem, és tudatosan választom a csendet is. Szintén feszültségcsökkentő számomra a telefonra letölthető »to do list«. Ezen pipálom ki az elvégzett teendőket, így megszabadulok a »csak el ne felejtsem!« gondolatok terhétől.
Ma is sokat dolgozom, de minden hétre beiktatok egy jól megérdemelt pihenőnapot, amikor kialszom magam, lazítok, töltődöm. A lényeg az egyensúly. Ha megtaláljuk a »tenni« és »lenni« számunkra helyes arányát, képesek vagyunk a nehezebb helyzetekben is a legjobbat kihozni magunkból.”
„A hozzáállás mindig egy választás”
Braun Katalin integrált coach a természetre esküszik, a reggeli jógázás adja számára a lelki feltöltődést. „Tavasztól őszig a kertben jógázom, majd meditálok. Kora reggel kezdem, amikor körülvesz a csend, és csak a madarak csicsergése hallatszik. A rajzolás is hozzájárul az egyensúlyom megtartásához. Meleg színeket használok, és hagyom a formákat szabadon kifejezésre jutni. Ha nyomaszt valami, így adom ki magamból. A megmutatkozó kép mindig nyugalmat ad.”
Kati azt mondja, a coaching vitte a tudatos életvezetés felé, közben pedig rájött, hogy a hozzáállás mindig egy választás. „A nevetés is segít a lelki ellenálló képességem fejlesztésben, növeli az energiaszintet, csökkenti a stresszt. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkám része, hiszen nevető jógafoglalkozásokat vezetek. Arra kondicionálom magam, hogy olyan helyzeteken is tudjak kacagni, amelyeken régebben bosszankodtam.
Olykor három mély levegővétel elég ahhoz, hogy belső nyugalomra leljek. Ugyanezt a csodát művelheti néhány egyszerű mozdulat. Ilyenkor az érzéseimet követve mozgok, és rövid idő alatt megtapasztalom az örömet magamban. Természetesen a gyerekeimmel eltöltött idő is feltölt. Bennük van az életöröm és a játékosság, amit velük játszva én is átélek.”
„A humor segít az új nézőpontok kialakításában”
Baska Judit corporate coach számára jó alapot adott a lelki ellenálló-képesség fejlesztéséhez a gyerekkora. „A szüleim válása után költözések, iskolák váltották egymást. Tanárként kezdtem a pályámat, és akkor még nem gondoltam volna, hogy nem onnan megyek nyugdíjba. A változások mindig feladták a labdát: tegyem vagy ne tegyem, menjek vagy maradjak. Talán ennek köszönhetem, hogy ma is az új dolgok megismerése inspirál legjobban.
Nekem például a határidő a legjobb inspiráció – az utolsó pillanatban vagyok a leghatékonyabb. Időmenedzsment kérdés az is, hogyan viszonyulunk az időrabló helyzetekhez és személyekhez. Kezeljük, vagy sodródunk? Kézben tudjuk-e tartani a saját időnket? Remek ellenállás-fejlesztőm a humor is, mert segít az új nézőpontok kialakításában, és objektívabbá tesz. És persze a jól ápolt emberi kapcsolatok, a közös élmények, az olvasás, a mozi, a színház.
Személyes, kipróbált tippem: életem egy időszakában állandó harcban voltam akkori főnökömmel. Folyamatos volt a feszültség. Sokat tűnődtem a vitáinkon, a saját viselkedésemen. Tőle nem várhattam változást. A régi »minden napra egy mese« mottójára bevezettem a »minden napra egy vita« működési módot. Úgy döntöttem, naponta csak egyszer vitatkozom vele. Ha arra a napra már megvolt a vita, nem mentem bele továbbiakba. Nekem bevált.”
„A nehézségekben is felfedezem a tanítást”
Rubint Barbara holisztikus coach azt meséli, ahhoz, hogy hatékony maradjon a mindennapokban, magas energiaszintre van szüksége. „Ezt segíti elő a reggeli pár perces elmélyülés a napi teendőim felett, a meditációk, a pránanadis önkezelések és a masszázs. Esténként pedig egyfajta számvetést végzek, átgondolom, mely feladataimnak tettem eleget. Akkor érzem jól magam, ha megcselekedtem azt, amit aznapra kitűztem magamnak. A drámajáték is intenzív kikapcsolódást jelent, ezenkívül az olvasás és a naplószerű jegyzetek írása még az, ami feltölt. Gyakran mesélek fejből 5 és fél éves kislányomnak, majd ezeket a meseimprovizációkat fel is jegyzem, aztán együtt írjuk tovább, és olykor bábokkal is eljátsszuk.”
„Minden nehézségben igyekszem felfedezni a tanítást – folytatja. – Az útkeresésem során rádöbbentem, mennyire fontos, hogy miként gondolkodom saját magamról és a céljaim felé vezető útról. Ekkor találtam rá a pránanadira (ősi tibeti energetikai gyógymód) és a coachingra. A spirituális vonal és a menedzsment filozófiai módszerek a lelki, fizikai és szellemi harmónia megteremtése felé vezettek, így lettem holisztikus coach.”
