Van egy nagyon is trendekbe illő kattanásom, az, hogy a #zerowaste jegyében egy csomó mindent lecseréltem a fürdőszobánkban (is). A fogkrémet például magam készítem, ahogyan a testápolót is, és szappannal mosdok, vagy szappanból saját kezűleg főzött tusfürdőt használok. Ezek a változtatások nekünk csak egy kis megszokást igényelnek, de a bolygónak annál többet jelentenek a hulladékcsökkentés miatt. A családom meg van, amiben velem tart, de van olyan is, amikor elmeállapotomat megkérdőjelezve csendben szemlélik csak az eseményeket. Nos, a kísérletezésem a hajmosó szappannal egy ilyen fejezet. Elöljáróban annyit, a jelenlegi helyzetnél lehet, hogy az is jobb lenne, ha egyáltalán nem mosnék hajat! Na, de ne szaladjunk ennyire előre!
Első felvonás
Egy hazai, zöld agyagos szappanra esett a választásom. Az első használat elég hirtelen jött, elég felkészületlenül ért, vagyis nem olvastam utána vagy ilyesmi, egyszerűen hajat kellett mosnom, a gyerekek mellett meg éppen akkor volt rá a szokásos 4,5 percem vagy 3 vagy az is lehet, hogy csak 2. Arról tudtam, hogy a mosás és vizes öblítés után érdemes ecetes vagy citromleves öblítést alkalmazni, de ezzel nem sokat foglalkoztam, egyébként sem volt a tusoló polcán sem ecet, sem citromlé, ezeket, meglepő módon, mi a kamrában tartjuk. (Ennél talán csak az meglepőbb, hogy hajat mosni pedig nem a kamrában szoktunk. Szóval nem öblítettem sem ecettel, sem citromlével.)
Az első mosás után kellemes meglepetés ért, bár a hajam tapintása picit eltérő volt a korábbiakhoz képest. Érződött rajta egy szappanos réteg, de nem volt zsíros érzésű, és még szuper tartása is lett a vékony szálú kevés hajamnak. Örömködésemet egy blogposztban meg is írtam. Most úgy érzem kár volt, tipikus elkiabálás esete.
Második mosás, a dolog kínossá válik!
A második mosás után olyan volt a hajam, mintha fejtetőn öntöttem volna magamat egy tubus folyékony szappannal, és hagytam volna megszáradni… Csoda, hogy másnap ismét megmostam? Úgy gondoltam, az ecetes öblítés hiánya az oka. Utána is olvastam a témának, ahol hangsúlyozták, fontos a lúgos szappant savas közeggel közömbösíteni, öblíteni. Fogtam hát a 20%-os konyhai ecetet, és bevonultam vele a tusolóba. A férjem szerintem itt komolyan elgondolkozott azon, hogy elválik. Mert oké, már ő is szappannal fürdik, de szerintem itt megijedt, meddig is fokozódhat ez az elmebaj nálam?!
Megmostam a hajam, majd átöblítettem ecettel. Semmi oldat vagy flanc, úgy ahogy volt ráöntöttem körülbelül 1 decit két részletben. A szokásos hajmosással töltött 4,5 percbe több nem fért bele, egyébként is nagy luxus anyaként azzal élni, hogy naponta hajat mosok. Az ecet mennyiségét roppant tudományosan határoztam meg, gondoltam, amennyi lúg van már a hajamon, nem árt alaposan közömbösíteni. Még az is átvillant az agyamon, hogy milyen büszke lenne rám általános iskolás kémia tanárnőm, aki kettesnél jobbra sosem értékelte a laborbeli munkámat…
Mikor még vizes volt a hajam, reménykedtem, de kár volt! Jobb nem lett, csak most olyan szaga lett a hajamnak, mint egy jó nagy kondér menzás uborkasalátának… Ez némileg kínos volt aznap a játszóházban… Ráadásul az engem egész nap körüllengő ecetszagtól a fejem is megfájdult estére!
Hát itt tartok most. Jelenleg jobb lenne a hajam, ha egyáltalán nem mosnám, de nem adom fel! A következő mosásnál néhány csepp illóolajat teszek majd a vízzel elkevert ecethez, azt olvastam, ez segít a szag okozta gondon. Valamit az is biztató, hogy azt javasolták, adjak időt, 5-6 alkalmat, míg hozzászokik a séróm. Ha pedig mégsem szokik hozzá ennyi idő alatt sem, akkor az is lehet, sosem fog, mert más típusú hajmosó szappan az, ami nekem való, és nem a zöld agyagos. Szerencse, hogy már hűvösebb van, így ha nagyon bedurvul a helyzet, akkor mindenféle magyarázkodás nélkül viselhetek egész álló nap sapkát! De semmiképpen sem adom fel, tetszik a szappan dolog, már csak azért is, mert így havi egy flakonnal kevesebb landol a szelektív kukában!
