Hogyan került rád a nyakmerevítő?
Volt egy autóbalesetem fiatal koromban, elég csúnyán elütöttek a Blaha Lujza téren. Akkor nem vették észre, hogy valami probléma lett a nyaki gerincemmel, csak sokkal később derült ki a dolog. Szépen fokozatosan jöttek elő a tünetek, először csak beállt a nyakam, a végére pedig lebénult a jobb kezem. Az 5-6. csigolya gyakorlatilag egymáson feküdt és becsípte azt az ideget, ami a jobb kéz mozgatásához szükséges. Sajnos az utolsó 5 évben nagyon erős fájdalmakat okozott és semmit nem tudtam csinálni, amihez fel kell emelni a kezem. Megpróbáltam mindenféle alternatív gyógymódot, de sajnos semmi sem segített, csak a műtéti megoldás maradt.
Miért nem vágtál bele a műtétbe, ha ennyire rossz volt a helyzet?
Amikor 7 évvel ezelőtt meg akartak műteni, egy másik technológiával szerették volna elvégezni a műtétet. Ilyenkor hátul felvágták az ember nyakát és az alatta és fölötte lévő csigolyákat összecsavarozták. Ez pedig korlátozza a fejmozgást, ami nagyon nem volt szimpatikus. Egy új technológiával, amivel engem is műtöttek 2015 decemberében, elöl vágják fel a nyakat, egy nagyon pici bevágáson át kaptam egy implantátumot a két csigolya közé, egy titán tartólemezt, ez tartja a két csigolya közötti távolságot. Nagyon nem szeretek gyógyszereket szedni, de a végére már napi szinten szedtem a fájdalomcsillapítókat, annyira elviselhetetlen volt.
Ilyen tünetekkel és panaszokkal ennyit várni nem lehetett egyszerű. Hogyan sikerült a felépülés, mozgás?
Nagyon rossz állapotban csak a műtét előtti 5 évben volt a karom, én pedig világéletemben szerettem a küzdősportokat (karate, kickbox), erről az orvos pedig nagyon gyorsan letiltott. Próbáltam ugyan kocogni, de az a rázkódás miatt veszélyes. A műtét után 2 héttel már jártam speciális rehabilitáló tornákra, a nyakmerevítőt pedig fokozatosan hagytam el. A rehabilitáció után jött a gyógytorna, amikor azt mondta a szakember 2016 májusában, hogy nekikezdhetek az edzőtermi edzéseknek, mert a csigolyák melletti mélyizmokat meg kell erősítenem, amit a legjobban súlyzós edzésekkel lehet elérni. Életemben nem jártam előtte konditerembe, mindig a csoportos sportokat szerettem, semmi kedvem nem volt hozzá.
Mégis lementél?
A muszáj nagy úr, lementem, és volt egy edző, aki nyaki- és gerincsérültekre specializálódott, ő írta meg az edzéstervem. Az első pár hónap rettenetes volt. Úgy kellett magam megerőltetni, hogy elinduljak. Egyrészt fájt, de ezt mondták előre, hogy kellemetlen lesz, hiszen ki kell egyenesíteni magát a gerincet. Sokszor úgy jöttem ki a teremből, hogy sírtam, és azt mondtam, nem bírom tovább. A fiam sokat biztatott, hogy jó lesz, majd meglátom. Aztán valamikor augusztus magasságában úgy keltem fel, hogy nem fáj semmim. Először azt hittem, hogy álmodom, elkezdtem magam végigtapogatni, hogy élek-e, vagy ez már valami más, de nagyon sok év után úgy keltem fel, hogy nem fáj semmim. Abban a pillanatban elsírtam magam. Ez adott egy hatalmas löketet.
Milyen gyorsan gyógyult a kezed?
A rehabilitáció után folyamatosan csinálták a méréseket, már a műtét után valamennyi erő szinte azonnal visszajött. Ma már a jobb kezemmel ugyanolyan erős vagyok, mint a ballal, de azt hiszem, sosem leszek már erősebb jobb kézzel. Most már arra is figyelek, hogy ne féloldalasan csináljam a gyakorlatokat, egyforma mennyiségű gyakorlatot végzek mindkét karomra. A műtőorvosommal 1 évvel a műtét után találkoztam, amikor is rám nézett, és megjegyezte, hogy micsoda hátam van. Ez volt a legnagyobb elismerés számomra.
Átalakult szerelemmé az addig feladatként kezelt edzés?
Igen, akkortól már tiszta szívből jártam. Augusztusban bedurrant az agyam, és arra gondoltam, megnézem, mit tudok. Végigcsináltam egy 20 hetes edzésprogramot. Szétválasztottuk az izomcsoportokat. Gondoltam, hogy ha már ott vagyok, egyéb izomcsoportokat is dolgoztassunk meg, kértem tőle láb, hát, váll edzéstervet is. 48 éves vagyok, de a testem nagyon jól reagált a súlyzós edzésekre. Természetesen mellette az étkezésre is oda kell figyelnem.
Most bombaformában vagy, ez kétségtelen, de a műtét előtt nem volt ez így.
A műtét előtt egy kissé el is hagytam magam. A kilókat annyira nem is éreztem, de amikor megláttam egy nyári képet magamról, az hatalmas sokk volt. Nem hittem el, hogy tényleg én vagyok, narancsbőrös voltam a fülemig. Akkor döntöttem el, hogy valamit az étkezéssel is kezdek. Pedig nem ettem egészségtelenül addig se, csak keveset. Azt hittem, hogy ha nem tudok sportolni, akkor majd a kevesebb étkezéssel tartom magam formában. Napi kétszer étkeztem, ezzel belassítottam a saját anyagcserémet, így pedig hiába ettem keveset, folyamatosan híztam.
Mire figyeltél a váltás során?
Beléptem egy olyan csoportba, ahol segítettek, megvariáltam az étkezéseket, elkezdtem napi ötször enni minimum. 58,8 kilogrammal kezdtem az életmódváltást, amivel nem lett volna alapjáraton gond, de 28%-os testzsírszázalékom volt hozzá, amivel még éppen csak nem estem az elhízott kategóriába. Már régóta nem ettem ekkor sem cukrot és fehérkenyeret, de nagyon oda kellett figyelnem az ivásra, a napi 2-3 liter helyett jó, ha fél liter folyadékot megittam. Az folyadékbevitel és a reggelizés megtanulása volt a legnagyobb kihívás. Én írtam magamnak egy étrendet, amit megnézettem az edzőmmel, aki adott még pár tippet hozzá, aztán elkezdtem a saját étrendem alapján étkezni. 1500-1800 kalóriát ettem és 2-3 alkalommal jártam edzeni. Habár nem úgy indultam neki az edzéseknek, hogy fogyjak vagy formálódjak, mégis volt bennem egy hiúsági faktor.
Milyen tippet adnál azoknak, akik szeretnének kicsit formálódni, fogyni?
Ha éhes vagy, mielőtt nekiállsz kipakolni a hűtőt, igyál meg egy nagy pohár vizet vagy zöld teát. Sokszor a szomjúságot az éhséggel összetévesztjük, és eszünk, pedig csak innunk kellene.
A súlyod hogy alakult ezalatt?
Szépen mentek le a kilók, végül beálltam 54 kiló körülre. Tavaly májusban eldöntöttem, hogy végigcsinálok egy versenydiétát, mert meg akarom nézni, mit tudok elérni a legzsírtalanabb állapotban. Nem kellett volna, mert nem volt elég izomtömegem ahhoz, hogy szépen nézzek ki, túl sovány voltam. Lementem 50 kiló alá, az arcom pedig teljesen beesett. Öreg vagyok én már ahhoz, hogy ne legyen az arcomon egy kis husi. Elkezdtem tömegelni, a szénhidrátot felraktam egy normális szintre, aztán május végére szeretnék jó formát elérni egy kétéves évfordulós fotózáshoz. Csak magamnak csinálom, mert 48 leszek, szeretnék a változókor előtt még egyszer csúcsformában lenni.
Máshogy állsz most az edzéshez?
Ma már nagyon szeretek edzeni, amikor megjött az a kattanás augusztusban, hogy nem fáj semmim, akkor elkezdtem tényleg élvezni az edzéseket. A munkám elég stresszes, egy nagy nemzetközi cég globális organizációjához tartozom, mérnök vagyok. Engem az edzések ellazítanak, kikapcsolnak. Csak azt sajnálom, hogy nem sokkal korábban kezdtem el. Még most is borzasztó vívódásaim vannak a mérleggel, mert szerintem azt kellene mutatnia, hogy „jól nézel ki”. Ehelyett azt mutatja, hogy 54-56 kiló vagyok, amit én soknak érzek, pedig a testzsírom 20% alatt van, tehát rendben vagyok. Még meg kell békélnem a mérleggel. Azt szoktam mondani viccesen, hogy nálam a gyógytorna mellékhatása volt a kockás has.
