Amikor a 2000-es évek elején jógázni kezdtem az egyetemen, mindenki csodabogárnak tartott, és arról faggatott, vajon akkor én most mit is csinálok pontosan. Valami távoli és holt nyelven mormolok? Próbálom elcsendesíteni az elmém a vizsgaidőszakban? Esetleg nyújtok? Erősítek? Sportolok? És egyébként is – kérdezte főként az ellenkező nem – elérem-e a lábujjamat? 2 és fél éve, amikor újra elkezdtem jógázni, már senki sem kérdezett semmit. Teljesen magától értetődő volt, hogy jógázom. Miközben másfél évtizeddel ezelőtt alig néhány jelentkezővel béreltünk ki egy lerobbant iskolai tornatermet, hogy hetente egyszer áldozhassunk ennek a „fura spiri tevékenységnek”, addig manapság már úton-útfélen jógastúdiókba botlunk. 2016-os adatok szerint csak az Egyesült Államokban 9 milliárd dollár folyik be a jógaiparágból, 20 millióan gyakorolják rendszeresen a jógát, és az amerikai lakosság 45 százaléka mutat érdeklődést iránta. Felmerül tehát a kérdés: tényleg jógát gyakorlunk Nyugaton? Vagy a jóga nálunk inkább egy „sportágnak” tekinthető?
Egy komplex és szerteágazó út
Talán nem túlzás azt állítani, hogy ha a jógát „rendeltetésszerűen” használnánk, pontosabban fogalmazva legalább annyira komolyan vennénk, mint India ősi látnokai, a risik, biztosan nem vált volna dollármilliárdokat termelő iparággá. A több ezer éves, indiai gyökerű jóga ugyanis csak igen vékony szálon kapcsolódik a mostani formájához, hiszen az azonnali kielégülést hajszoló modern ember számára nem éppen vonzó és könnyű utat tár fel, melyet egyébként is csak keveseknek sikerült bejárniuk. „A jóga eredetileg szellemi út volt, az élet értelmét, a világ mibenlétét kutatták a jógik, azonban a komoly keresők mindig is kevesen voltak, hiszen az emberek többsége nem filozófiai megértésre vágyik, hanem az életét szeretné valamilyen módon jobbá tenni – világít rá Németh Gergő jógaoktató, egy országos jógastúdió-hálózat alapítója. – A jóga rendkívül komplex és szerteágazó út. Azt szoktuk mondani, hogy jóga egy van, de annyi irányzat, ahány oktató, és annyi szemléletmód, ahány gyakorló. Sokak számára a jóga valóban csak egy különleges mozgásforma, ami a tradicionális hatha jóga ászanáira épül, a haladó gyakorlók azonban óhatatlanul felismerik a jóga tanításainak mélységét számos egyéb területen is. Természetesen nincs egységes felfogás, hiszen mindenki ott kapcsolódik a jógához, ahol aktuálisan a figyelme van – és nálunk ez többnyire vagy a testfejlesztés, vagy pedig a lelki békére, harmóniára való törekvés.”
Németh Gergő (fotó: Neményi Márton)
Fogalmazhatunk tehát úgy is, hogy Nyugaton a jógafilozófia egyik aspektusa, az ászanák gyakorlása vált a legnépszerűbbé. Selvarajan Yeshudian jógatanító szerint – aki Budapesten jógaiskolát is nyitott az 1940-es években – a jóga különböző rendszerei csak kiindulási pontjukban különböznek egymástól, de a lényege és célja valamennyinek ez: a tökéletes önismeret, amely feltétlen önfegyelemmel érhető el. Sport és jóga (1941) című könyvében azt írja, hogy a jógák elsősorban önfegyelemre tanítanak, de van jóga, amelynek az értelem fegyelmezése az útja, van, amely az érzelmek fölötti uralommal kezdi, és van, amelynek kiindulási pontja a test. Legajánlatosabb ez utóbbival kezdeni, javasolja Yeshudian, aki szerint a hatha jóga ugyan nem végcél, csupán a test előkészítése a magasabb szellemi jógához, de azt elismeri, hogy a lusta civilizált embernek már az is bőven elég volna, ha a jógához egészségmegőrző, betegségmegelőző céllal fordulna.
Hegytartástól a lefelé néző Dumbledore-pózig
Lovas és kecskés jóga, dzsanga-jóga (vigyázat, itthon illegális!), noga (nude, azaz meztelen jóga), hahota jóga, doga (kutyával végzett jóga), aeroyoga (levegőben végzett jóga), Sup jóga (szörfdeszkán végzett jóga), Harry Potter-jóga, skótszoknyás jóga, karaoke jóga, hiszti jóga, sörjóga. Bár a jógát nyugaton elsősorban mozgásformaként használják, egészen bizarr vadhajtásai is elburjánzottak a modern jógaklímában. A jógával kapcsolatos emberi fantáziának csak a test korlátai szabhatnak határt, a jóga – úgy tűnik – egy olyan élőlény, amely nemcsak a testet teszi rugalmassá, de a képzelőerőnket is vele kapcsolatban. Pedig mintegy 4 ezer éves múltjához képest nyugaton nem is vezetett olyan hosszú út számtalan formájának kialakulásához: a jógát csak a 19. században fedezték fel a nyugati értelmiségiek Swami Vivekenanda kalkuttai szerzetesnek köszönhetően, aki 1894-ben a chicagói Vallások Parlamentjében tartott előadást Indiáról és a hinduizmusról. Raja Jóga című könyvét 1896-ban adták ki Manhattanben, ami jelentős hatást gyakorolt a jóga nyugati értelmezésére. Ezzel gyakorlatilag egy időben jelentek meg az első indiai jógik Magyarországon a millenniumi ünnepségek alkalmából, akik azzal nyűgözték le közönségüket, hogy 8 napra üvegkoporsóba temették magukat, majd pünkösdvasárnapkor éledtek újjá. Az elkövetkező évtizedekben több indiai guru is ellátogatott Európába, illetve Amerikába, köztük az astanga jóga megalapítója, K. Pattabhi Jois vagy a kundalini jógát tanító Yogi Bhajan. A jóga nyugati elterjedésében nagy szerepet játszott a Beatles Maharishi Mahesh Yoginál tett látogatása is Rishikeshben, aminek hatása érezhető volt olyan dalokban, mint például a John Lennon által jegyzett Across the Universe, vagy George Harrison több szerzeménye.
Sport-e a jóga?
„A jóga nem sport!” – jelentik ki ellentmondást nem tűrően egyes jógaszakértők. Teszik ezt azért, mert a jóga hagyományosan nem a versenyről szól. Bár gyakorlás közben csábító lehet a másik sarkát nézni, vajon leért-e a szőnyegre a hegytartásban, sőt az is adhat némi elégtételt a kezdő jógagyakorlónak, ha a teremben egyedül neki sikerül benne maradnia a fatartásban akár több percig is, mégis inkább a befelé figyelés, mintsem a rivalizálás volna az elsődleges cél. Miközben a jóga sportként való kategorizálása ellen tiltakozók kísérletet tesznek arra, hogy
különbséget tegyenek a jóga és a sport között
például a légzésre, az idegrendszerre vagy a szervekre gyakorolt különböző hatásaik tekintetében is, addig jelenleg több mint 30 országban rendeznek jógaversenyeket, amelyek hasonlóan működnek, mint a testépítők megmérettetései. A résztvevők menő dresszekben, olajosra kent testtel hajtogatják magukat minél nyakatekertebb pózokba, hogy aztán megkapják a zsűritől a legmagasabb pontszámot, miközben – mivel mégis jógáról van szó – próbálnak úgy tenni, mintha a győzelem nem is számítana nekik igazán. Sőt a Nemzetközi Jóga Szövetséggel egyetértésben az indai Olimpia Bizottság is elismerte a jógát sportként, India pedig évente ad otthont az Országos Jóga Bajnokságnak. Yeshudian is „India sportjának” nevezi a jógát. Ezek után nem lenne abban semmi meglepő, ha a 2028-as Los Angeles-i olimpián kedvenc vízilabdacsapatunk mellett kedvenc jóginknak is drukkolhatnánk.
Fotó: MTI / EPA / Szandzsiv Gupta
Németh Gergő szerint nem feltétlen kell problémának tekinteni, hogy a jóga összekeveredett az emberek tudatában más mozgásformákkal. „Mindig azt mondom, hogy inkább a jóga legyen divat, mint bármi más – ha egyszer valaki elkezd gyakorolni, önmagán fogja tapasztalni a jóga jótékony hatásait, és rájön, hogy ha véletlenül is, de jó helyre került – mondja. Azonban úgy gondolja, jó lenne, ha kevesebb téves elképzelés keringene a jógáról, mert így az embereknek pontosabb képe lehetne arról, mire számíthatnak egy jógaórán. – Sokan rekreációs sportként gyakorolják a hatha jóga különböző irányzatait. A jóga annyiban azonban mindig többet ad, mint a legtöbb sport, hogy a mozgás mellett nagy hangsúlyt helyez a helyes légzésre, a relaxációra, a figyelem irányítására, és általában a tudatosságra. A sportok célja valamilyen speciális mozgás fejlesztése volt, legtöbbször a harci készségeké. Kialakulásukkor a szempont egy bizonyos képesség tökéletesítése volt, nem pedig az egészség megőrzése, vagy a test harmonikus fejlesztése. A jóga az embert teljességében szemléli, és egyensúlyra, stabilitásra, könnyedségre törekszik, ezért általában az elhivatott gyakorlók nem is szeretik, ha sportnak nevezik a jógát” – árnyalja a képet Gergő.
És jóga-e a sport?
Úgy tűnik, hogy a „sport-e a jóga?” kérdésben sosem lesz igazi konszenzus, ezért érdemesebb inkább arra helyezni a hangsúlyt, miként egészítheti ki egymást a kettő. „A jóga mozgásformaként is teljes, de sokan szeretnek mellette futni, úszni, biciklizni, stb. Fordított esetben pedig, amikor valaki számára egy adott sport a fontos, a jóga remekül kiegészítheti, kiegyensúlyozhatja az egyoldalú mozgást, sőt a teljesítményt is sokszor képes javítani a testtudat, a légzés vagy a koncentráció fejlesztésével” – magyarázza Gergő.
Mi több, a jógában és a sportban megélt belső tapasztalatok is lehetnek nagyon hasonlóak. „A klasszikus értelemben vett sportolásaimban és jógagyakorlásaimban is iszonyú sok közös van – mondja Ferenczi Anita jógaoktató, aki egy félmaratoni futásra való felkészüléskor találkozott először a jógával, mert a futóedzéseit akarta szakszerű nyújtó- és erősítő gyakorlatokkal kiegészíteni, illetve a munkájából származó stresszt csökkenteni anyukája javaslatára, aki akkor már jó pár éve otthon, egy DVD segítségével jógázott – A jóga egyenesen a sport mellé érkezett az életembe. Gyerekkorom óta mozgok, korábban atletizáltam, és a mai napig futok, bringázom, gyalogtúrázom, és kajakozni is nagyon szeretek. Akár jógázom, akár sportolok – kivéve mondjuk akkor, amikor a városban, minden idegszálammal figyelve bringázom – az idő és a tér lényegében megszűnik, a figyelmem az adott dologra összpontosítom, legyen az a hegycsúcs, a gyalogösvény, a futóút, az evezőlapát ritmusos mozgása, vagy egyik ászanából a másikba helyezkedés, a belégzés-kilégzés ritmusának követése.” Anita szerint a jóga és a sportolás eredménye legtöbbször nagyon hasonló: „Időzés az itt és mostban, teljes odaadással. Mondhatnám úgy is, hogy számomra a futás, a gyaloglás is jóga, akár olyan mozgó meditáció is tud lenni, amely során az elmém elcsendesedik” – mondja.
Ferenczi Anita (fotó: Neményi Márton)
A jóga rendet rak
A nagy nyugati „jógabumm”, a jóga hihetetlen népszerűvé válásának hátterében talán épp ez a fajta rugalmassága áll, vagyis a jógának az a képessége, hogy a gyakorló személyiségéhez, céljaihoz igazodva folyamatosan „alakot tud váltani”, ott nyújt megoldást, ahová a figyelem irányul. Ebben a tekintetben a jóga nekem nem más, mint archaikus tudás arról, hogyan állítható vissza a rend, hogyan hozható újra egyensúlyba az, ami felborult mind fizikai, mind érzelmi, mind szellemi szinten. Bár akkor még megfogalmazatlanul, de valószínű a 2000-es évek elején, abban a dohos, alagsori tornateremben is ezt a helyrerázó erőt kerestem benne (miközben persze jólesett kicsit „csodabogárnak” is lenni), ahogy most is a rendet kutatom magamban a jóga révén a „fancy” termekben vagy otthon, a jógaszőnyegemen. A jógával a rendet tudatosan helyreállíthatjuk, ahogy Yeshudian írta, megakadályozhatjuk a test és elme felborulását, megelőzhetjük a betegségeket.
A jógában, akárcsak a mesékben, történhetnek csodák, amennyiben megdolgozunk értük. A jóga megadja azt a szabad mozgásteret, hogy alapformáját fantáziánk és céljaink szerint alakítsuk, deformáljuk, stilizáljuk, modernizáljuk, és annyit vegyünk ki belőle, amennyit akarunk. Hogy a jógának ez a fajta rugalmassága lehetőség-e, vagy inkább egy olyan sérülékenység, amely rengeteg önkényes átdolgozásnak, torzulásnak ad teret, azt nehéz eldönteni. Ahogy azt is, vajon milyen mélyre merjünk vagy akarjunk eljutni benne. Vannak, akik szerint sok értéket hagyunk veszni, ha a jógának csak a fitnesz részéig jutunk, és vannak, akik nem is szeretnének ennél többet megismerni belőle. A jógában az a jó, hogy akkor is működhet, akkor is megoldást nyújthat, ha az utóbbi mellett döntünk. Neked mit jelent a jóga?
Fotó: Neményi Márton
