Mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse a Facebookon vagy az Instagramon, aki rendszeresen dokumentálja az edzőtermi jelenlétét, vagy éppen azt, hogy hány kilométert futott le, mennyit tekert a kerékpárján aznap. A nagyközönséggel megosztott képek azonban árthatnak is az önbecsülésnek.
Az edzéssel kapcsolatos képek nem csak inspirálnak
Van, akit inspirál, másokat hidegen hagy, és vannak olyanok is, akiket frusztrál, ha minden nap azzal „kell” szembesülniük, hogy ki mennyire fitt, formás, elszánt, vagy éppen erős. A posztoló önbizalmát a képekre adott pozitív reakciók növelhetik, miközben sokakat arra ösztönözhet, hogy kövessék a példáját, és az edzős tartalmak rövid időn belül elárasztják a hírfolyamot. Van azonban az éremnek egy másik oldala is: a Texas-i Állami Egyetem tanulmánya szerint ez a jelenség eredményezheti azt is, hogy ha te nem vagy a posztolók között, egyre többet kezdesz el foglalkozni a saját testsúlyoddal, a képek növelhetik a komplexusodat, és akár egészségtelen testképet is eredményezhetnek.
Kiss Barbara pszichológus magyarázata világos képet ad arról, miért lehet ránk romboló hatással egy-egy ártalmatlannak tűnő, edzéshez kapcsolódó poszt a közösségi médiában:
Felnőtt korukra sokan megoldják a kamaszkor egyik tipikus feladatát: képessé válnak arra, hogy optimálisan észleljék a saját testüket, így felnőttként már korántsem olyan sérülékeny a testképük, mint kamaszkorukban. Aki azonban tinédzserként nem hagyott fel testének monitorozásával és a másokkal való összehasonlítással, arra fokozottan negatívan hatnak az edzésekről szóló posztok. Különösen igaz ez akkor, ha valakinek rossz napja van, vagy nehéz időszakon megy keresztül, miközben értékmérőnek tartja a külső megjelenést, ugyanis ilyenkor könnyen frusztrálódhat a képek látványától.
A texasi kutatás során 232 részvevőt kértek meg, hogy jelentkezzenek be a kedvenc közösségi oldalukra, és nézzék meg az ismerőseik bejegyzéseit az elmúlt 30 napra visszamenőleg. A résztvevőknek meg kellett számolniuk azt is, hogy hány olyan tartalmat találnak, ami edzéssel kapcsolatos kép vagy szöveg. A tanulmányban tágan értelmezték az edzést, bármilyen fizikai aktivitást annak vettek a hegymászástól a sétáig, azaz mindent, amit az egészségük megóvása érdekében tettek az ismerősök.
Ezt követően ki kellett választaniuk 3 olyan személyt, akiknek a legtöbb edzéssel kapcsolatos posztja volt, és hozzájuk viszonyítva kellett értékelniük magukat. Kitöltettek velük egy kérdőívet is, ami vizsgálta a súlyuk miatti aggodalmukat, a testmozgáshoz való hozzáállásukat, és azt is, hogy felfelé vagy lefelé irányul-e az összehasonlítási mechanizmusuk. Az eredmények vegyes képet mutattak: voltak, akiket kifejezetten érdekeltek az edzéssel kapcsolatos posztok, növelték az érdeklődésüket a különböző mozgásformák iránt, és jobban érezték magukat tőlük, míg másokat frusztráltak, valamint aggodalommal töltötte el őket, ha a saját testükre, a súlyukra gondoltak.
Az ismerősök képei jobban befolyásolhatnak
A kutatók kíváncsiak voltak arra is, hogy milyen hatással van a résztvevőkre az olyan emberek posztja, akiket ismernek, vagyis befolyásolja-e az ismeretség az érzelmi reakciókat. Az eredmények azt sugallják, hogy azok, akiket ismerünk, vagy legalábbis ismerni vélünk, nagyobb hatással lehetnek a a testképünkre. Az edzéssel kapcsolatos bejegyzések negatív hatását a tanulmány vezetője, Stephen Rains, kommunikációtudománnyal foglalkozó professzor is megerősíti:
Amikor sok edzéssel kapcsolatos poszttal szembesülünk, elkezdhetünk jobban aggódni a súlyuk miatt, ami nem szerencsés. Az embereket frusztrálhatja, ha a barátaik, ismerőseik jelentős fizikai aktivitást mutatnak a posztjaik alapján, ugyanis óhatatlanul összehasonlítják magukat velük.
A professzor úgy véli, hogy a képek alapjául szolgálnak egyfajta összehasonlításnak, ahol a fotókat nézegetve magunkat is elhelyezzük a társadalomban. A hasonlóság növelheti az összehasonlítás mértékét, vagyis ha hasonló hátterű, korban és testalkatban is hasonló ismerősünk oszt meg egy edzéséről képet, akkor még inkább elkezdhetünk aggódni a súlyunk miatt.
Mindezzel természetesen nem azt mondják a kutatók, hogy az edzésekről posztolt tartalmak mindenképpen ártalmasak, és azt sem állítják, hogy mindenkire ugyanolyan hatással vannak, sőt! A testmozgással kapcsolatos tartalmak természetesen lehetnek inspiratívak is, de vannak, akikre frusztrálólag hatnak. Utóbbi esetben könnyű lenne ítélkezni, és azt mondani, hogy azok, akiket feszélyeznek a képek, álljanak fel a fotelből, de ez nem ilyen egyszerű. A súlyunk, a testalkatunk sok tényező eredménye: a formánkat és a mozgáshoz való viszonyunkat a genetikától kezdve az étkezésen és a szocializáción át a különböző lelki tényezőkig sok minden befolyásolhatja.
Felfelé vagy lefelé hasonlítasz?
A kutatók azt találták, hogy az edzésekhez kapcsolódó bejegyzések kétféleképpen hathatnak: vagy motiválnak, vagy demotiválnak. Azokra, akik a felfelé irányuló összehasonlítás szerint helyezik el magukat a társadalomban, pozitívan hatnak a képek, hiszen arra összpontosítanak, hogy elérjék a vágyott célt. Tricia Burke terapeuta szerint, akire jellemző a felfele irányuló összehasonlítás, mindig olyan személyt fog keresni, aki inspirálja őt, például gyerekként egy osztályban a legokosabbal fogja összehasonlítani magát. Az edzéssel kapcsolatos posztoknál ez úgy nyilvánul meg, hogy aki felfelé hasonlítja magát, ő a képek hatására többet edz, gyakorol, és végül valóban eléri a célját, azaz ilyen formában valóban lehet motiváló egy bejegyzés.
A felfelé irányuló összehasonlítás egy bizonyos szintig motiváló, azonban egy bizonyos szint felett szorongáskeltő is lehet. De a lefelé történő összehasonlítás is betölthet egyfajta magunkat védő funkciót, amikor például azzal nyugtatjuk magunkat, hogy lehetne sokkal rosszabb is – teszi hozzá Kiss Barbara. Azok, akik a lefelé irányuló összehasonlítás alapján határozzák meg a helyüket a társadalmi ranglétrán, úgy érzékelik, kevesebbet érnek, mint azok, akiknek a képeit nézegetik, akiket egyfajta etalonnak tartanak. A szakember így folytatja:
Az énbemutatási stratégia részeként online építjük az image-t, az önmagunkról posztolt tartalmakat pedig énmegerősítésre, önmotivációra is használjuk. A közösségi médiát egyre inkább elárasztják az egészségvédő magatartással kapcsolatos képek, edzőtermi posztok, amik egyfajta státusz szimbólummá is váltak. Irigykedve nézegetjük, hogy másnak mennyi anyagi erőforrása vagy ideje van, amíg nekünk a lépcsőzés és busz után rohanás maradt.
Habár az emberi természet része, hogy összehasonlítjuk magunkat másokkal, és tény, sokszor valóban szükségünk van viszonyítási pontokra, azonban óvatosnak kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy kihez és miként hasonlítjuk magunkat. Ha folyamatosan kívülre helyezzük a figyelmet, és mindig azt nézzük, hogy mások szebbek, jobbak, okosabbak, ügyesebbek nálunk, azzal nem fogunk előbbre lépni. A pszichológus azt tanácsolja, hogy a frusztráció megszüntetéséhez (hárítás) leállíthatjuk az adott személy követését, ily módon másfelé orientáljuk a figyelmünket. Kiss Barbara szerint érdemes megvizsgálni azt is, hogy milyen mértékben befolyásolnak minket a többiek, milyen referenciapontot választunk magunknak, továbbá azt, hogy másokhoz, vagy önmagunkhoz mérjük-e a testi jóllétünket.
Ne feledjük, a személyiségnek több tartománya van: amit látunk, az lehet kidolgozott, miközben más tartalmak lehetnek fejletlenebbek. Van, akiknek a napi edzés az elsődleges érték, de ez azt is jelenti, hogy lemond olyan értékekről, ami mások számára éppolyan fontos, mint számára a testmozgás. Akár az edzőteremben, akár a terápiás rendelőben, de mindenki arra vágyik, hogy jól érezze magát a bőrében, és otthonra leljen a saját testében.
Vizsgáld meg a saját prioritásaidat, azt, hogy mire van szükséged, majd tűzd ki a saját céljaidat, és koncentrálj arra, ami motivál. Összpontosíts magadra, ne olyanokhoz hasonlítsd magad, akikről csak annyit tudsz, amennyit a Facebookon, Instagramon látsz!
