Az okostelefon használata addiktív, függőséget okoz, ha nem szabunk határokat magunknak. Sokan észre sem veszik, hogy már az életüket uralják az applikációk, az okostelefonból ömlő információhalmaz. A fiatalok mellett egyre több felnőtt is belecsúszik ebbe a függőségbe: a webet pörgetik a kijelző fölé görnyedve.
Unaloműző vagy webfüggőség?
Azért különbséget lehet tenni függőség és hasznos időtöltés között, még ha az okostelefonokról van is szó. Mutatjuk mi az a 7 jel, amit tapasztalva már aggódnunk kell:
- Az idő – az egyik legkegyetlenebb mutatója a netfüggőségnek, hogy valaki konkrétan mennyi időt tölt a képernyő előtt. A legtöbb okostelefon már heti jelentést küld erről, mindenki kontrollálhatja önmagát.
- Munkahelyi, iskolai teljesítmény – Az iskolai és a munkahelyen elvégzendő feladatokat nem lehet a telefon rovására háttérbe szorítani. Persze az is intő jel, ha valaki a szükséges teendőkön túl nem fordít gondot a társaira, kollégáira, csak a képernyőt bámulja.
- Offline kapcsolatok – Sokan hiszik azt, hogy tele vannak barátokkal, mert az online közösségi platformokon „gyűjtik” az ismerősöket. A való életben viszont szinte senkivel sem találkoznak, nincsenek barátságaik, valós tartalommal.
- Idegroham, ha lemerül a telefon – Sokan vannak, akik képtelenek okostelefon nélkül létezni. Éppen ezért komoly dührohamot kapnak, ha otthon felejtik, esetleg lemerül, és nem használható.
- Telefonos segítség – Bármilyen párbeszéd során felmerülő kérdésre a „google” a megoldás. Aki meg sem próbál gondolkodni egy vitás kérdésben, hanem rögtön a netes keresőt hívja segítségül, már eléggé rácsúszott a telefonhasználatra.
- Unaloműző – Ha éppen nincs mit csinálni, azonnal a telefonhoz nyúl. Céltalanul nyomkodja, amíg teljesen bele nem merül a videók, applikációk és játékok rengetegébe.
- Magyarázat – ha valaki folyamatosan magyarázza, hogy csak a munkája miatt használja napi 18 órában az okostelefonját, az már gyanús.
