Nagyon kevesen vannak, akik elsőre megtalálják a saját útjukat, és azon töretlenül menetelnek. Legtöbben folyamatosan keressük önmagunkat, a céljainkat, hogy mit is akarunk elérni szakmailag és a magánéletben, és hogy ez a kettő hogyan hozható harmóniába. Vergődünk a karrier kontra család, a munka kontra énidő, a pénz kontra boldogság látszólag feloldhatatlan ellentéthalmazában, és úgy érezzük, hogy már-már felőröl minket, hogy minden téren próbálunk helytállni, és ezek egyikét sem feladni.
Csakhogy a titok pont abban rejlik, hogy megértsük és hasznunkra fordítsuk, hogy ezek az időnk és az életünk nagy részét kitöltő fogalmak nem egymás ellenpólusai, hanem építőelemek, amikből egy kiegyensúlyozott és boldog életet tudunk felépíteni, ha fel merjük tenni magunknak a sokszor ijesztő kérdést:
mit is akarunk valójában?
A család, a boldogság, a karrier és a pénz kihívásokkal teli kapcsolatrendszeréről kérdeztük Zsoldos Betty business master coachot, valamint Mihálffy Balázst, a Kertelők vezetőjét, aki elég bevállalós volt ahhoz, hogy szembenézzen a vágyaival, és sikeres rendezvényszervezői karrierjét inkább kapára és fűnyíróra cserélje, és kertésznek álljon.
Bár banálisnak tűnő kérdés, mégis nagyon nehéz – még magunk előtt is – őszintén és egyértelműen megfogalmazni, hogy mire is vágyunk igazán. Hajszoljuk a pénzt, miközben lemaradunk a boldogságról. Hogyan változtathatunk ezen?
Hogy igazából értsük, hogy mi történik bennünk, amikor a vágyaink valamerre húznak minket, a következő kérdéseket kell feltennünk önmagunknak – kezdi a coach.
Mit szeretnél? – „Dolgozni.”
Rendben, és mihez szeretnél hozzájutni a munkán keresztül? – „Természetesen, hogy legyen pénzem.”
Mit biztosít számodra a pénz? – „Élelmet tudok venni, tudom fizetni a hitelt, …”
Mit jelent neked, ha van élelmed, ha fizeted a hitelt? – „Biztonságot.”
Ezzel az önmagunkkal folytatott párbeszéddel, amikor sorozatban feltesszük magunknak a kérdést, hogy mit kaphatnánk meg, ha kielégülne az adott kívánságunk, szinte mindig olyan végső válaszhoz jutunk, hogy biztonságot, szeretetet vagy épp megbecsülést. Ebből láthatjuk, hogy nem is azt akarjuk, ami a felszínen felvillan és tárgyiasul, hanem az érzést, amit az adott tárgy adna nekünk. Vagyis nem az olasz tengerparti nyaralást akarjuk, hanem mindazt, ami az ezzel társított érzeteket, érzéseket, hangulatokat biztosítja számunkra.
A végső válaszaink mindig univerzálisak, végső soron nem pénzt, hanem szeretetet, megértést, biztonságot, elfogadást szeretnénk.
Te is a boldogságot keresed? (fotó: iStock)
Elcsépelt közhellyé vált, hogy a pénz nem tesz minket boldoggá, viszont az e mögötti üzenetet komolyan kell vennünk, vagyis hogy a pénz csak eszköz, és nem végcél!
A munka egy folyamat. A cél az, hogy magát a folyamatot tegyük örömtelivé és élvezetessé. A szakmai sikerünk, előmenetelünk és a munkával szerzett pénz nem lehet a végtermék, amit megcélzunk, hanem pusztán eredménye ennek a folyamatnak.
Mihálffy Balázs egy évtizedek alatt felépített karriert adott fel azért, hogy kövesse a vágyait. Mi zajlik le ilyenkor az emberben? – tettük fel neki a kérdést.
„A döntés maga gyors volt, de a folyamat, ami idáig sodort, az hosszú. Ahhoz, hogy a kertészkedést válasszam, szemben egy biztost megélhetést nyújtó munkával, kellett mindaz, amit az elmúlt 15 évben meg- és átéltem” – meséli Balázs.
„A történelem és kommunikáció szakos diplomám megszerzése után egy rendezvényszervező cégnél kezdtem pályafutásomat. Itt szépen lassan egyre feljebb és feljebb kerültem a ranglétrán. Számos hazai és külföldi céggel volt szerencsém együtt dolgozni.
Már pár, a szakmában eltöltött év után éreztem magamon a változtatás szelét. Ekkor külföldre mentem szerencsét próbálni. Nagy mellénnyel arra gondoltam, hogy na, most meghódítom a világot, és megmutatom mindenkinek, ki vagyok én. Végül Skóciában kötöttem ki, és mosogatásból éltem. A nagy álmok, amiket sokáig kajtattam, elillantak.
Olyannyira, hogy végül fogtam magam és a hátizsákomat, és inkább nekivágtam felfedezni a világot, így jutottam el és barangoltam be számtalan országot.
Aztán végül itthon újrakezdtem az életemet egy másik rendezvényszervező cégnél. Jól éreztem magam, jó munkakörnyezet, kedves kollégák. Úgy gondolom, amit lehetett, kipróbáltam és megvalósítottam ezen a pályán.
Már nem akartam nagy dolgokat, csak élvezni az életet.
Pár évvel hazatérésem után megismertem életem párját, és született két csodás kisfiunk. Az apává válásom miatt sokáig hezitáltam, és bennem volt a félsz, hogy merjek-e belevágni abba, amit nagyon szeretek, vagyis a kertészkedésbe. Az ötlet mindig bennem volt, csak nem volt mögötte komoly elhatározás.
Mihálffy Balázs és kisfia (Fotó: Facebook)
Végül a vágy fizikai testet öltött, és volt szerencsém kitanulni a szakmát egy kedves barátom mellett, aki már tíz éve kertészként dolgozik. Szintén diplomás, aki megunta az irodai közeget, és a szabadba vágyott. Az ő szakmai támogatásával és segítségével indítottam el Kertelők néven saját vállalkozásomat.”
De hogyan tudjuk feloldani azt az örök problémát, hogy folyton dolgozunk, hogy legyen pénzünk, de éppen ezért nincs időnk élvezni a munkánk gyümölcsét?
„Felnőttként össze kell hangolnunk a gyermeki, ösztönös boldogságkeresést azzal a felelősséggel, hogy kifizetjük a számláinkat, gondját viseljük a gyerekeinknek és önmagunknak, és hogy a holnapra és a holnaputánra, sőt a nyugdíjas éveinkre is gondolunk” – fejti ki Betty.
Ez a hangolás, bizony, nem könnyű, mert ahol a pénz akár „súlytalan”, akár „túlsúlyos” az életünkben, ott elakadás lesz.
A pénz súlytalansága azt jelenti, hogy hamar elúszik, nem tudjuk beosztani, ez mindig a felelősségvállalás hiányáról szól. Ahol túlsúlyos a pénz, ott a jelenben való örömök, szépségek megélése csorbul, vagyis a pénzkeresetért éppen azt áldozzuk fel, amihez végső soron szeretnénk hozzájutni.
A dilemma abból fakad, hogy erősen kettévált a munka, a pihenés és a szórakozás fogalma. Az ősi társadalmakban nem volt ilyen mértékű az elkülönülés, a munkát énekelve, örömmel, természetes módon és természetes ritmusban végezték. Manapság viszont az a jellemzőbb, hogy a munka a „nem szeretem” kategóriába tartozik, amit le kell tudnunk 8-tól 5-ig, hogy aztán végre jöhessen valami jó is.
Vagyis a gyakorlatban hétfő reggel már a gondolattól kimerülünk, hogy dolgozni kell mennünk, és repesve várjuk a péntek estét, ameddig ki kell bírnunk.
A megoldás a két poláris pont összebékítése. Ez azt jelenti, hogy az életet a maga teljességében és természetességében megéljük, olyan munkát végzünk, amin keresztül igazán kibontakozhatunk, és egyben élvezhetjük is a munkánk gyümölcsét. Tömören ez maga a „flow-ban levés”.
Balázs is osztja a szakember véleményét, mivel hasonló motiváció vezérelte a karrierváltásban.
„Mióta váltottam, teljesebb vagyok. Jól érzem magam, és ez most a legfontosabb. Hiába végzek fizikai munkát, a teljesség érzése, a stresszmentes környezet motivál nap mint nap. Mindig is imádtam pepecselni a kertben. Szerencsére nagymamámnak és anyukámnak köszönhetően már gyerekként is ebben nőttem fel. Engem a kertészkedés kapcsol ki, ez az én jógám.
Úgy látszik, több diploma és sok év multijellegű, irodai munka kellett hozzá, hogy rájöjjek, több élvezetet találok a szabadban és a növények ápolásában, mint ülni egy számítógép előtt. Így közel a 40-hez azt érzem, hogy már nem akarom megváltani a világot, nem szeretnék nagy karriert. Inkább csak nyugodtan és boldogan szeretnék élni.
Jelenleg azt csinálom, amit szeretek, és minden rendbe tett kert után, legyen az egy egyszerű fűnyírás, jól érzem magam, mert alkottam valamit, ráadásul nem ültem egész nap egy irodában” – mesélte Balázs.
A kérdés már csak az, hogy ha kiegyensúlyozottabb az életünk, vagyis több időt szánunk magunkra és a családra, akár a munkával töltött idő rovására, az végső soron pozitív vagy negatív hatással van-e a szakmai teljesítményünkre?
A business coach szerint fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mi a saját erőforrásunk, mire van szükségünk, milyen környezetben tudunk leginkább kibontakozni. A növényeknek például elengedhetetlen a megfelelő talaj, hőmérséklet, csapadék és bizonyos más növények közelsége vagy éppen távol tartása, hogy ideálisan fejlődhessenek. Mi is pont így működünk.
A szakmai fejlődésünkhöz meg kell találnunk vagy még inkább megteremtenünk a megfelelő környezetet. Nézzük meg, hogy kiknek a társasága az, ami megadja a háttértámogatást, az erőt, az inspirációt és a motivációt a fejlődésünkhöz, és töltsünk velük minél több időt. De fontos, hogy ez ne egy egyirányú folyamat legyen. A jól működő családban jelen van egy bizonyos „adok-kapok” , ami szinergikusan, mindenkire oda-vissza ható, pozitív megerősítésként működő rendszer – fejti ki Betty.
Balázs is – mint mondja – párja segítségével tudja most valóra váltani régen dédelgetett vágyát.
„A párom és környezetem is támogatók. Sőt olyannyira, hogy a párom öt év szülési szabadság után most visszatér régi munkahelyére, hogy én kipróbálhassam magam és megvalósíthassam az álmomat, a hobbimat, vagy bárhogy is nevezzük a kertészkedést” – meséli büszkén.
A legfontosabb kérdés tehát az, hogy hogyan tűzzük ki a céljainkat, hogy azok a boldogság, és ne a kiégés felé vezessenek.
A szakember szerint a kiégés sarkalatos pontja az, hogy elveszítjük a kapcsolatot a belső iránytűnkkel. Más szóval nem hallgatunk a belső hangunkra, ami figyelmeztet, hogy álljunk meg, ne erre menjünk tovább, nem ez a mi dolgunk, és ideje feltöltődnünk.
„Szomorúan látom, hogy időnként csak egy-egy komoly betegség állít meg minket, amikor aztán bevalljuk, hogy mindig is érzékeltük, hogy nem így kellene, nem ez volt a mi utunk. Ugye tudjuk, hogy ha a békát beledobjuk a forró vízbe, azonnal kiugrik, míg ha hideg vízbe tesszük, és lassan melegítjük a vizet, akkor megfő a béka? Nem vagyunk békák, de ha lassan rosszabbodik a helyzet, akkor csak kényelmetlenséget tapasztalunk, elviselhetetlenséget nem, de a végén az élet benyújtja a számlát” – magyarázza a coach.
A dolgunk tehát az, hogy nagyon érzékenyen figyeljük a belső hőmérőnket, legyünk nagyon éberek a belső hangunkra, merjünk váltani, ha itt az ideje, és ne akarjunk még egy kicsit „melegedni”. A lehetőségek mindig jönnek. Vagyis legyünk bátrak és bevállalósak, mint Balázs. Sosem késő!
