Egyre több olyan lakáshirdetésben látni, ahol az eladásra kínált otthon paraméterei mellett feltüntetik azt is, hogy kedvesek a szomszédok. Aki nem állt még hadban a közelében lakó, együttműködésre képtelen szomszéddal, azt hiheti, hogy ez felesleges információ, pedig a rossz szomszédság még álmaink otthonát is könnyen rémálommá változtathatja. Az sem igaz, hogy csak a társasházban élők baja gyűlhet meg a a szomszédokkal, bizony a kertes házban élők között is gyakran dúl a háború.
A néni, aki a gyámüggyel fenyegetőzött
Azt, hogy milyen sok borsot törhet az orrunk alá egy zűrös szomszéd, Zitáék egy miskolci panelben tapasztalták meg, ahol három évig ment a huzavona az alattuk lakó nénivel, akivel már a beköltözéskor összetűzésbe keveredtek. „A beköltözésünk első hete a bútorok összeszerelésének és kisebb munkálatok elvégzésének jegyében telt, de végig odafigyeltünk arra, hogy ne szegjük meg a házirendet, és a legkevésbé zavarjuk a körülöttünk élőket. A második napon összefutottam az alattunk lakó nénivel, aki ahelyett, hogy viszonozta volna a köszönésemet, nem túl barátságos hangnemben annyit mondott, hogy nem kellene este 11-kor kopácsolni. Az igaz, hogy esténként is pakolásztunk, de sosem zörögtünk késő estig” – meséli Zita, aki szerette volna tisztázni a helyzetet, a néni azonban becsapta az ajtót az orra előtt.
„Hazamentem, de nem hagyott nyugodni a dolog, ezért vettem egy nagy levegőt, lementem és bekopogtam a nénihez, hogy beszéljük meg a történteket. Próbáltam neki elmondani, hogy a költözés sajnos ezzel jár, de nem leszünk mindig ilyen zajosak. Úgy tűnt, hogy megenyhült, sokat mesélt magáról és az életéről, a békülés azonban nem tartott sokáig, pedig nagyon örültem neki, hogy sikerült elsimítanunk az ügyet” – idézi fel az ígéretes kezdetet Zita, aki akkor még nem sejtette, hogy milyen idegtépő időszaknak néznek elébe.
„Egyik nap, nem sokkal éjfél előtt, amikor a kisfiam már javában aludt, mi pedig lehalkítva néztük a tévét, feljött és becsengetett hozzánk. Mikor ajtót nyitottunk, elkezdett kiabálni, hogy mi folyik itt, mi ez a hangzavar – fogalmunk sem volt, miről beszél, ezért csak néztünk rá kikerekedett szemekkel. Mondtuk neki, hogy Barni alszik, a tévé halkan szól, biztos, hogy nem mi zavarjuk a pihenésben. Szabadkozva elköszönt, de a kukucskálón keresztül láttuk, hogy még perceken át mászkált az emeletünkön és hallgatózott.” A néni nemcsak ezekkel a rajtaütésszerű látogatásokkal keserítette meg Zitáék hétköznapjait: sokszor felhallatszott, ahogy a macskájával kiabált, és ami ennél is rémesebb volt, hogy ételmaradékokat gyűjtött az erkélyen és az ablakpárkányon, ami igen kellemetlen szagot árasztott.
GIF
Zitáéknál közben megszületett a második baba, ami nem tett jót az amúgy sem rózsás szomszédi viszonynak: „Minden alkalommal, amikor éjszaka sírt valamelyik gyerek, felkopogott a plafonon keresztül és hangosan szitkozódott. A gyámüggyel és a rendőrséggel is fenyegetőzött, olyan hangnemben, hogy akár mi is feljelenthettük volna őt zaklatásért, de nem tettük. A legdurvább az volt, amikor kruppal kórházba kerültünk a kislányommal, Lellével, és még itthon is sokáig kellett szívni az orrát. Ezt minden alkalommal sírás kísérte, a néni pedig feljött és dörömbölni kezdett az ajtón, amitől a gyerekek csak még jobban megijedtek. Azt kiabálta, hogy kínzom a gyerekeket, és ő nem bírja tovább hallgatni a sírásukat.”
Hogy megoldják a helyzetet, Zitáék felvették a kapcsolatot a körzeti megbízottal és a házkezelőséggel, de nem történt előrelépés. Annak, hogy végül jó messzire költöztek ettől a társasháztól, az volt a legfőbb oka, hogy Zitáék kinőtték a lakást: „A költözést nem miatta vettük fontolóra, de ha már sikerült, természetesen nagyon boldog voltam, hogy megszabadultam tőle. A családban szerintem engem viselt meg legjobban a viselkedése, ami mára szerencsére csak rossz emlék.”
Ami kiveri a biztosítékot
A szomszédok válogatott idegesítő szokásokkal tehetik próbára a körülöttük élők türelmét, ami mint tudjuk, véges. Hogy kinél mikor szakad el a cérna, több dologtól függ, a konfliktusok rendezésére azonban nem az a megoldás, ha magunkból kikelve rárontunk a szomszédra. Első körben legjobb, ha szép szóval próbáljuk meg jobb belátásra bírni, de ha ez nem hozza meg a várt eredményt, még mindig van remény: kérhetjük a közös képviselő segítségét, bevonhatjuk a helyi jegyzőt, ha pedig végképp nem jutunk dűlőre, marad az ügy jogi útra terelése, vagy a rendőrség értesítése.
- Sokkal gyakrabban fordul elő, mint gondolnád, hogy egyesek az otthonukban gyűjtik a szemetet vagy hosszú ideig őrizgetik az ételmaradékokat, ami nem csak az ő lakásukat csúfítja el vagy tölti meg orrfacsaró bűzzel, hanem a lépcsőházat vagy a ház környékét is. Rémes szagok terjenghetnek akkor is, ha valaki nem megfelelően gondozza az állatait – ezzel a veszéllyel nem csak a kertes házban élőknek kell számolnia, hallottunk már olyanról, hogy valaki az ötödik emeleten tartott tyúkokat, vagy az erkélyen viselte gondját egy malacnak. Nyáron a bűzzel a legyek is együtt járnak, ami rendkívül zavaró, és nem is túl higiénikus, ezért a helyi jegyző mellett akár az ÁNTSZ segítségét is kérhetjük. Télen indul be a mindent eltüzelő szomszédokkal járó kellemetlenség szezonja, ők azok, akik nemcsak fával fűtik az otthonukat, hanem simán tűzre vetik a bútorlapot, gumiabroncsot vagy a műanyagot is. Ezt nemcsak azért érdemes jelezni a hatóságoknak, mert ellehetetleníti a szellőztetést, hanem azért is, mert erősen környezetszennyező, és veszélyezteti az egészséget.
- A szomszédból érkező szagok mellett a zajok is nagyon zavaróak lehetnek – leggyakoribb az állandó cipőkopogás, a hangos zene vagy tévé, valamint az intenzív hanghatásokkal feldobott szexuális élet.
- Ahhoz, hogy a problémát orvosoljuk, a legjobb, ha megőrizzük a nyugalmunkat, és kulturáltan jelezzük a zavart keltő szomszédoknak, hogy betelt a pohár. Ezzel megelőzhető, hogy heves vita robbanjon ki, ami csak ritkán vezet megoldáshoz. Ehelyett jobb, ha becsöngetünk az együttélés szabályait felrúgó lakótárshoz, és kedvesen megkérjük, hogy változtasson a szokásain – közben lehetőleg kerüljük a fenyegetőzést és az ökölrázást. Ha nem jutunk közös nevezőre, mutassuk meg a házirend kapcsolódó pontjait, ezzel talán sikerül rá hatni. Ha a zajos szomszéd előre kiírja, hogy egy bizonyos időpontban munkálatokat végeznek vagy házibulit rendez, legyünk toleránsabbak, csak akkor emeljünk szót, ha nagy túlzásba esnek vagy a kiírt időtartamnál hosszabb ideig kellemetlenkednek.
- A randalírozó gyerekek is sok borsot törhetnek a szomszédok orra alá, főleg akkor, ha a szenvedő alanyoknak nincs gyerekük – ők ugyanis nagyságrendekkel türelmetlenebbek és kevésbé toleránsak, ha gyerekzsivajról van szó. Ez jöhet a szomszédos lakásból, a lépcsőházból, a közös helyiségekből, a teraszról, a kertből vagy az utcáról, és a csendháborításon túl károkozással is együtt járhat. Betörhetnek az ablakok, karcolás keletkezhet az autókon, bepiszkolódhat a fal, szemét maradhat a gyerekek után stb. Akármilyen dühösek vagyunk, ha szeretnénk rendet teremteni, semmiképp se kiabáljunk velük, szép szóval velük is könnyebb dűlőre jutni. A legkorrektebb eljárás egyébként az, ha a szülőknek jelezzük, hogy gondunk támadt, így egyenrangú felekkel tisztázhatjuk az ügyet.
- Sokszor borzolja a kedélyeket az is, ha valaki kisajátítja a közös helyiségeket. Ezeket ideális esetben mindenki egyforma mértékben használhatja, megesik azonban, hogy egy-egy lakó úgy gondolja, birtokba veszi az egészet. Nem ritka, hogy ha szóvá tesszük a terjeszkedést az illetlenkedőnek, még neki áll feljebb, pedig egy ilyen helyzetben nincs helye vitának, egyértelmű, hogy kinek van igaza. Hogy mielőbb véget vessünk a zavaró „birtokháborításnak”, személyesen keressük meg az illetőt, és mondjuk el neki, hogy mi a gond. Ne fogjuk másokra, ne hivatkozzunk a többiekre – ha másokat is zavar, közösen lépjünk fel. A házirendben feketén-fehéren le vannak írva a közös helyiségekre vonatkozó szabályok, jól tesszük, ha ezt előre kikeressük, és szükség esetén meg is mutatjuk a szemtelen szomszédnak. Ha nem járunk sikerrel, érdemes a közös képviselőhöz fordulni vagy a közgyűlésen szóba hozni a témát.
A szomszédainkat nem mi választjuk (Fotó: istock)
Szomszéd a pácban
Azt hihetnénk, hogy ilyen csak a filmekben van, pedig a valóságban is előfordul, hogy egy rossz helyre kifeszített szárítókötél miatt fajul lövöldözésig a perpatvar két szomszéd között, ahogy az is megesik, hogy a viráglocsolás után csöpögő víz miatt alakul ki lincshangulat. A szomszédok közötti viszálykodást sokszor banális okok robbantják ki, ám az indulatok hatására könnyeben csinálunk a bolhából elefántot. Ezt megkeresésünkre az Országos Rendőr-Főkapitányság Kommunikációs Szolgálta is megerősítette: „A társasház házirendje, illetve az önkormányzat vonatkozó rendelkezései ellenére is előfordulhat időnként, hogy az együttélés, egymás mellett élés nehézségekbe ütközik. Ezek hátterében jellemzően – a teljesség igénye nélkül – a következő esetek húzódnak meg: ingatlannal kapcsolatos szomszédjog megsértése, csendháborítás (lakásfelújítás, zenehallgatás, barkácsolás, kerti munkák), ebtartással vagy (avar)égetéssel kapcsolatos nézeteltérések, becsületsértés vagy rágalmazás, illetve összeszólalkozásból adódó testi sértés tekintetében fordulnak legtöbbször a rendőrséghez.”
Első felindulásból és tehetetlenségből sokan kérik a rendőrség segítségét, remélve, hogy a helyszínre érkező egyenruhások igazságot tesznek, azonban nem mindig jó döntés hozzájuk fordulni. „A szomszédok közti nézeteltérések rendezése többségében jegyzői hatáskörbe tartozik, de ha a bejelentésből minden kétséget kizáróan nem lehet megállapítani, hogy pontosan mi és hogyan történt, a tevékenység-irányítási központok ügyeletesei járőrt küldenek a helyszínre. Általánosságban elmondható, hogy a rendőri fellépés rendszerint már elégségesnek bizonyul a nézeteltérések megoldására, így az intézkedések jellemzően a szükséges felvilágosítás megadásával befejeződnek. Amennyiben a többszöri bejelentésre tett szóbeli figyelmeztetés sem jár eredménnyel, úgy a hangoskodóval szemben kollégáink szabálysértési eljárást kezdeményeznek, továbbá a rendőrség minden szabálysértés és bűncselekmény gyanúja esetén intézkedik, erről bejelentés érkezik. Ha az elkövetési magatartás olyan jogszabályba ütközik, amely más hatóság hatáskörébe tartozik, úgy annak a szervnek (például az önkormányzat jegyzője, NAV, stb.) küldik meg a keletkezett információkat, adatokat a további eljárás lefolytatására.”
Az ORFK munkatársai is hangsúlyozzák, hogy számos konfliktushelyzet elkerülhető lenne, ha például előzetes bejelentéssel előre felhívnák a szomszédok figyelmét a várható zajokra vagy munkálatokra, illetve azok várható időtartamára. „Ha egy eset a rendőrség tudomására jut vagy segélyhívón keresztül bejelentés érkezik, akkor a rendőri intézkedést igénylő helyzetek esetén az illetékességgel rendelkező tevékenység-irányítási központ járőrt küld a helyszínre. A megismert adatok és információk alapján a rendőrök megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az adott jogsértő cselekmény folytatását megakadályozzák. Az intézkedés az esemény és az abban részt vevő személyek cselekményei függvényében a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet alapján lehet többek között igazoltatás, biztonsági intézkedés, feltartóztatás, kényszerítő eszköz alkalmazás, előállítás, elfogás” – részletezik az ORFK Kommunikációs Szolgálatánál.
Ha a szomszédok közti vita során olyan cselekmények, szabálysértések, bűncselekmények történnek, amelyek a rendőrség intézkedési hatáskörébe tartoznak, hívni kell a 112-es egységes európai segélyhívószámot, vagy személyesen fel kell keresni a legközelebbi rendőrkapitányságot és megtenni a bejelentést, illetve feljelentést. Rendőri beavatkozást nem igénylő esetekben a szomszédok közti vitában a helyi jegyzőhöz is lehet fordulni.
