Lassan nem telik el nap anélkül, hogy tudósok, mérvadó klímakutatók ne kongatnák a vészharangot: ha nem változtatunk és nem állítjuk meg a föld, víz és levegő szennyezését, a felelőtlenségünk egészen apokaliptikus következményekkel fog járni, és egyszerűen dugába dől a modern civilizáció. Most még megtehetjük, hogy tudatosan és önként vállalva élünk úgy, hogy minél kevesebbet ártsunk a Földnek, és lehetőleg ne rajtunk múljon, hogy túllépi-e a globális felmelegedés a kritikus, másfél fokos szintet, vagy sem.
Olyan nőkkel beszélgettünk, akik nemcsak így élnek, de másokat is igyekeznek rászoktatni a minél környezetkímélőbb életmódra. Mindegyikük azt meséli, hogy az ismerőseik felnéznek rájuk és nagyra tartják mindazt, amit tesznek, pedig egyáltalán nem ördöngösség, amit csinálnak. Sokan még mindig azt hiszik, hogy valóban környezettudatosan élni hatalmas erőfeszítésbe kerül, pedig ha rutinná válnak az apró figyelmességek, egyáltalán nem kívánnak sem lemondást, sem komoly ráfordítást, sőt rengeteget spórolhatunk is ezzel.
Erzsi az ikrekkel sok pelenkát spórolt meg a Földnek
Erzsinél a mosható pelenkákkal kezdődött
A természettudományokhoz és a környezetvédelemhez egészen kicsi kora óta vonzódott Strammer Erzsébet, aki két kisfiú anyukája. „Mindig is szívesen olvasgattam a témában, igaz, akkor még inkább a tudományos háttere és a technikai vívmányok érdekeltek. Arra valahogy ösztönösen odafigyeltem, hogy ne szemeteljek, ne kérjek felesleges zacskókat a boltokból. A mindennapi életem szerves részévé azonban öt éve vált a környezetvédelem, amikor az ikerfiaimmal terhes lettem. Az interneten kezdtem érdeklődni a mosható pelenka után, aminek köszönhetően több környezetvédő fórummal, csoporttal is kapcsolatba kerültem és nagyon sok olyan hulladékmentes (zero waste) praktikával ismerkedtem meg, ami a mindennapi életben, ha úgy tetszik, kicsiben is alkalmazható” – kezdi Erzsi, aki szerint nem kell művészi szintre fejleszteni a hulladékmentességet ahhoz, hogy változást érjünk el. Úgy gondolja, hogy néhány apró módosítással, plusz fáradság nélkül is sokat lehet tenni a Föld védelmében, csak el kell kezdeni.
„Nálam a mosható pelenkával kezdődött a dolog, aztán a mosható intimbetéttel, intimkehellyel, néhány házilag készített kozmetikummal, a hulladék csökkentésével folytatódott. Azóta néhány blogbejegyzéssel, helyi összejöveteleken kisebb workshop keretein belül is népszerűsítettem a témát. Nem gondolom egyébként, hogy nagyon sok plusz dolgot tennék, inkább arról van szó, hogy bizonyos dolgokban tudatosabb vagyok.
Ha valamiből létezik eldobható verzió és többször használatos, akkor a többször használatost választom, és addig használom, ameddig lehet, vagyis próbálok nem másikat venni, ameddig a régi valamiből megfelelő.
A szelektív hulladékgyűjtés ma már nem újdonság, de a komposztálás sem jelent különösebb erőfeszítést, amit azért tartok fontosnak, mert a háztartási hulladéknak körülbelül a harmada komposztálható lenne, ám a szeméttelepeken bezacskózva évtizedekig sem tud lebomlani. Nagyon sok múlik a környezetbarát, csomagolásmentes tisztítószerek, kozmetikumok használatán is.
A legtöbben egyszerűen azzal kezdenek, hogy az üzletekben nem vesznek az egyszer használatos zacskókból, hanem viszik magukkal a pékárunak, zöldség-gyümölcsnek a mosható vászonzsákjukat” – részletezi Erzsi, aki szerint hatalmas pozitívum, hogy ma már sokan tudatosan odafigyelnek arra, hogy kevesebb csomagolással, helyi termelőktől vásároljanak.
Az ikres anyuka szerint mindenki maga dönti el, hogy mi az, amiről le tud mondani a környezetvédelem érdekében: „Vannak, akik egész évben odafigyelnek, még a fogkrémet is otthon készítik, maguk termelik a zöldségeket-gyümölcsöket, használt ruhákat vásárolnak, hogy ezzel se terheljék a környezetüket, de kétévente egyszer elutaznak repülővel, mert a messzi tájak megismeréséről nem szeretnének lemondani. Van, akinek fontos a bolti sampon, mert nem érzi jónak a natúrkozmetikumokat, de a ruháit mosószódával és ecettel mossa.
Erzsinél így fest a hulladékmentes vásárlás – talán mondanunk sem kell, helyi termelőktől
A környezetbarát életmód elindításához mindig figyelembe kell venni az egyéni igényeket, és apróságokkal kezdeni. Nem is gondolnánk, mennyit segít a Földünknek az, ha mondjuk egy bevásárlás alkalmával nem 10 darab, egyszer használatos zacskót tépünk le, hanem viszünk magukkal vászonzsákot – az ügyesebbek használt függönyből varrhatnak is ilyet!” Erzsi szerint az is sokat nyom a latban, ha
nem vásárolunk felesleges dolgokat, nem cseréljük le évente a telefonunkat, nem vásárolunk össze mindenféle műanyag játékot a gyermekünknek, akár napi rendszerességgel, csak azért, mert olcsó.
Igenis számít, hogy a vásárolt élelmiszereink, termékeink helyiek-e vagy a világ másik végéről érkeznek. Van, aki hetente tart 1-2 húsmentes napot, ezzel csökkentve a nagyüzemi állattartás ökológiai lábnyomát. „Ami a legtöbbször megfordul a fejemben, az az, hogy szinte nulla erőfeszítésbe telne, ha a műanyag zacskók helyett többször használatosakat használnánk, vagy a háztartási mosó- és tisztítószereinket környezetbaráttá tennénk. Kifejezetten idegesít, hogy még mindig rengetegen vásárolnak PET-palackos ásványvizet, mert azt hiszik, hogy az tisztább. Ennél is szomorúbb, hogy sokakat megvezetnek a különböző víztisztító készülékekkel, amelyek hatékonysága és környezetbarát volta szintén megkérdőjelezhető” – teszi hozzá végül Erzsi.
Saci öt éve nem vett új ruhát
Horváth Sarolta az egyetemen kezdett el igazán érdeklődni a környezetvédelem iránt, bár már előtte is szelektíven gyűjtötte a hulladékot. „Akkor olvastam jobban utána ennek a témának, és teljesen elborzadtam, hogy mik történnek a világban, így ebbe az irányba kezdtem el szakosodni is. 2012-ben néhány barátnőmmel létrehoztunk egy környezetvédő civil szervezetet is, a Felelős Gasztrohős Alapítványt. Először munka, majd gyerekek mellett dolgoztunk ezen, és a mai napig működik. Emellett a háztartásomat is a lehető legzöldebben próbálom vezetni: nem vásároltam új ruhát már lassan öt éve (ez nem azt jelenti, hogy Saci nem öltözik csinosan és nem frissíti a ruhatárát, hanem azt, hogy ezen a téren is az eszére hallgat – a szerk.), környezetbarát takarító- és mosószereket használok, textil zsebkendőt, törlőkendőt használunk. Mosható pelenkája volt mind a két fiamnak, textilszatyrot vittem magammal a vásárláshoz. Nálunk nagyon ritkán van messziről jövő gyümölcs és kerülöm az import termékek vásárlását is, amiből tudom, a biót választom, és figyelek arra, hogy kevesebb húst fogyasszunk. A gyerekek játékait is próbálom természetes anyagból vagy használtan beszerezni, és nem veszek meg nekik minden vacakot, hogy aztán hulladék váljon belőlük” – enged betekintést Saci az ő zöldellő mindennapjaiba.
Saci kisfia hangosbeszélőn kürtölné világgá, hogy vigyáznunk kell a Földre
Saci is úgy gondolja, hogy az emberek vásárlási kedvét kellene visszafogni: „Több ismerősömnél látom, hogy a gyerekeknek annyi játékuk van, hogy szinte mozdulni se tudnak tőlük, ennek ellenére folyamatosan kapják a zenélő-villogó cuccokat, amikből aztán hetek alatt letörik valami és ki lehet dobni. A felnőtteknél ugyanez a ruha: van, aki hetente vesz magának új ruhát és cipőt, aztán panaszkodik, hogy nincs pénze másra.” Azt, hogy a jó példa ragadós, Saci gyerekei is bizonyítják: „A nagyobbik fiam 5 éves, és már most nagyon sok mindent tud a környezetvédelemről. Egyszer odament a boltban egy sráchoz, és szólt neki, hogy ne vegyen energiaitalt, mert a dobozából szemét lesz. Máskor egy ovis társának mesélte el, hogy a banán miatt van annyi kamion az úton… Nem érti, hogy az emberek ezt miért nem tudják, meg is kérdezte, hogy miért nem mondjuk el nekik hangosbeszélőn keresztül.”
A két gyerekes anyuka szerint téved, aki azt hiszi, hogy a sok kicsi nem mehet sokra, és ezt tényekkel is alá tudja támasztani: „Manapság rengeteg hírt olvashattunk arról, hogy nagy szupermarketláncok döntöttek például a felhasznált csomagolóanyag csökkentéséről vagy az élelmiszerhulladék megmentéséről.
Ezeket mind azért sikerült keresztülvinni, mert megvolt az a kritikus tömeg, ami miatt a cégeknek érdemes volt lépniük.
Ugyanakkor mindenki hat a körülötte élőkre, azáltal például, hogy én elkezdtem így viselkedni, lassan a szüleim, a férjem, a barátaim, a férjem családja, kollégáim is tettek egy-egy lépést, mert azt mindenki érti és érzi, hogy ez fontos. Így tehát pár év alatt megtízszereztem a saját hatásomat, négy barátnőm is miattam vágott bele a mosható pelenkázásba és hamarosan meglesz az ötödik is” – meséli lelkesen Saci.
Andi átnyergelt az autóból a bringára
A környezettudatosság Tóth Andinak is mindig fontos volt, de ahogy ő mondja, az ő gyerekkorában még nem nevezték nevén ezt a szemléletmódot. „Egyszerűen alap volt, hogy nem szemetelünk, nem pazarlunk” – emlékszik vissza, majd folytatja: „Ahogy teltek az évek, úgy vált ez nálam is tudatos döntések sorozatává, míg sok kis lépést követően egy nagyobbat is tettem 11 évvel ezelőtt. Ekkor a harmadik gyermekemet vártam, aki már ilyen tudatos megfontolások miatt kapott kizárólag mosható pelenkát. Az igazi áttörés azonban 2016. január 1-én érkezett el hozzám, amikor egy Bea Johnsonról szóló cikk hatására drasztikusan megváltoztattam a háztartásunkat. Természetesen ez is egy folyamat, ami a mai napig tart és a jövőben is tartani fog, a cél a háztartási hulladékunk minimalizálása és a családunk ökológiai lábnyomának csökkentése.”
Andi kislánya már ebbe az életmódba született, így neki természetes a környezettudatosság
Andi szerint nincs szükséges fájdalmas lépésekre ahhoz, hogy egyről a kettőre jusson az, aki szeretné megtenni a magáét a bolygónk megmentéséért: „Egyszerűen tudatosan hozom meg a hétköznapi döntéseket úgy, hogy az a lehető legkevesebb környezeti kárt okozza. Nem vásárolok csomagoltan (ha mégis rákényszerülök, akkor a legkevésbé környezetterhelő csomagolást választom), csak akkor vásárolok, ha feltétlenül muszáj, előnyben részesítem a használt termékeket és az adományboltokat, amit csak tudok, a végletekig használom/újrahasználom (akár kisebb-nagyobb átalakítás árán is), az esetlegesen keletkező hulladékot szigorúan szelektíven gyűjtöm és természetesen komposztálok. Ezek mellé bekapcsolódik, hogy amikor csak tehetem, gyalog, kerékpárral vagy tömegközlekedéssel járok, igyekszem a házunk energiafelhasználását is csökkenteni, és természetesen a gyerekeinket is ebbe az irányba terelem.”
Ahogy Andi meséli, korábban nem volt ennyire elszánt, néhány évvel ezelőtt még ő is szinte az autójában élt, és azt gondolta, nem is lehetne másképp megoldani a hétköznapi jövés-menést. Kis lépésekkel mégis sikerült neki: először vett használtan egy stabil bicajt, amivel először csak óvatosan kerekezett, aztán egyre több mindent ezzel intézett el, ma pedig csak elvétve ül kocsiba. „Mindenkinek vannak rossz szokásai, amiről több-kevesebb sikerrel le tud állni. Én például Dunakavics-függő vagyok, nagyon nehezen állom meg, hogy megvegyem, a műanyag csomagolása ellenére. Mások az autóhasználat nélküli hétköznapokat nem tudják elképzelni, de hiszem, hogy a jó példa ki tudja billenteni az embereket a rossz szokásaikból. Én ezen dolgozom nap mint nap: minél több fórumon próbálom megmutatni a jó irányt, mert szeretném, hogy minél többen lássák és belássák, hogy ez az életmód szükségszerű, és nem jár igazán fájó lemondásokkal” – részletezi Andi.
A háromszoros anyukától a gyerekek is átvették a környezettudatos szokásokat: „A kamasz és majdnem felnőtt fiaim is fontosnak tartják ezeket, bár ők is eltévelyednek néha, alkalmanként be-becsúszik egy PET-palackos jeges tea, de alapvetően tisztában vannak a céljainkkal és ennek megfelelően élik a mindennapjaikat. A legkisebb gyerekem, a 11 éves Panni pedig már ebbe az életmódba született bele. Nála ez az etalon, ez a természetes, és ő tartja furának azokat, akik nem hozzánk hasonlóan élnek. Ez egyébként zavarja is, ezért indította el a saját videócsatornáját, hogy a korabelieknek ötleteket tudjon adni. Hiszünk abban, hogy minden kis lépés számít, hiszen ezek a lépések összeadódnak, és világmegváltó erővé képesek összeállni. Nem kell, hogy tökéletesek legyünk, de mindenkinek kötelessége a jelen helyzetben, hogy megtegye az első (majd az azt követő) lépést, a saját és mindannyiunk érdekében egyaránt” – mondja kertelés nélkül Andi.
Bogi a pucér termékek rajongója
Lay Boglárka számára sem újdonság a környezettudatos életmód, már 10 évvel ezelőtt – amikor még nem volt ennyire napirenden ez a téma – sok egyéb mellett odafigyelt például arra, hogy csapvizet igyanak a palackozott ásványvíz helyett és szelektíven gyűjtötték a hulladékot. „Akkoriban jó megoldásnak tűnt a szelektív szemétgyűjtés, de ma már látjuk, hogy ez kevés: a megelőzésre kellene törekednünk, arra, hogy egyáltalán ne állítsunk elő szemetet, ne vásároljunk fölösleges termékeket, s hogy előtérbe helyezzük az újrahasználatot, az újrahasznosítást. A területen ismert a 6R módszere, mely a refuse (mondjunk nemet), a reduce (csökkentés), a reuse (az újrahasználás), a repair (javítás), a recycle (újrahasznosítás) és a rot (komposztálás) elemeiből áll össze. Nekem a vállalkozásomban is fontos szerepet játszik a környezetbarát szemlélet, de nemcsak a termékeimmel igyekszem ezt hangsúlyozni, hanem például azzal is, hogy előadásokat tartok általános iskolákban és próbálom átadni a gyerekeknek ezt a szemléletet” – kezdi Bogi, aki olyan apró dolgokra hívja fel a kicsik és nagyok figyelmét, amelyeket bárki, különösebb erőfeszítések nélkül beépíthet a mindennapjaiba. Ilyen például az, hogy a műanyag szívószál helyett lehet bambuszból, papírból, fémből készültet is használni.
Bogi szerint a környezettudatosság nem luxus, hanem életforma (Fotó: www.bogbag.hu)
Bogi szerint az egyik legfontosabb, hogy ne állítsunk elő több szemetet annál, mint ami feltétlenül szükséges, és ebben a gyerekeknek is példát mutassunk. Lényeges ezen kívül, hogy ne legyenek felesleges kiadások, csak azt vegyük meg, ami feltétlenül szükséges. „A szatyrot, zsákot, dobozt addig használjuk, amíg lehet. A gyerekek cipőit és ruháit cserélgetjük a baráti körben egymás között, amit már kinőttünk, mi is továbbadjuk. A kozmetikumokból elsősorban pucér termékeket vásárolunk, és előnyben részesítjük a hazai gyártókat, amit pedig lehet, házilag állítjuk elő. Így nem egy multi zsebét tömjük, hanem egy magyar vállalkozó megélhetését segítjük. A háztartásban mosószódát, magyar szódabikarbónát, citromsavat használunk a külföldön előállított, flakonos vegyszerek helyett. Nemet mondunk az egyszer használatos nejlonzacsikra, helyette mosható pamutzsákokat, pamutszatyrokat, fonott kosarakat használunk. Nem veszünk palackozott ásványvizet, egy gyártó elmondása szerint ugyanis egyetlen palack ásványvíz előállításához 4,5 liter vizet használnak el… Aki mindenképpen ragaszkodik a bubis vízhez, vegyen szódagépet” – avat be a részletekbe Bogi, aki még a gyerek szendvicseit is újraszalvétába csomagolja, nem pedig folpackba vagy alufóliába.
Az anyuka szerint további előrelépés lenne a mikroszálas ruhák gyártásának visszaszorítása, ezek helyett jobb pamutból készült ruhákat használni. Bogiéknál bevett szokás élményt ajándékozni a felesleges tárgyak helyett, a gyerekei például kerámia workshop-részvételt kaptak születésnapjukra. „Idén elindítottam a Pucér kampány − csak a textil maradhat! nevű mozgalmamat, amivel a környezettudatos vásárlásra szeretném ráirányítani az emberek figyelmét. Arra tanítom őket, hogy »pucéran« tegyék a szatyrukba a zöldséget, gyümölcsöt, esetleg a pékárut, ne pedig egyszer használatos műanyag zacskókban, amihez természetesen megoldásokat is kínálok az érdeklődőknek” – tereli a szót a munkára Bogi, akit nagyon zavar, hogy sokan egy almához is képesek nejlonzacskót kérni. Legalább ennyire idegesítőnek tartja azt is, hogy vannak, akik tízesével tépik le a boltban a zacskókat, mondván, ingyen van és otthon jó lesz. „Sajnos az átlagembernek még mindig fogalma sincs arról, hogy ezek a nejlonzacsik 20 perc használat után a kukában landolnak, ahonnan vagy a szemétégetőbe kerülnek vagy valahol egy szemétszigeten végzik. Több száz év, mire szétesnek mikroműanyagra, és ezzel rengeteg kárt okoznak az élővilágban.”
Ahogy Bogi mondja, a környezettudatosság nem luxus, hanem életforma. Minden apró kis lépés számít, nem kell mindenen egyszerre változtatni, s ha az adott dolog beépült a mindennapjainkba, jöhet a következő változtatás. „Arra gondolok például, hogy ha eddig eldobható kávéspohárba kérted a kávédat, szerezz be egy termoszt, és idd abból az elviteles kávédat. Vagy vigyél magaddal egy pamutzsákot és vedd abba a mindennapi pékárut – legyen természetes, hogy ahogy elteszed a kulcsodat és a mobilodat a táskádba, úgy tedd bele a zsákokat is a vásárláshoz.”
