„Ennek a társadalomnak a nők elleni erőszak az alapja” – jogvédő a távoltartási rendszerről

Tavaly novemberben komoly közfelháborodást váltott ki annak a hatgyerekes miskolci nőnek az esete, akit volt barátja a felismerhetetlenségig összevert egy bujáki szállodában. Orosz Bernadett csak hosszas huzavona után tudta elérni, hogy négyhavi távoltartást rendeljenek el a bántalmazójával szemben – pedig ezt a kényszerintézkedést elvben már hosszú évek óta alkalmazhatják a párkapcsolati erőszak elkövetőivel szemben a hatóságok.

„Magyarországon 2009. október 1-én lépett életbe a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvény. A nőszervezetek a kétezres évek eleje óta küzdöttek azért, hogy külföldi példára Magyarországon is bevezessék ezt az intézményt. A jogalkotó végül beadta a derekát, minek köszönhetően a parlament 2003-ban országgyűlési határozatban mondta ki: integrálni kell a távoltartást a magyar jogrendszerbe – mondja dr. Spronz Júlia jogász, a nők elleni erőszak ellen küzdő Patent Jogvédő Egyesület alapítója.

Dr. Spronz Júlia

A távoltartást először 2005-ben emelték be a büntetőeljárási törvénybe mint kényszerintézkedést – ilyen egyébként az előzetes letartóztatás, a lakhelyelhagyási tilalom és a házi őrizet is –, de az alkalmazását kezdettől fogva sokan kritizálták. Köztük mi is, és addig hangoskodtunk, amíg 2008-ban két SZDSZ-es politikus, Sándor Klára és Magyar Bálint felkerestek minket azzal: ha már ennyit fanyalgunk, inkább írjunk egy törvénytervezetet. Mi a NANE (Nők A Nőkért Együtt Az Erőszak Ellen, a párkapcsolati erőszak áldozatainak megsegítésére létrejött civil szervezet, amely több segélyvonalat is üzemeltet – a szerk.) szakértőivel együtt le is ültünk, tanulmányoztuk a külföldi modelleket és a jó gyakorlatokat, átnyálaztuk a szakirodalmat, aztán a saját sokéves terepmunkánk tanulságait is figyelembe véve, 2008 nyarán letettünk az asztalra egy tervezetet. Ez kicsit átdolgozva, de azért viszonylag intakt formában aztán az országgyűlés elé került, rögtön rá is ugrott az Igazságügyi Minisztérium, és egy csomó egyéni képviselői módosítást is benyújtottak hozzá, aminek az lett a vége, hogy mire elfogadta a parlament, annyira kilúgozták a törvényt, hogy már csak halvány nyomokban emlékeztetett arra, amit javasoltunk.”

Félő, hogy idővel teljesen kikopik a rendszerből

A jogvédő szerint a törvény felkészületlenül érte a bíróságokat. „A távoltartás teljesen új, a hazai jogrendben rendszeridegennek számító megoldás volt. Egy önálló törvényben szabályozott új jogi entitás, ezért a bíróságok nem is igen tudtak mit kezdeni vele. Ráadásul a polgári jogi, azon belül is főként a családjogi bírókra testálták a távoltartások intézését – dacára annak, hogy ezeket sok esetben olyan cselekmények miatt kell elrendelni, amelyek – mint például a testi sértés – a büntetőjog hatálya alá esnek.”

Rendőrségi útzár Hevesen, ahol 2015 júliusában egy férfi megölte két kisfiát, majd magával is végzett (Fotó: MTI Fotó / Komka Péter)

Spronz Júlia azt mondja, a rendőrség eleinte sokkal jobban vette az akadályt, mint a bírák. „Az első években a rendőrség szórta a végzéseket, amikor erre megalapozott oka volt, az áldozatok védelmében azonnal elrendelték az ideiglenes megelőző távoltartást. Igen ám, csakhogy mivel a bíróságok sorra kirostálták ezeket az ügyeket, egy idő után már ők sem voltak olyan lelkesek: nem véletlen, hogy míg 2014-ben még 1792 ideiglenes távoltartást rendeltek el, addig 2018-ban már csak 1052-t. Félő, hogy emiatt a jogalkalmazási gyakorlat miatt egyre inkább kikopik a rendszerből a távoltartás: jobbára ma is csak akkor alkalmazzák, ha olyan akut és kézzelfogható veszélyhelyzetbe kerül valaki, ami valójában már nem is veszélyhelyzet, hanem konkrét jogsérelem. Sajnos mára teljesen elsorvadt a távoltartás eredeti funkciója: az, hogy anélkül védje meg az erre rászorulókat, hogy hosszas, sokszor évekig elhúzódó büntetőeljárást kellene indítani az ügyükben.”

„A jogászkodás emberéletekbe kerül”

Spronz Júlia szerint a bíróságok alapból nem szívesen alkalmazzák a távoltartást. „Ennek elsősorban ideológiai oka van: Magyarországon a bírók is a patriarchátus kiszolgálói, márpedig egy patriarchális társadalomban a jogalkalmazóknak nem érdekük a nők hatékony védelme. Ennek a társadalomnak a nők elleni erőszak az alapja, mert ez a társadalmi nemek közötti hierarchia fenntartásának biztosítéka. Ha ezt kiiktatják, bedől a rendszer.”

A jogvédő szerint a bíróknak praktikus szempontból sem érdekük, hogy a távoltartási ügyekkel foglalkozzanak. „Ha gyorsan kiszórják a rendőrségi végzéseket, csökken az ügyszám, mert az érintettek előbb-utóbb belátják, nem érdemes távoltartást kérniük. Ráadásul ezek az ügyek különösen kényelmetlenek a bírák számára: mivel a törvény szerint hetvenkét órán belül határozniuk kell arról, hogy elrendelik-e a távoltartást, sokszor hétvégén is dolgozniuk kell.”

Spronz szerint az is alapvető probléma, hogy a bírák nem kaptak megfelelő képzést ahhoz, hogy gyorsan, megalapozottan, a szakmai szempontokat szem előtt tartva döntsenek az ilyen ügyekben. „A törvény nagyon gyorsan életbe lépett, nem volt sem szándék, sem idő arra, hogy a bírákat felkészítsék a családon belüli erőszakkal kapcsolatos kérdésekből. Sok az előítélet is, sokan azt gondolják, hogy a nők szeretik áldozatként beállítani magukat, mert azt remélik, így előnyös helyzetbe kerülhetnek például egy válóperben. Ki kell mondani: sajnos a bírói kar tagjai között is vannak olyanok, akikben erősen élnek ezek a sztereotípiák.”

Rendőrök dolgoznak egy halált okozó súlyos testi sértés helyszínén (Fotó: MTI / Mihádák Zoltán)

A jogvédő szerint Orosz Bernadett esete is jól mutatja, milyen komoly hiányosságai vannak a távoltartásról szóló jogszabálynak. „A törvény meglehetősen szűkre szabja azoknak a körét, akik távoltartást kérhetnek: ma Magyarországon csak azokkal szemben lehet elrendelni ilyen védelmet, akik – mint például a házastársak vagy az élettársak – a Btk. meghatározása szerint a »hozzátartozók«, vagy »közeli hozzátartozók« közé tartoznak, de a barátokkal, barátnőkkel, alkalmi partnerekkel, elutasított udvarlókkal, zaklatókkal szemben már nem. A volt élettársakkal szemben is csak azóta, amióta 2013-ban ezt az általunk már az eredeti törvénytervezetben is javasolt, de a jogalkotó által kikukázott tételt a bíróságok indítványára mégis visszatetették a törvénybe. Orosz Bernadett sem házastársa, sem élettársa nem volt a bántalmazójának, ezért nem is kaphatott védelmet. Nem véletlenül, hiszen az Igazságügyi minisztérium szerint a »párkapcsolat« jogilag nehezen értelmezhető kategória, szerintük sokkal elegánsabban, szakmaibban hangzik az, hogy »hozzátartozó«. Szeretnek jogászkodni, de sajnos ez a jogászkodás sokszor emberéletekbe kerül.”

Nem minden bántalmazó pszichopata

Spronz Júlia szerint az is komoly gondokat okoz, hogy míg más országokban akár hónapokra, évekre is elrendelhetik a távoltartást, nálunk ennek maximális időtartama hatvan nap. „Ez nem elég arra, hogy a bántalmazottak összeszedjék magukat, felmérjék, milyen jogi lehetőségeik vannak, és eljárásokat kezdeményezzenek – hangsúlyozza. – Azokban az országokban, ahol jól működik a rendszer, ennél sokkal hosszabb távoltartást is kiszabhatnak. Van olyan Angliában élő ügyfelem, aki miután egy bántalmazás miatt kihívta a rendőröket, azonnal ötéves védelmet kapott.”

További problémát jelent, hogy a távoltartási végzéseket nem könnyű betartatni. „A távoltartás elvben azt jelenti, hogy a bántalmazó semmilyen módon – sem személyesen, sem telefonon, sem levélben, sem e-mailben, sem a közösségi oldalakon, sem más formában – nem közelítheti meg a védett személyt, hogy az tényleg hathatós testi-lelki védelmet kaphasson. De sok panaszt kapunk azzal kapcsolatban, hogy a rendőrség nem igazán töri magát, hogy betartassa ezeket a végzéseket. Ha kihívják őket, legfeljebb azt mondják, »Ejnye, komám, távoltartási végzés van ellened, légy szíves, legközelebb tartsd be!«, és elköszönnek.”

Egy aktivista tájékoztató kiadványokat rendezget a NANE Kossuth téri demonstrációján, ahol a kényszerláthatás ellen tüntettek (Fotó: MTI Fotó / Kovács Attila)

A jogász hozzáteszi: a távoltartás akkor sem lenne jogi csodafegyver, ha hatékonyan be tudnák tartatni. „Ezt a kényszerintézkedést csak azokkal a bántalmazókkal szemben érdemes elrendelni, akikről feltételezhetjük, hogy valódi visszatartó erőt jelent a számukra. Ha valakiről tudjuk, hogy hiába kapja meg a végzést, úgyis meg fogja szegni, mert magasról tesz rá, hogy mit mond a bíróság, azt őrizetbe kell venni, vagy előzetes letartóztatásba kell helyezni. Sajnos, nálunk nem erősségük a bíróknak a kockázatelemzés, a kellő képzés hiányában nemigen tudják felmérni, ki az, akikkel szemben hatékony lehet a távoltartás, és ki az, akiknél csak olaj a tűzre.”

Spronz Júlia szerint tévhit, hogy a bántalmazók többsége súlyos pszichés problémákkal küzd. „Nem kell narcisztikus személyiségzavar ahhoz, hogy valakiből bántalmazó legyen. A legtöbbjük nem pszichopata vagy szociopata: épp ellenkezőleg, nagyon is racionálisan gondolkodó emberek, akik pontosan fel tudják mérni, mit csinálhatnak meg a szeretteikkel, ismerőseikkel anélkül, hogy megütnék a bokájukat. Nem véletlen, hogy a legtöbben nem erősebb, jobb pozícióban lévő, a társadalmi hierarchiában feltettük álló személyeket bántalmaznak, hanem olyanokat, akik kiszolgáltatottak nekik.”

Hetente átlagosan egy nő hal meg bántalmazás miatt

A Patent Egyesület alapítója szerint szomorú tény, hogy Magyarországon csak akkor van igazi előrelépés a nők elleni erőszak jogi-társadalmi kezelésével, szankcionálásával kapcsolatban, ha tragédia történik: „A távoltartás bevezetését is azután kezdték el fontolgatni, miután 2003-ban egy 12 éves kisfiút egy láthatás során lelőtt az apja, és nagyon valószínű, hogy most, a győri családirtás kapcsán újra terítékre kerül majd ez a téma.” (Ez az interjú óta meg is történt: Varga Judit igazságügy-miniszter tegnap egy Facebook-videóban jelentette be, hogy a győri üggyel kapcsolatban decemberben indított vizsgálat nyomán tavasszal kezdeményezi a feltételes szabadlábra bocsátás szigorítását, az életellenes bűncselekmények ítélkezési gyakorlatának, illetve a szülői felügyelet és a kapcsolattartás joggyakorlatának felülvizsgálatát, továbbá megduplázzák a minisztériumi áldozatsegítő központok számát – a szerk.)

Ennek ellenére Sponz Júlia biztatónak tartja, hogy egyre több bántalmazott nő kér segítséget. „Úgy látom, az elmúlt években markánsan javult az érintettek tudatossága, sokkal felkészültebbek és sokkal inkább tisztában vannak azzal, hogy mi történik velük, mint korábban. Míg régebben csak a fizikai bántalmazást tartották »családon belüli erőszaknak«, ma már evidencia, hogy vannak más – verbális, gazdasági, érzelmi – formái is. Ezzel együtt sajnos a párkapcsolati erőszakkal szembeni fellépés hatékonysága nem sokat javult az országban, a statisztikák szerint nagyjából ma is ott tartunk, mint a kétezres évek elején: hetente átlagosan egy nő hal meg bántalmazás miatt.”