„Az STD [Szexuálisan terjedő betegségek – a szerk.] egy rövidítés, aminek még nem nagyon van helye a magyar egészségkultúrában” – foglalja össze röviden a szituációt Szandányi Réka, a Stop STD program szakértője. A programot pár lelkes orvos és asszisztens bevonásával indították, miután azt tapasztalták, hogy óriási az ismerethiány: „Az emberek sokszor azért kerülnek nehéz helyzetbe és betegszenek meg, mert nem tudják, hogyan előzzék meg a betegségüket vagy hogy hova forduljanak velük. Ezért sokáig keringenek az egészségügy útvesztőiben, mire eljutnak a megfelelő helyre.” A kampány egyik fő célja, hogy a szex és az ahhoz kapcsolódó betegségek jobban benne legyenek a köztudatban, hiszen így könnyebben is tudnánk róluk beszélni.
A baj az időseknél kezdődik?
A Stop SPD emberei a munkájukat a fiataloknál kezdik. A legnagyobb hazai fesztiválokon jelennek meg, ahol különböző eseményekkel hívják fel a fiatal felnőttek figyelmét a biztonságos szex fontosságára. A helyszínen végeznek HIV-szűrést is, illetve mindenkivel kitöltetnek egy kérdőívet, hogy még tisztább képet kapjanak arról, hogy mi is van a fejekben. A fiatalok lelkesek: örömmel töltik ki a kérdőívet, nyitottak és mernek kérdezni.
Az idősekről ez már nem mondható el. Velük eddig futóversenyeken és színesebb korosztályt megszólító fesztiválokon találkoztak, ám gyorsan kiderült, hogy esetükben a nemi betegségek témája erősen stigmatizált: „Gyakorlatilag nem az érdeklődés a kisebb, hanem egyenesen egy elutasító attitűd áll fenn – mondja Szandányi. – Amint felismerik, hogy nemi úton terjedő fertőzésekről van szó, néha szó szerint átmennek az út túloldalára. Mindenki azt gondolja, hogy ez érintheti a szomszédot és bárki mást, de őket nem. És beszélni sem hajlandók róla.” A szakértő szerint viszont valójában nem a nemi betegségek az igazi tabuk, hanem maga a szex és a szexualitás is. „A magyar köztudatban és a magyar kultúrában ezeknek a témáknak nincs hagyománya.”
„Meglepő tud lenni egy tripper”
A kibeszéletlenség pedig tudatlansághoz vezet. Szandányi Réka szerint az egyik legnagyobb félreértés ma az emberek körében az, hogy úgy gondolják, ha nincs tünetük, nincs semmi bajuk. Ám ez közelről sincs így. „A nők esetében a leggyakoribb nemi úton terjedő fertőzések általában tünetmentesek. A férfiakon anatómiai okokból kifolyólag könnyebb észrevenni a betegségeket, de esetükben is egészen magas lehet egy tünetmentes HPV-fertőzés aránya.”
Miután pedig sokan nincsenek tisztában azzal, hogy esetleg átadhatnak valamilyen STD-t, bele se gondolnak az óvszer fontosságába: „Alapvető félreértés, hogy ha óvszert használunk, akkor biztos, hogy minden betegséget elkerülünk. Ám sok betegség orális szexszel is terjed. Ha az ember ezzel nincs tisztában, és a hüvelyi aktushoz a férfi használ óvszert, de az orális szexhez nem, nagyon meglepő tud lenni egy tripper” – mondja a szakember.
Egy mai gyerek átlagosan 9 éves kortól már mindent tud magáról az aktustól, köszönhetően például a pornónak (Jelenet a Turn Me On, Dammit! című filmből)
Orvosok és felesleges körök
A betegségekre emellett az orvosok sem világítanak rá tisztán. Ennek két fő oka is van. Az egyik, hogy az emberek alapvetően nem járnak STD-szűrésre. A férfiak alapvetően ritkán jutnak el olyan szakemberhez, aki foglalkozhatna ilyen jellegű problémákkal, a nők pedig megelégednek egy éves rákszűréssel. „Azt gondolják, hogy amennyiben évente elmennek egy rákszűrésre, és kapnak egy leletet, hogy minden rendben, akkor tényleg minden rendben. De ez csak részben igaz, mert rákszűrés során kizárólag a rákot szűrik. Nemi úton terjedő fertőzésre egyáltalán nem történik vizsgálat” – mondja Szandányi.
A másik probléma pedig már az orvostársadalomban bújik meg. Bár a nőgyógyászok és az urológusok egy része nagyon korrektül látja el a nemi úton terjedő fertőzéseket, egy részük egyáltalán nem. Sokan alapvetően fel sem ismerik ezeket a betegségeket, rengeteg plusz kört futtatva a páciensekkel. Ha az orvosok például azonnal azonosítani tudnák a szifilisz tüneteit, azt azonnal ki lehetne szűrni egy vérvétellel és kezelni egy penicillinkúrával. Ehelyett viszont felesleges vizsgálatok tömkelege történik, teljesen eredménytelenül. Időközben pedig a fertőzött a betegséget másnak is átadhatja.
Erre a problémára koncentrál a Magyar STD Társaság, akik folyamatosan dolgoznak együtt nőgyógyászokkal, urológusokkal, sebészekkel és proktológusokkal, képezve őket a nemi úton terjedő betegségekről. Emellett pedig folyamatosan képviseltetik magukat számos konferencián is – sőt, már saját konferenciával is büszkélkedhetnek. Ám az orvosok és a szakma továbbképzése sem jelent még biztos megoldást. Az ugyanis az lenne, ha az emberek is eljárnának az orvosokhoz.
Mikor menjünk szűrésre?
„Aki aktív nemi életet él, annak ajánlott legalább évente egy STD-szűrést csináltatnia” – mondja Szandányi. Ehhez viszont el kell menni egy bőr- vagy nemibeteggyógyászhoz. Vérvétel ez esetben mindkét nemnél történik, emellett a nőknél vesznek mintát a méhnyakról, a férfiaknál pedig húgycsőből. De komolyabban kéne venni az óvszer használatát is, melyet nem érdemes elhagyni addig, míg el nem mélyül a kapcsolat, és mindkét fél túl nem esik egy STD-szűrésen. Nem szabad elfeledkezni a HPV elleni védőoltásról sem, mely a leggyakoribb nemi úton terjedő vírusbetegség ellen kínál védelmet.
Az iskolában úgyis megtanulják?
Ám az idősek tudatlansága csak a jéghegy csúcsa. A fiatalokkal kapcsolatban az egyik legnagyobb probléma az, hogy senki nem tudja, ki világosítsa fel őket. Az OEFI egy 2010-es kutatása szerint – melyben háromezer, nyolcadik és tizedik osztályos diákot vontak be – a fiúk 62, míg a lányok 50 százaléka nem beszél senkivel a szexről. „Sem a szüleivel, sem a tanáraival. Nincs egy olyan felnőtt, akivel olyan bizalmi viszonyban lennének, hogy erre sor kerüljön” – magyarázza Szandányi. A szakember szerint a fesztiválokon a felnőtteket egyedül akkor lehetett rávenni a párbeszédre a szexről és nemi betegségekről, mikor rávilágítottak arra, hogy amennyiben nekik nincsenek kellő ismereteik, nem tudnak majd válaszolni a gyerekeik kérdéseire sem. „Valahogy mindenki azt gondolta, hogy ezt az iskolában úgyis megtanulják” – mondja.
Jelenet a Turn Me On, Dammit! című filmből
Nem leosztott szerepek és túl sok téma
De valóban megtanulják? „Az általános iskolában nyolcadikos biológia tananyag az embertan, azon belül egy-két óra van arra szánva, hogy a szaporodásról és a hasonló dolgokról essen szó. Viszont itt inkább a klasszikus értelemben vett biológiai témákról, például a nemi szervekről tanulunk. Az én gyerekkoromban még általános iskolában volt védőnő, aki műpéniszen mutatta meg az óvszer használatát. Ma már szerintem ez egyáltalán nem jelenik meg. Gimnáziumban egészen más a helyzet, ott 11. osztály másik félévben van embertan, eléggé későn” – mondja Bene Roland, egy budapesti gimnázium biológia-egészségtan tanára.
Ez a fajta oktatási rend viszont semmiképpen sem elégséges. Ám a legnagyobb sürgető probléma az, hogy azt sem lehet tudni, hogy pontosan ki tanítsa az előírt anyagot. „Sajnos nincs, aki ezt átadja a fiataloknak, mert ezt rálőcsölték a biológiatanárokra, valahol az osztályfőnökökre, valahol volt az egészségtant tanítókra” – mondja Szandányi Réka.
Bene Roland szerint sem tisztázottak a szerepkörök. Az iskolákban valamilyen rendszerben van állandó vagy bejáró védőnő és iskolaorvos, akik beszélhetnének a diákokkal a témáról, de nem akarnak. Ahogy sok pedagógus számára is közömbös a téma, aki számára pedig kényelmetlen is, szívesebben adja át a lehetőséget másnak. Probléma az is, hogy NAT által előírt anyag pedig hatalmas, így sok esetben a tanár hatásköre eldönteni, mivel is kíván részletesen foglalkozni: „Én például szoktam beszélni STD-kről, védekezési módszerekről, megszakításos közösülés veszélyeiről. A HIV-ről is nagyon sokat szoktam tanítani, 10. osztályban is a vírusoknál és 11. osztályban az emberi immunrendszernél. A biológiaórának mindenhol egy olyan platformnak kellene lennie, ahol a diákok ezeket a kérdéseket fel tudják tenni. Sajnos ez nem minden iskolában van így.”
Gond az is, hogy a szülők is passzívan állnak a témához. Számukra Roland szerint például az sem probléma, hogy a gyerekek szakemberek helyett az interneten informálódnak. Pedig a fiatalok ezt sem használják megfelelően: „Az interneten minden rajta van… Ám közben egy 18 éves diák mégis megkérdezi, hogy az ikrekkel az anya kétszer annyi ideig terhes-e. Vagy nincsenek tisztában azzal, hogy semmi kapcsolat nincs a női mell mérete és a szoptatás hatékonysága közt. Nem tudják szűrni az információt és nincsenek felkészülve.”
A gyerekek és a pornó
Holott minél előbb felkészültnek kellene lenniük. A felmérések szerint a fiúk átlagosan 13,5, míg a lányok 13,9 évesen kezdenek nemi életet élni, ami azt jelenti, hogy az iskola felső tagozatáig minden tudást meg kell, hogy kapjanak – beleértve az ismeretet a betegségekről is. Egy mai gyerek átlagosan 9 éves kortól már mindent tud magáról az aktusról, köszönhetően például a pornónak, melyet szintén korán elkezdenek nézni.
Ez pedig óriási – és leginkább káros – félreértésekhez vezet Könyves Krisztina, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány által üzemeltetett Yelon projekt szakértője szerint. „A pornónak óriási hatása van a gyerekek szexuális szokásaira, technikailag nagyon sokat tudnak, és úgy gondolják, hogy a látottakat nekik is meg kell tenniük egy kapcsolatban. Ez nagyon nagy baj. A lányok elhiszik, hogy minden szexuális együttlét része a mélytorok és az anális szex, vagy hogy a fiúknak akkora pénisszel kéne rendelkezni, mint a pornószínészeknek.”
Bene Roland szerint, ha valós felvilágosítást akarnak az iskolákban, marad a külső segítségkérés, igaz, ott is ütköznek problémákba. „Külsős szakemberek meghívására mindig van lehetőség, és vannak jó előadások is. Például tavaly voltunk az 5-7-9. évfolyamokkal a Bőr- és nemibeteg-gondozó néhány előadásán. Ilyenek folyamatosan vannak. Gondolom, kihívni is lehet őket, de ha ilyet akarnék, nem tudnám, hol nézzek utána.”
Fotó: MTI / EPA / Herbert P.Oczeret
A segítség kívülről jön?
Szandányiék is a külsős segítségben látják a megoldást: „Mindenki, aki ezzel foglalkozott, azt találta ki, hogy talán az lenne a megfelelő lépés, ha az általános iskolában történne olyan felvilágosítás, amit kortárs előadó tart. Tehát egy, a diákokhoz korban közelebb álló, kiképzett ember, akár egy egyetemista, egy orvostanhallgató vagy valaki egy tanárképzőről, aki a gyerekek számára korban még megszólítható, és nem a saját tanáruk. Így lehetne egy kötetlen beszélgetés, megfelelő tartalommal.” Erre vannak is törekvések, így például folyamatosan együttműködnek a Magyar Orvostanhallgatók Egyesületével, akik mint kortárs előadók aktívan járnak középiskolákba.
Persze vannak más megoldások is, ám ezek is több sebből véreznek. Sok fizetős program érhető el például, ám ezek egy tematika szerint haladnak, így figyelmen kívül hagyják az igényeket és inkább arra koncentrálnak, hogy minél több információ tuszkoljanak be a fejekbe. Könyves Krisztina szerint gyakori hiba az is, hogy a felvilágosító programok különválasztják a lányokat a fiúktól: „Így mindenki csak a saját neméről informálódik, miközben az egymás megértéséhez, elfogadásához nagyon fontos lenne, hogy halljanak az ellenkező nem kamaszkori változásairól és nehézségeiről is – például fiúk a menstruációról vagy a lányok az első magömlésről.”
Anonim chat és felvilágosítás
Ám vannak alternatív – és igencsak sikeres – megoldások is arra, hogy a fiatal generáció minden információt megkapjon az egészséges nemi élettel kapcsolatban. Jó példa erre a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány által üzemeltetett Yelon, mely egy online szexedukációval foglalkozó program weboldal, mobilapp és chatszolgáltatás formájában. „A kezdeményezés azért jött létre, mert azt gondoljuk, hogy minden gyereknek joga van a biztonságos gyerekkorhoz, és a szexuális edukációnál hatásosabb eszközt nem ismerünk a gyerekkori abúzusok és visszaélések (ideértve valamennyi bántalmazási formát) megelőzésére. Ezért nagyon fontos gyermekjogi szempontból is, hogy a gyerekek részesüljenek megfelelő szexuális edukációban” – mondja Könyves Krisztina. A projekt célja, hogy hiteles információval szolgáljon 10-18 éves gyerekeknek minden őket érintő kérdésben, legyen az test, lélek, kapcsolatok, szex, szerelem vagy akár a világ dolgai.
A tájékoztatás ráadásul nemcsak cikkeken keresztül valósul meg, hanem a fiatalok valós párbeszédeket is kezdeményezhetnek a projekt önkéntes ügyelőivel egy chatprogramon keresztül. „A Yelon az egyetlen olyan platform ma Magyarországon, ahol a gyerekek bármilyen kérdést feltehetnek, anonim módon. A vonal másik oldalán egy szakképzett segítő válaszol neki, aki partnerként kezeli a gyereket, nem bagatellizálja a problémáját, a gyerek igényei mentén viszi a beszélgetést, nem faggat, nem ítélkezik, nem tanácsol. A gyerekkel próbálja a gyerek saját válaszát megtalálni, figyel rá és empatizál. Sok gyerek ezt sehol nem kapja meg a valós életben” – mondja a Yelon munkatársa. A chat elérhető az applikáción és a weboldalon keresztül is, regisztráció nélkül, minden hétfőn, kedden, szerdán és szombaton 18 és 22 óra között. A chat sikerének titka leginkább az, hogy egy megszokott felületen szólítja meg a fiatalokat, de fontos az anonimitás is. „Segít a gyerekeknek, hogy chatalapú, mert a mai gyerekeknek ez a terepük, könnyebben kommunikálnak így bármiről. Az arctalanság, névtelenség, hangtalanság is segít megfogalmazni a legkínosabb kérdéseket vagy akár a legfájdalmasabb történeteket is.”
Könyves szerint a chat – és maga a projekt is – azért kiemelkedően fontos, mivel jelenleg itt lehet beavatkozni a szexuális nevelésbe és beszélni a fiatalokkal arról, hogy ők maguk mit gondolnak a szexről és megértetni velük, hogy a szex akkor jó, ha mindenkinek jó. „Megtanulni nemet mondani… ez a szexedukáció fontos része” – mondja a szakember.
A szexedukációra való igényt jól jelzi a Yelon kivételes sikere is. Az oldalt immár 300 ezer alkalommal tekintették meg, 5000 beszélgetést folytatott le a 40 fős szakmai csapat, 500 szakmai cikket publikáltak, de számos szakmai elismerést is bezsebeltek az évek során. Hamarosan új weboldalt debütálnak, hogy jobban bírják a fiatalok rohamait.
Bár a siker hatalmas, országos szinten még mindig kevés. A felnőttek tudatlansága és tévhitei a múltbeli rendszer hiányosságának hagyatéka, ám sajnos a helyzet nem javult, a mai fiatalok sem kapnak jobb szexuális oktatást. Fontos az önkéntesek szerepe – de a valós megoldást mindenki az államtól várhatja, aminek fel kell ismernie, hogy a szex egészségügyi kérdés is. Ám amíg nincs kialakult rendszer, a szülők is informálódhatnak. És kezdeményezhetnek ők is párbeszédeket.
