Nem tudom pontosan felidézni, mikor indult az önkéntes karanténunk, persze a naptárt ismerem, de érzésre már több hónapja nem hagytuk el a lakást. Összefolynak a napok, a jól kialakult rutinok és szokások lassan átalakulnak. A rugalmasság ebben az esetben kulcsfontosságú, az a képesség, hogy mennyire tudjuk elengedni a szokásainkat és újakat kialakítani, most tényleg megmentheti a napokat. Eddig kétnaponta leugrottunk a boltba kenyérért és tejért, most viszont alaposan át kell gondolni, hogyan vásárolunk, nem rohangálhatunk felelőtlenül egy csomag túró rudiért az üzletbe. Esetemben ez az egyik legnagyobb kihívás három gyerekkel, egyfajta tippmix játékot játszom, amikor online bevásárolok, próbálom eltalálni, mi fogy el majd két hét múlva, és mi lesz az, amit szívesen esznek a gyerekeim a távolinak tűnő jövőben, amikor megérkezik a rendelés.
Ez kisebb káoszt okoz a fejemben, mert annyira nem vagyok hozzászokva, hogy várni kell. Amit ma szeretnénk enni, azt ma szoktuk megvenni.
Na, hát ennek most egy ideig vége lett, cserébe viszont sokkal átgondoltabban pakolom tele a bevásárlókosaramat virtuálisan, és nem veszek annyi felesleges ételt. Egy másik új és jó szokás pedig az lett a családunkban, hogy közösen tornázunk reggel és este, mivel nem hagyjuk el a lakást, nincs mozgás a szabadban, de nem akarjuk, hogy elsorvadjanak az izmaink és hízzunk tíz kilót a karantén végére. A testünknek és lelkünknek is jót tesz a sok torna itthon, sőt még a kis családi közösséget is építjük vele.
Új helyzet, átalakuló szokások
Ahogy körbekérdeztem az nlc szerkesztőségét a saját tapasztalataikról, az rajzolódott ki, hogy mások is a tudatos vásárlás és a több mozgás felé építik az új szokásokat. A válaszokból kiderült, hogy a szerkesztőség tagjai komolyan veszik a karantént, otthon maradnak és rugalmasan reagáltak a változásokra.
Enikő tartja magát a régi rutinjaihoz, már ami a mozgást és munkát illeti, csak kicsit igazított rajtuk: „Arra törekszem, hogy a régieket megtartsam: edzés (most itthon, nem teremben), reggeli kávé, azonnal az ébredés után, reggeli (ha lehet a teraszon). Minden »normális« szokásomhoz, így a reggel 5:45-ös keléshez is ragaszkodom.
Amit már az első héten elbuktam, az a »rendesen fel fogok öltözni« projekt.
Délig pizsiben dolgozom, és csak délután veszek fel valami melegítőt. Ami új szokás, az a tudatosabb bevásárlás, és minden reggel nyolckor, és este hatkor felhívom anyukámat.”
Niki is jobban odafigyel arra, mit eszik, és az eddigiektől eltérően most elkezdett főzni, minden áldott nap edzésre jár a nappalijában, sőt március kilencedike óta nem vásárolt egyetlen új ruhát sem.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Adél családja olajozott csapatként kezdett el működni a karantén hatására: „A családi operatív törzs ülések esténként és reggelente, hogy például mennyi kaja van még, meddig tudjuk a bevásárlást kitolni, ha megyünk, mit veszünk, mit főzünk, majd milyen házi munkákat fogunk a lakásban és a ház körül elvégezni, ki hogyan szervezi a napját, hogy ne zavarjuk egymást, továbbá pénzügyi tervezés és pénzbeosztás, illetve hogy a gyereket mivel kötjük le… Ilyenfajta stratégiai csapattudatosság nem volt ránk jellemző korábban.”
Korlátozások a nassolásban és több mozgás
Szonja röviden és velősen összegezte az új szokásait egy mondatban: „Újra edzek, nem csak jógázok.” És még hozzátette, hogy vannak világmegváltó tervei a karantén utáni időszakra, de ez még titok, izgatottan várjuk, mikor valósítja meg, segítünk neki örömmel.
Anettnek is segítenénk szívünk szerint, mert nála az a helyzet alakult ki, hogy nem teljesen önszántából kellett változtatni a szokásain, ugyanis az állandó boltba járkálás megszüntetésének érdekében a férje hozott szigorú intézkedéseket otthon, amit ugyan Anett is jogosnak tart, de hatással van a nassolási rutinjára – ez pedig érthetően érzékenyen érinti a lelkét:
Naponta csak pár kocka csokit, és maximum két vaníliás karikát ehetek.
Pedig én 20 darabot is meg tudnék enni. A chipsekből sem ehetek napi szinten, csak kétnaponta, és heti egy, maximum két popcorn este lehetséges a közös filmezéshez. Spártai a szigor, de igyekszem betartani.” Van azért olyan új szokás is, amit pozitív változásként értékelt: a sportot iktatta be még jobban az életébe, és az is fontos lett számára, hogy este tízkor már ágyban legyen, mert a sok aggódástól most nehezebben megy az alvás.
Gyerek, étel, alvás és házimunka
Eszter és Vera a gyerekekkel kapcsolatban változtatott, főleg az ételek terén kellett korlátozásokat bevezetniük és a házimunkával kapcsolatban hoztak pár új szabályt, hogy ne kelljen beleszakadni anyaként a karanténhelyzetbe. Veráéknál nem lehet rájárni az ételre, mert nem bír egyfolytában főzni, és nassoláskorlát lépett életbe, mert ráébredt a hosszú együttlét során, hogy a gyerekek, ha tehetik, állandóan esznek, és ezt most képtelenség kiszolgálni. Eszter pedig a válogatást győzte le, és bevezette az azt eszed, ami van szabályt:
Nem dobunk ki ételt. Eddig is próbálkoztam ezzel, de nem igazán ment.
Most, ha azt mondom a gyereknek, hogy márpedig azt megeszed, akkor valamiért meg is eszi, illetve tényleg minden zöldséget felhasználok végre, amit megveszek. És lett a gyerekeknek kötelező házimunkája, amit szó nélkül végeznek: mosogatógép és mosott ruha szortírozás.”
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Olga is a házimunka terén szigorított, úgyhogy náluk új szokásnak számít, hogy a család minden tagja takarít: „Vicces, ahogy a hercegnő-identitású lányom felelőssége teljes tudatában sikálja a fürdőszobákat, a lovagtudatú fiam meg takarítja a teraszt.” Változás a karantén óta Olgánál még, hogy átalakultak a mozgási szokásai, előnyben részesíti az eddig végzett online edzésekkel szemben az udvaron biciklizést a fiával.
A legbonyolultabb helyzetben talán azok a szülők vannak, akiknél pici gyerekek mellett kell dolgozni, Csabáéknál is az egyik kicsi, másik pici, így az életük jelenleg a gyerekek alvásritmusa körül forog, mert nem igazán akarnak egy húron pendülni, és a szülők mindent elkövetnek, hogy valahogy közös nevezőre hozzák az alvásokat. Ez az igazi kihívás, mi drukkolunk nekik nagyon.
A lazább társaság
Éva nem örült a körkérdésnek, szerinte a karantén pont olyan, mint amikor még az ikrei babák voltak, azaz egy nagy káosz: „Nem alakultak ki új szokások és nyomaszt, hogy azt érzékelem magam körül, hogy mindenki másnál igen. Az egyetlen új szokásom, hogy mindennap elhatározom, hogy kialakítok egy új rendszert, amiben mindenkinek jobb lesz. Aztán ez rendszerint elmarad és folyik tovább az életünk ugyanabban a mederben, mint eddig.” Pedig lélekben Éva is készült az új élethelyzetre, elkezdett gyűjteni vécépapír-gurigákat, tojástartókat, hogy majd abból kézműveskednek a gyerekekkel, de elmaradt a pinterestes vágyálom eddig.
Az első pillanattól tudom, hogy soha nem lesz belőle semmi, de még tartalékolom, még adok neki időt.
A csillampóni énem még akarja. Már csak kis csillámpónik kellenének, akikre lecserélhetem a raptorokat.”
Az apák általában lazábbak, most is bebizonyosodott, hogy könnyebben veszik az akadályokat és kevésbé szigorúak, mint az anyák. Gábor családjában például az új szokás az, hogy „Legálisan kelhet mindenki kilenckor, hétköznapokon is.” Egy másik apuka kollégánk pedig még az eddigieknél is engedékenyebb lett a gyerekeivel az új élethelyzetben, mert nem szeretné, ha szoronganának. „Nyilvánvaló, hogy nyomasztja őket ez a helyzet, meg hogy nem találkozhatnak a kis haverjaikkal, tehát amennyire csak lehet, megkönnyítem a napjaikat, és odafigyelek, hogy a lehető legjobban érezzék magukat.
Tehát új szokás nincs, csak több odafigyelés.
A házimunka szóba sem került, nem ebben az időszakban fogom őket megtanítani erre. Inkább elefántot rajzolni, arra tanítom meg őket. Meg rüszttel rúgni. Elég az online oktatás feladatnak, (szerintem) nem kell ennél több kötelezettség.”
Olvass még többet a szokásokról:
