Micsoda nyűglődést tudunk rendezni reggelenként, amikor be kell menni dolgozni a munkahelyünkre, a netet elárasztják az „utálom a hétfőt” képek, pénteken pedig a „végre péntek” mémek. Most meg tessék, itthon dolgozunk már két hónapja, és rá kellett ébrednünk, hogy a home office nem annyira nagy buli hosszú távon. A közösségi oldalakon körbenézve kiderül, hogy a többségnek a kollégák hiányoznak, még a legintrovertáltabbak is azt mondják, hogy vágynak a reggeli közös, munkahelyi kávézásra, sőt még a meetingek is hiányoznak a napjaikból. Nem azért van ez, mert az embernek mindig az kell, ami nincs, hanem mert a személyes kapcsolatok nélkülözhetetlenek a mentális egészséghez.
Szükségünk van egymásra
Egy munkahelyen leginkább a kollégáktól érezzük jól vagy rosszul magunkat. Ha egy támogató légkörben, jó csapatban dolgozhatunk, akkor könnyebbnek érezzük a munkát. Bár azt szokták mondani, hogy a munkahelyére nem barátkozni jár az ember, a valóság az, hogy a szociális kapcsolatok rendkívül nagy szerepet játszanak a mindennapjainkban és az általános jóllétünkben. Azok a pár mondatok, szociális mosolyok, közös ebédszünet hiánya most, a bezártság alatt még feltűnőbbé vált. Egy közösségi oldalon feltett körkérdés szerint annyira hiányoznak a munkahelyi kapcsolataink, hogy még meetingekre is örömmel járnánk, márpedig az tényleg mindenkinél az utolsó utáni helyen áll a kedvelt időtöltések között.
Laci például mindig otthonülőnek tartotta magát, a home office volt a vágyálma, de most még neki is nehézséget okoz, hogy csak online tarthatja a kollégáival a kapcsolatot. „Én lepődtem meg a legjobban, hogy már azért szívesen bemennék a munkahelyemre. Érdekes, hogy amikor ott vagyok, akkor észre sem veszem, milyen sokat számít a jó közérzetben, hogy odaszólunk egymásnak a kollégákkal, poénkodunk, és amit figyelemelterelésnek gondoltam eddig, az a kis csevej félóránként, az valójában színesebbé teszi a napjaimat. Esetemben igaz az, hogy a home office-ban hatékonyabb vagyok, hamarabb végzek a feladataimmal, jobban tudok koncentrálni, lelkileg mégsem tesz jót ez az elzártság. Nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom, de hiányzik a munkába járás, sőt, a fél karomat adnám egy értekezletért!”
A home office veszélye a magány érzése (Képünk illusztráció. Forrás: Getty Images)
Tölteni kell a „szociális üzemanyagtartályt”
A kutatók szociális üzemanyagtartálynak nevezik azt az alapszükségletet, hogy valahová tartozni, kapcsolódni szeretnénk. Amikor ez a tartály tele van, akkor az ember kevésbé érzi magát magányosnak, elégedettebb az életével és sokkal kedvesebb önmagával is.
Az emberi kapcsolatok képesek a leghatékonyabban feltölteni ezt a tartályt, de azért van más lehetőség is arra, hogy a napi kontaktust pótoljuk. Eaine Paravati, a Buffalo Egyetem kutatója egy kísérletben vizsgálta meg, hogyan lehet bezártságban elérni ugyanazt a szociális elégedettséget, amit a mindennapos találkozások adnak. A kísérlet résztvevőinek 17 tevékenységet ajánlottak fel, melyek közül választaniuk kellett, hogy mivel töltenék fel leginkább a szociális üzemanyagtartályt. A tevékenységek között az első helyeken olyanok végeztek, mint a randizás, családdal vagy barátokkal találkozás, ahogy az várható volt, ám az már újdonság, hogy az amúgy nem szociális tevékenységként számon tartott zenehallgatás vagy tévézés is rendkívül jó helyezést értek el. Sőt, úgy tűnik azzal is töltődik ez a tartály, ha a kedvenc ételeinket esszük, játszunk egy háziállattal vagy egy jó könyvet olvasunk. Igaz, hogy ez utóbbi időtöltések közben nem kommunikálunk más emberekkel, mégis csökkentik a magányt és erősítik a valahová tartozás érzését.
Jelen helyzetben nem találkozhatunk a barátokkal és nem járhatunk be dolgozni minden nap a kollégák közé, jogosan érezzük azt, hogy még egy meeting is csábító, csak emberek között legyünk. A kutatás eredménye ezért is jó hír, mert nem feltétlenül van szükségünk a feltöltéshez mindenáron a megszokott interakciókra, most abból kell főzni, ami van, vagyis a home office-ban az alternatív megoldásokat keresni a feltöltődésre és türelmesen várni, amíg visszatérhetünk a munkahelyekre szocializálódni.
