A Qubit egy nagyon alapos összefoglaló cikket készített arról, hogy a kutatók szerint a koronavírus-járvány miatt hogyan változott a párkapcsolatok minősége, stabilitása, az emberek szexuális viselkedése, illetve foglalkoztak a párkapcsolati erőszak kérdésével is.
A társas távolságtartás és következményei
Egy Kínában folytatott kutatás kifejezetten a 15–35 éves korosztályhoz tartozó fiatalok szexuális életének megváltozott aspektusaira koncentrált, ideértve a párok által megtapasztalt szexuális kielégülési formákra, az önkielégítésre, a pornófogyasztásra és az óvszerhasználatra vonatkozó információkat Emellett a kutatás röviden kitért a terhesgondozással, a terhességmegszakítással és a HIV-fertőzöttséggel kapcsolatos egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés nehézségeire is.
A kutatás egyik fő megállapítása, hogy a kínai fiatalok szexuális vágya és a szexuális aktusok száma csökkent a COVID-19 járvány miatt. Ezzel együtt csökkent a kockázatos és az alkohol által befolyásolt szexuális együttlétek száma, viszont nőtt a maszturbáció és a pornóhasználat gyakorisága. A kutatók úgy vélik, hogy ezekhez a változásokhoz hozzájárult, hogy a járvány idején sok fiatal visszaköltözött a szüleihez, illetve a kijárási korlátozások miatt nem tudtak találkozni szerelmükkel, szexuális partnerükkel vagy partnereikkel.
A párkapcsolati erőszak áldozatai nehezebben jutnak segítséghez
Nemzetközi és hazai civil szervezetek is arra hívták fel a figyelmet, hogy a világjárvány miatt bevezetett hatósági korlátozások (például karantén, kötelező távolságtartás) és az áldozatsegítő, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés felerősítheti a párkapcsolati, illetve családon belüli erőszak valószínűségét.
A párkapcsolati erőszak által okozott ártalmak csökkentésével és megelőzésével kapcsolatban a kutatók a társadalmi, egészségügyi és jogi fellépés összehangolásának a fontosságára helyezték a hangsúlyt: szükség lenne például a közösségi médiában figyelemfelhívó vagy indirekt – a bántalmazó számára nem egyértelmű – módon segítséget kínáló kezdeményezésekre, az egészségügyi és mentálhigiénés dolgozók részéről a korai figyelmeztető jelek felismerési képességének kialakítására, valamint a jogalkotók részéről a hatékony áldozatvédelmi lehetőségekhez való hozzáférés biztosítására.
Könnyebb lebukni, és nehezebb helyrehozni a dolgokat
A kutatási eredmények szerint a COVID-19 megbetegedések visszaszorítását célzó korlátozó intézkedések megritkították a személyes találkozásokat, ugyanakkor jelentősen megnövelték a virtuális légyottok számát és az online ismerkedési lehetőségeket. A Kinsey Institute jelenleg is zajló vizsgálata szerint a világjárvány alatt a kutatásban résztvevők 20 százaléka egy, közel fele pedig több exét is felkereste – és a stabil párkapcsolatban élők 13 százaléka is így tett. Hogy valaki miért veszi fel a kapcsolatot új emberekkel, vagy régi ismerősökkel, annak több oka is lehet: egyszerű beszélgetési szándék, érzelmi megerősítés vagy kalandkeresés éppúgy, mint az unalom vagy a magányosság érzete.
Kutatások szerint a járvány miatt a korábbiakhoz képest nagyobb a megcsalások kiderülésének az esélye, és sajnos nehezebben küzdünk meg sérelmeinkkel, ennek egyrészt az az oka, hogy nincs lehetőségük egymástól elvonulva feldolgozni a saját érzéseiket. Az összezártsághoz társulhat a magánszféra hiánya is, ami különösen gyerekes pároknál okozhat nehézséget, amikor például a megcsaláshoz kapcsolódó erős negatív érzelmek feltörésével a gyerekek előtt kell a sérült feleknek megküzdeniük, írja a Quibit.
A kutatók több ajánlást is megfogalmaznak ezen nehézségek kezelésére és a bizalomépítésre, például megbeszélt idő elkülönítésével (amikor a partnerek átbeszélhetik a megcsalást), a magánszféra biztosításával (például a gyerekekkel közös térből való elvonulással egy külön szobába vagy séta, esetleg kocsikázás által), valamint terápia igénybevételével.
Mit lehet tenni?
A korábbi természeti katasztrófák tapasztalataiból kiindulva a kutatók szerint a pároknak előre nehezen kiszámítható időtartamú és viszonylag hosszadalmas felépülést feltételező folyamatra kell felkészülniük. És persze míg egyes párok kevésbé sérülékenyek és könnyebben megküzdenek a kihívásokkal, másoknak nagy segítséget jelenthetnének a célzott támogató intézkedések, például a társadalmi-gazdasági vagy éppen szülői státuszukkal, esetleg a korukkal kapcsolatos, illetve kisebbségi vagy etnikai hátterükkel összefüggő sérülékenységeik kezelésében.
Fotó: Pixabay
