nlc.hu
Életmód
Magyar lány Európa legjobb ifjú természetfotósa - interjú

Denevérlábbakkal a siker útján: így lett Európa legjobb ifjú természetfotósa egy magyar gimnazista lány

Egy budapesti gimnazista lány lett Magyarország és Európa legjobb ifjúsági természetfotósa. Sztrehárszki Lili mesélt arról, hogyan kezdett el fényképezni, mi egy jó természetfotó titka, és ő hogyan készítette el a képet, amivel beseperte a rangos díjakat.

A világ egyik legrangosabb természetfotós versenyére, a GDT European Wildlife Photographer of the Year pályázatára 2020-ban 38 ország fotósai küldték be képeiket, és a zsűrinek több mint 19 ezer fotóból kellett kiválasztani a legjobbakat. Ebből a mezőnyből tűnt ki egy fiatal budapesti természetfotós alkotása, és lett a verseny történetében az első magyar győztes az ifjúsági (15-17 év) kategóriában.

Pár héttel később pedig Sztrehárszki Lili egy újabb sikert könyvelhetett el, az Apró részletek című fotóval ugyanis a magyar természetfotózás legnívósabb pályázatán, a Lenergy – Az Év Természetfotósa versenyen is első helyezést ért az ifjúsági kategóriában.

A természet iránti rajongása még egészen kiskorában kezdődött, Sztrehárszki Lili olyan óvodába járt, ahol kiemelt fontosságú volt a környezeti nevelés, emellett családjával rendszeresen jártak kirándulni, és nem is kellett messzire menni, hiszen házuk közel van a Merzse-mocsár Természetvédelmi Területhez.

Amikor elég nagy volt, természetismereti és biológia versenyekre kezdett el járni, majd önkéntes lett a Ócsai Madárvárta Egyesületnél, a középiskolai közösségi munka helyszínéül pedig a Hortobágyi Madárpark – Madárkórház Alapítványt választotta. A fotózást 2014-ben kezdte egy kis kompaktgéppel, amit a szüleitől kapott.

„Kimentem, és mindent lefotóztam, ami élt és mozgott, elém került. Aztán rájöttem, hogy ez engem komolyabban is vonz, és szeretnék még jobb képeket készíteni, hazavinni és megmutatni a családomnak és másoknak is, hogy milyen helyen jártam, milyen állatokat és növényeket láttam, hogy mennyire gyönyörűek ezek az élőlények és a körülöttünk lévő világ. Lelkesedésemet látva 14 éves koromban szüleimtől kaptam meg az első tükörreflexes gépemet karácsonyra. Később Tiszaalpárra mentem egy egyhetes természetfotós táborba, majd egy három hónapos intenzív kezdő természetfotós képzésre is jelentkeztem.”

A díjnyertes kép a Börzsönyben, egy látogatók elől elzárt bányában készült február utolsó éjszakáján, ahova Potyó Imre természetfotós segítségével sikerült bejutnia. 

Nagyon sokáig fotóztam, mire meglett ez a képem. Szerencsém volt, mert a bányafalban pont ott volt egy bemélyedés, amely előtt ez a kis patkósdenevér lógott, és így meg tudtam világítani egy zseblámpával, hogy ellenfényt kapjon. Nagyon hideg este volt, de ez a fotózás közepette szinte fel sem tűnt. Órákat töltöttünk a bányában, belemerülve a különlegesebbnél különlegesebb témák fotózásába.

Hozzátette, azért az Apró részletek lett az a kép, amivel az összes pályázatra jelentkezett, mert úgy gondolta, hogy ez egy különleges fotó egy különleges témáról, és ezért szép eredményeket lehet majd elérni vele.

A fiatal fotós saját bevallása szerint azért nyújtja be pályázatokra fotóit, mert így visszajelzést kap arról, hogy mennyire jók a képei, másrészt – főleg ha nyer – sok emberhez jutnak el fotói, és így sokkal több embernek tudja megmutatni, milyen csodákat rejt világunk.

A természetfotózás  komoly, felelősségteljes feladat, egy fontos természetvédelmi tevékenység 

– vallja Sztrehárszki Lili.

Apró részletek (Fotó: Sztrehárszki Lili)

Apró részletek (Fotó: Sztrehárszki Lili)

Sztrehárszki Lili szerint akkor igazán jó egy természetfotó, ha már első ránézésre megragadja az ember figyelmét, ha kíváncsivá teszi. „Van pár fontos szempont is, amelyeket érdemes figyelembe venni. Legelsőként nagyon fontos a jó témaválasztás, vegyük figyelembe az előteret és a hátteret is. A kép legyen éles, legyen megfelelő a kompozíció és keressünk vagy adjuk a képnek izgalmas, különleges fényt (napfelkelte, naplemente, kék óra, zseblámpa, vaku).”

A legfontosabb pedig ezek mellett, hogy a kép legyen egyedi, megismételhetetlen, olyan pillanatot örökítsen meg, amellyel az emberek szinte egyáltalán nem találkoznak. Szerintem úgy lehet csak igazán jó fotót készíteni, ha egy fotós belemerül a témájába, elmélyül és átszellemül.

Hazánk az élmezőnyben

Ha valaki egy kicsit is érdeklődik az élővilág és természetfotózás iránt, és szerencsére nagyon sokan vannak ilyenek, akkor nyilván tudja, hogy milyen remek képeket is készítenek fotósaink, és hogy a rangos külföldi pályázatokon is rendre nagyon jól szokottt szerepelni hazánk. Sztrehárszki Lili szerint ez annak köszönhető, hogy a magyar természetfotós közösség nagyon aktív, és folyamatos fejlődés és megújulás jellemzi. Ennek a közösségnek tagja Sztrehárszki Lili mentora, Potyó Imre is, aki 2020-ban Az Év Természetfotósa lett, illetve ő volt a Varázslatos Magyarország fotópályázat győztese is.

Ismeretségük az idei naturArt Természetfotós Fesztiválon kezdődött, ahol Potyó Imre volt az egyik előadó. „Miután odamentem hozzá gratulálni, elkezdtünk beszélgetni és meghívott fotózni a Börzsönybe, mert ő ott dolgozik a királyréti Hiúz Ház Erdei Iskolában. Sok technikai dolgot tanulhatok tőle a makrófotózás, kompozíciók és világítás terén, mivel ő általában éjszaka fényképez, ezáltal egy teljesen más világot mutat meg.”

Őrszem (Fotó: Sztrehárszki Lili)

Őrszem (Fotó: Sztrehárszki Lili)

Mikor fotózni kezdett, főként madarakat kapott lencsevégre, majd később egyre inkább elkezdett vonzani a makró világ, az apróbb témák és a részletek megmutatása, kedvenc helyszíne nincs, hiszen amint az ember kilép a természetbe, mindenütt más-más témák veszik körül.

Bárhol lehet jó fotót készíteni, csak meg kell találni a megfelelő kompozíciót.

És hogy milyen fajok és témák szerepelnek a bakancslistáján?

Nagyon szeretnék egyszer bálnákat fotózni, erre egy norvég természetfotós, Espen Bergersen előadásán jöttem rá a Természetfotó Fesztiválon. Illetve nagyon vonz Új-Zéland páratlan élővilága miatt. Itthon a Gemenci-erdőbe szeretnék majd eljutni, mert sok természetfilmet néztem meg róla, amelyek teljesen elvarázsoltak és kíváncsi vagyok az ottani élővilágra, szerintem csodás hely. 

Ami a munkamódszerét illeti, kétféle út van: vannak fotók, amik előre megszületnek a fejében, majd ki kell találnia, hogyan tudja azokat megvalósítani, és persze vannak fényképek, amik spontán készülnek, utóbbi a gyakoribb. „Szeretek csak úgy kimenni, járni a terepet és közben keresni a témákat. Amikor viszont ráakadok egy jobb témára, ami megfog, akkor órákig képes vagyok rajta dolgozni, hogy a végeredmény minél tökéletesebbre sikerüljön.”

Laikusként abból indulunk ki, hogy a természetfotósnál mindig van felszerelés, ha a szabadban jár, de Sztrehárszki Lili rácáfolt erre.

„Amikor még csak dokumentáló jellegű képeket készítettem, akkor kifejezetten egybekötődött a fényképezés a természetjárással, mindig volt nálam gép. Azonban ahogy elkezdtem jobban beletanulni a fotózásba, a terepi madarászathoz már nem mindig vittem magammal fényképezőgépet, inkább távcsöveztem, nézelődtem, fajlistát írtam. Nyilván ez hátrányokkal is járt, mert volt olyan, hogy egy ritkább fajt láttam, amit jó lett volna megörökíteni. Ha fotózni megyek, akkor elmélyülök és átszellemülök, csak arra figyelek.”

Azt, hogyan szemléljük a világot, a környezetüket, hogyan viszonyulunk másokhoz, meghatározzák a tapasztalataink az élményeink, és a fotózás pedig kifejezetten alkalmas arra, hogy más perspektívába helyezzen dolgokat, hiszen nyitott szemmel kell járni. A természetfotózást természetesen az választja hobbiként, aki eleve közel érzi magához. Így volt ez Sztrehárszki Lili esetében  is.

„Kiskorom óta a természet szeretetére és védelmére tanítottak, nekem ez a természetes. Annyi változást hozott a fotózás, hogy van egy eszköz a kezemben, amelynek segítségével másoknak is meg tudom mutatni a természet szépségeit.”

Sztrehárszki Lili

Sztrehárszki Lili (Fotó: Pálvölgyi Krisztina / Turista Magazin)

Azoknak a fiataloknak, akik még csak kacérkodnak a természetfotós műfajával, azt tanácsolja, hogy ha van rá lehetőségük vegyenek részt olyan oktatáson, amelyet tapasztalt fotósok tartanak, mert fontos, hogy megismerjék a természetfotózás alapjait. „Érdemes minél több fotós eseményre elmenni, és követni a nagyok munkásságát, ezekből is sokat lehet tanulni.”

És persze – mint az élet más területein is – fontos, hogy legyenek kitartóak, türelmesek és elhivatottak, teszi hozzá.

És hogy ő hogyan képzeli a jövőt? Szeretne segíteni abban, hogy a gyerekek és a fiatalok közül minél többen felfedezzék, hogy milyen csodálatos az élővilág, a természet, és megértsék, ezeket a csodákat hogyan óvhatjuk meg.

„Érettségi után a gödöllői Szent István Egyetem agrármérnök szakán szeretnék majd továbbtanulni. Környezeti neveléssel szeretnék foglalkozni erdei iskolánál, nemzeti parknál vagy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnél.  Nagyon fontosnak tartom, hogy minél fiatalabb korban hívjuk fel a figyelmet és tanítsuk a gyerekeket a természet védelmére, szeretetére, tiszteletére és a környezetvédelemre.”

Természet, fotózás, rock and roll

Ha éppen nem tanul vagy járja a természetet, a fiatal fotós a zenének szenteli szabadidejét. Sztrehárszki Lili hétévesen kezdett el megtanulni gitározni, majd nyolcévesen hegedülni. „Játszom egy klasszikus zenekarban, rockzenét kedvelő zenésztársaimmal pedig alapítottunk egy rockbandát, és mivel dobosunk nem volt, megtanultam dobolni. 2 évig basszusgitárosa voltam a kerületi zeneiskola Piccolino és az Ifjúsági Fúvószenekarának is” – nyilatkozta a Rákosvidéknek adott interjújában. És hogyan sikerül mindenre időt találnia? Mivel mind a muzsika, mind a természet kedves a szíve számára, ezért úgy alakítja a beosztását, hogy mindenre jusson idő.

Nézd, mennyire csodálatos a természet!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top