A január soha nem volt a legvidámabb hónap az évben, de most, a járvánnyal megspékelve semmi jót nem ígér. Régebben is volt egy olyan érzésünk a januárral kapcsolatban, hogy amolyan senki földje, az ünnepek után üresség marad bennünk, a fű se nő, és ördögszekereket fúj az utcán a szél.
Hova lesz januárban az életkedv?
Nemhogy a munkakedvünket, de az életkedvet is nehéz levadászni januárban, amikor már vége van minden ünneplésnek, lezajlott a szilveszter, elfogyott a bejgli, és szembe kell néznünk a fogadalmainkkal. Ha egyáltalán vannak. A 2020-as év annyira csak a járványról szólt, hogy fogadkozni is elfelejtettünk szilveszterkor, mire, hova tegyünk fogadalmakat, ha úgyis keresztbe húzza valamilyen kórság, járvány, természeti csapás? Nem zártuk az évet hurráoptimista hangulatban, miért is éreznénk jól magunkat a bőrünkben januárban?
Nem egyedi jelenség persze az, hogy nincs kedvünk még felkelni sem az ágyból a januári reggeleken, egy átlagos év végén és kezdetén ugyanezt a nihilt egy kicsit enyhébb formában átéljük ugyanúgy. Ez az üresség, céltalanul lődörgés hónapja, amikor valahogy nincs mit várni, megáll az idő, még a családi pótlékot sem utalják, mert már megkaptuk és elköltöttük karácsony előtt, úgyhogy vehetjük úgy, hogy a január nem is létezik a valóságban. A karácsonyra várt boldogság elmarad és csak az űr marad utána. Le kell szedni a karácsonyi dekort, el kell pakolni a díszeket, és eltüntetni a nyomait is annak az eseménynek, amire annyira készültünk.
Nem vagy egyedül!
Az angolul Post-Holiday Blues-ként ismert tünetegyüttes egyáltalán nem ritka, és teljesen természetes, ha januárban észrevesszük magunkon, hogy az életkedvünk a béka feneke alá esett. Ahogy nyaralás után, úgy a karácsonyi időszak elmúltával is előtörhet a gyász érzése, ami nem egy ember elvesztéséhez, hanem élethelyzethez kapcsolódik.
Margaret Wehrenberg pszichoterapeuta szerint ráadásul nemcsak akkor jön elő ez a gyász, ha csodálatos karácsonyunk volt, tele kedves és támogató rokonnal, hanem akkor is, ha amúgy rettenetesen éreztük magunkat, nem tudtunk találkozni a kedvenc nagymamával, és halálosan elfáradtunk, mert három napig egyfolytában a konyhában kellett állnunk. Akkor is eltölthet szomorúsággal a január és a karácsony vége, ha extrán stresszes volt az ünnepi időszak. Ez annak köszönhető, hogy az elmúlt pár hónapban egyfajta csúcspontra vártunk, ami nem következett be, mert sosem találkozik az elvárásokkal a valóság, ráadásul mostanra még el is múlt (az a csúcspont, ami elmaradt), és megint egy évet kell rá várni. Elmúlt a tervezés, izgalom, szervezés, délelőtti tojáslikőrözés, és vissza kell zökkenni a munkába, a hétköznapokba, a bezártságba, járványos számokba… Csoda, ha szomorúak vagyunk?
Megint nincs mit várni (Fotó: Neményi Márton)
Nincs mit várni, de azért van mit tenni
A fő problémánk az januárban, hogy nincs mit várni. Annyira beleszokunk októbertől kezdve, hogy várjuk a karácsonyt, hogy hirtelen tátongó űr marad a helyén. Most meg még itt van ez a járvány is, ami miatt a szokásos hétvégi programokat sem tudjuk bevetni búfelejtőnek, nem lehet beülni forró csokizni a barátnőkkel a kedvenc helyünkre, és még egy nyamvadt moziba sem tudunk elmenni, hogy arra a két órára elfelejtsük minden lelki nyomorunkat.
Ki lehet menni sétálni, ennyi maradt, de kinek van kedve naponta több órát keringeni a ház körül a hidegben, maszkban? Tervezhetünk ugyan kirándulást, de számítanunk kell rá, hogy mindenki másnak is eszébe jut ez az egyedülálló ötlet, úgyhogy a népszerű turistaútvonalakon mostanában fesztiválos tömegjeleneteket láthatunk, amit nem annyira kellene erőltetni a vírus miatt. No, de nem kell azért annyira nekikeseredni, a pszichológusok nem hagynak minket dagonyázni a nihilben, érdemes dr. Suzanne Degges-White pszichológus-professzor egyszerű javaslatait kitűzni a hűtőre, hogy mindig szem előtt legyenek, és ne tudjon legyőzni minket a januári gyász.
1. Normális étrend
Igen, ennyire egyszerű dolog áll a lista élén: kerülni kell a fehér lisztes, cukros szénhidrátokat, mert csak rossz hatással vannak az agyunkra. A szakember szerint azzal tehetünk egy nagy lépést a januári nihil elkerülésére, ha komplex szénhidrátokat eszünk, és elkerüljük a feldolgozott élelmiszereket, gyorsételeket. Nem most van itt az ideje a reggeli kakaós csigáknak és az esti pizzáknak. Az egészséges étrend egy 2017-es tanulmány szerint erősíti az optimizmust az emberben, ami a reménytelenség legjobb ellenszere.
2. Sok víz, kevés alkohol
Bár sokan használják stresszoldónak az alkoholt ezekben a járványos időkben, igazából csak maguk alatt vágják a fát vele, mert jobban nem lesznek tőle. Az alkohol tényleg nyomorba dönt, amikor a depresszió ellen kell felvennünk a harcot, sokkal jobb lesz a kedvünk, ha hagyjuk a polcon a piákat, és helyettük a tiszta víz után nyúlunk. Ugyanígy kerülni kell a szakember szerint a cukros üdítőket és a túlzásba vitt kávézást is, mert mindegyikkel csak összezavarjuk a testünket, nem tudunk majd jól aludni tőlük, ez pedig meglátszik az élet- és munkakedvünkön is.
Most kell mozogni igazán! (Fotó: Getty Images)
3. Oxigént az agynak
Minden mozgás jót tesz a rosszkedv ellen, a legjobb pedig az, ha szabad levegőn tudunk mozogni és oxigént juttatni az agyba. Ez mostanában a maszkozással elég trükkös dolog tud lenni, mert ha csak simán sétálni megyünk, akkor a maszkot magunkon kell tartani, amivel nincs meg a nagy oxigénélményünk, egy futáshoz (amihez nem kellene maszk) meg nem tudunk elég motivációt összeszedni magunkban, mert január van. De még a maszkos séta is jobbat tesz a szervezetünknek, mint a nulla séta, úgyhogy ha jobban akarjuk érezni magunkat, muszáj lesz kivonszolni a habtestünket a lakásból egy körre a ház körül – maszk ide vagy oda.
4. Meditáció és jóga
A test és lélek egyensúlyához csodásan hozzájárulhat az, ha mindennap végzünk pár jógagyakorlatot és meditálunk is mellé. Nem kell kifacsart pózokban senyvedni vagy lótuszülésben üldögélni ehhez órákig, vannak egyszerű jógagyakorlatok (a csikungra is érdemes rákeresni Youtube-on) és pár perces vezetett meditációk is, melyek könnyen a napi rutin részévé válhatnak és javíthatnak a hangulatunkon.
5. A jövőbe vetett hit
Ez talán a legnehezebb a mai időkben: reménykedve nézni a jövőbe. A minimális kiszámíthatóság (illúziója) is eltűnt 2020-ban, úgyhogy már csak óvatosan tervezünk, nehezebben tűzünk ki célokat, annyira bizonytalan és képlékeny az élet mostanában. Dr. Suzanne Degges-White szerint azonban rá kell kényszerítenünk magunkat egy kis reménykedésre, írjuk össze, milyen céljaink vannak ebben az évben, ne törődjünk a járvánnyal, engedjük szabadjára a fantáziánkat, és dolgozzunk a saját jövőnk érdekében. Így talán ki tudunk mászni ebből a nihilista januári gödörből.
