Mary Anderson ingatlanbefektető 1902-ben New Yorkba látogatott. Jókora hóviharban szállt villamosra, a jármű azonban igen nehézkesen haladt, mivel a vezetőnek folyton meg kellett állnia, hogy kiszálljon és letörölgesse a szélvédőt, melyet folyton belepett a hó. A nőben ekkor ötlött fel a gondolat, hogy mi volna, ha az ablakon lenne valamilyen belülről működtethető lapát, melynek segítségével le lehetne tisztogatni akár menet közben is.
Alabamába hazatérve Anderson felbérelt egy tervezőt – hiszen ő maga nem mérnök, hanem vállalkozó volt –, akivel közösen papírra vetették az ablaktörlő terveit, majd egy helyi céggel le is gyártatta a prototípust. A szerkezetet a jármű belsejében elhelyezett kar segítségével lehetett működtetni, mely a szélvédő külső oldalán gumipengét irányította. Az ablaktörlő és az ablak közötti érintkezés biztosítására ellensúlyt használtak.
A találmányra 1903. június 18-án nyújtották be a szabadalmi kérelmet, 1903. november 10-én pedig az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatala be is jegyezte ablaktörlő készülék szabadalmát Mary Anderson nevére.
A nő ezután megpróbálta értékesíteni a találmányt, elsősorban a feltörekvőben lévő autóipari cégek számára, ám azok sorra elutasították. „Tisztelt asszonyom! Köszönettel kézhez vettük közelmúltbeli levelét szabadalmával kapcsolatban. Sajnálattal közöljük, hogy találmányát nem tartjuk olyan kereskedelmi értékűnek, amely indokolttá tenné, hogy cégünk árusítsa azt” – állt például a kanadai Dinning and Eckenstein vállalat levelében. Többen azt kifogásolták a készülékben, hogy annak működtetése elvonja a sofőr figyelmét a vezetésről, éppen ezért balesetveszélyes. Az elutasításokban ugyanakkor az is közrejátszhatott, hogy Mary Anderson egyedülálló, független nő volt, egy olyan világban, ahol a férfiak hozták a döntéseket.
1917-ben egyébként egy másik nő, Charlotte Bridgewood is szabadalmaztatott egy ablaktörlő szerkezetet, mely lapátok helyett hengerekkel tisztította meg a szélvédőt. Erre a találmányra sem csaptak le azonban a gyártók.
Az ablaktörlő készülék szabadalma 1920-ban lejárt, az autóipar viszont épp ezt követően indult jelentős növekedésnek. 1922-ben a Cadillac volt az első autógyártó, mely alapfelszereltségként építette be járműveibe az Anderson találmányán alapuló ablaktörlő készüléket.
Mary Anderson 1953-ig, 87 éves koráig élt. Bár a találmányával soha, egyetlen fillért sem keresett, láthatta annak sikerét, hiszen az ablaktörlő alaptartozék lett a járműveken.
„Mindannyian nagyon büszkék vagyunk rá. Három lányom van. Sokat beszélünk Mary Andersonról. És valamennyien úgy érezzük, hogy nyitottak akarunk lenni a saját Mary Anderson-pillanatainkra” – nyilatkozta az npr.org-nak Sara-Scott Wingo, a feltaláló déd-unokahúga.
Mary Andersont 2011-ben felvették a Nemzetközi Feltaláló Hírességek Csarnokába, elismerve ezzel érdemeit.