A mentális egészségünk már kissé megroggyant a sok itthon töltött idő és ingerszegény hónapok miatt, ráadásul most itt vannak a még szigorúbb korlátozások, már plázában sem lehet mászkálni a következő hetekben, és a gyerekek is a nyakunkon fognak ugrálni egész nap majdnem egy hónapig. Innen szép nyerni – mondaná nagyapám. A pénzünkkel mindenesetre vesztésre állunk, és csúnya pénzügyi krízisbe taszíthatjuk magunkat, ha online impulzvásárlással próbáljuk enyhíteni a belső feszültséget.
A vásárlással az a baj, hogy sok pénzbe kerül
Pénzből amúgy sincs most túl sok, legalábbis egyre többen kerülnek a járvány miatt egzisztenciálisan bizonytalan helyzetbe, úgyhogy jelenleg azon kellene fáradozni, hogyan fogjuk meg azt a pénzt, ami még van, nem pedig önfeledten szétszórni a világba az internetes vásárlásokkal, csak mert megbolondulunk már itthon bezárva.
A megoldás persze az, ha mindenki elmegy pszichológushoz, de egyrészt ennyi pszichológus a világon nincs, másrészt visszatérünk a kiindulóponthoz: pénzünk sem nagyon van rá. Maradnak tehát az otthoni megoldások, a spórolás ötven árnyalata, ami ott kezdődik, hogy nemes egyszerűséggel ráülünk a kezünkre, folytatódik azzal, hogy eldugjuk a bankkártyánkat és egészen odáig vezethet, hogy megtanulunk relaxációs, meditációs technikákat, amelyekkel enyhítjük a belső feszültséget, így elmúlik valamennyire a vásárlási kényszer is. Ez utóbbi egyébként az egyik legéletképesebb és leghatékonyabb megoldás, de tény, hogy időigényes valamennyire, ráadásul rendszeresen kell gyakorolni a meditációt, mert egy alkalomtól nem érkezik el a megváltás. De létezik még egy megoldás: most azonnal elkezdjük feltenni magunknak a következő kérdést (miközben szorgosan tanuljuk a meditációkat).
Egy kérdés, ami segíthet a spórolásban (Kép: Getty Images)
Szükségem van rá, vagy csak meg akarom venni?
A kérdést nem én találtam ki, hanem Michelle McGagh pénzügyi újságíró beszélt erről a témáról egy TEDxManchester videóban pár évvel ezelőtt, amikor szomorú pénzügyi helyzete és adósságai miatt megfogadta, hogy egy évig minimális pénzt fog csak költeni, és nem vásárol semmilyen felesleges holmit. Azt nyilván nem lehet véghezvinni a mai világban, hogy ténylegesen semmire se költsünk, de azért érdemes McGagh példájából tanulni, és legalább azt az egy, legfontosabb kérdést magunkévá tenni, ami talán segíthet az impulzív, vigaszvásárlások egy részénél, hogy visszafogjuk magunkat: szükségem van rá, vagy csak meg akarom venni?
A spórolás titka nemcsak a fent olvasható kérdésben rejlik, hanem kell hozzá a saját anyagi helyzetünk alapos és őszinte átnézése, ismerete is. Mert amíg azt füllentjük magunknak (és esetleg házastársunknak), hogy nem költünk szinte semmire, miközben múlt héten vertünk el 30 ezer forintot körömlakkra és sminkcuccra, addig nem tudunk változtatni sem a költési szokásainkon. Ezért a kérdés gyakori ismételgetése mellett érdemes egy költségvetést is készíteni, aminek segítségével nyomon lehet követni, hogy hova folyik el a pénz. Így érhetők tetten azok a kiadások, amiket csak azért teszünk, mert fáj a lelkünk a jelenlegi járványos helyzettől és bezártságtól.
Ha pedig a kérdés után arra jutunk, hogy nincs szükségünk arra a bizonyos holmira, hanem csak a belső feszültség enyhítése érdekében akarunk már megint kattintgatni és vásárolni, mert legalább addig is történik VALAMI, akkor álljunk fel a gép mellől, tegyük le a telefont, és végezzünk el pár légzőgyakorlatot, olvassunk el néhány oldalt egy vicces könyvből vagy csak ölelgessük meg a velünk egy háztartásban élőket, hogy lelkileg feltöltődjünk anélkül, hogy kimerítenénk a bankkártyánkat.
