Néhány napja a horvát Krk sziget partjainál találtak egy rejtélyes nőt, aki jó beszélt angolul, de nem tudta megmondani, hogy kicsoda, és iratok sem voltak nála. A testén sérülések voltak, ezért kórházba szállították, és a fényképe bejárta a világot. Aztán fény derült a személyazonosságára: ő a szlovák Daniela Adamkova, 57 éves, és korábban Los Angelesben élt és ékszereket adott el több hollywoodi színésznőnek is.
De nem a Horvátországban talált nő az egyedüli, aki iratok nélkül, a semmiből felbukkant valahol, és fogalma sem volt arról, hogy kicsoda és mit keres ott. Mutatunk három különös történetet, amikor az amnézia filmbe illő történeket produkált.
William Burgess Powell, azaz Benjaman Kyle
2004-ben a Georgia állambeli Richmond Hillben a Burger King egyik dolgozója vette észre, hogy egy eszméletlen férfi fekszik meztelenül a gyorsétterem kukáinál. A férfi teste izzadt és naptól leégett volt, zúzódások borították, mintha megverték volna. Mentővel vitték kórházba, miután az alkalmazott értesítette a rendőrséget.
A rejtélyes férfinél nem volt személyi igazolvány vagy bármilyen más, azonosításra alkalmas dokumentum, ezért a rendőrség Burger King Doe néven vette jegyzőkönyvbe. Amikor a férfi felébredt, fogalma sem volt arról, mi történt vele, és semmire sem emlékezett a korábbi életéből. Súlyos amnéziát diagnosztizálta nála. Csak arra emlékezett, hogy pontosan 10 évvel Michael Jackson előtt született – 1948. augusztus 29-én –, és bizonyos városok épületeit felismerni vélte, de ez sem vitt közelebb a megoldáshoz. Úgy gondolta, hogy Benjamannak hívták, ezért felvette a Benjaman Kyle nevet, monogramjával a Burger King-re utalva.
Hiába mutatták rengetegszer a tévében és jelent meg online, meglepő módon senki sem jelentkezett, hogy tudná, ki is ő valójában. Nem vezettek eredményre a hivatalos kutatások sem, pedig végigpörgették az arcát, az ujjlenyomatát mindenféle adatbázisban. Közben hajléktalanként és munkanélküliként tengődött, mert nem volt társadalombiztosítása, így nem tudott dolgozni. Rengeteg genetikai vizsgálaton is átesett, de az identitására így sem derült fény. Végül 2015-ben jött el az áttörés: DNS-tesztek alapján be tudták azonosítani a rokonait, és vélhetően visszatért hozzájuk, bár erről nem hoztak semmit nyilvánosságra.
Annyi azért kiderült róla, hogy az Indiana állambeli Lafayette-ben született William Burgess Powell néven, és jól emlékezett a születési dátumára. 1976-ban elhagyta a családját, eltűntként jelentették, majd utólag némi nyomát annak is megtalálták, hogy a következő években itt-ott dolgozott. Ám az teljesen homályban maradt, hogy mit csinált 1983 és a 2004-es felbukkanása közötti több mint 20 évben, és valószínűleg ez már sosem fog kiderülni.
Andreas Grassl, a Zongorista
2005 áprilisában egy ismeretlen férfit „vetett partra” a víz az angliai Kent megye partjainál. Pontosabban egy csuromvizes, öltönyös férfi jelent meg az éjszaka közepén Sheerness városában. Bevitték a helyi kórházba, de a fiatalember nem szólt egy szót sem, nem voltak nála iratok, és állítólag még a címkék is ki voltak vágva a ruhájából. Fizikai sérülése nem volt, ám láthatóan idegesen viselkedett, és megriadt, amikor emberek jelentek meg nála.
A kórházban adtak neki egy darab papírt, hátha ír valamit, ami révén kiderülhet, ki is ő. A férfi azonban szavak helyett csak egy zongorát rajzolt a papírra. Ezután elvitték egy zongorához, ő pedig a beszámolók szerint órákig játszott a hangszeren Csajkovszkijtól a Beatlesig mindenféle zenét. Azt feltételezték, hogy egy profi zenészről van szó, aki – az öltöny miatt – felbukkanása előtt nem sokkal adott koncertet, de valamilyen trauma hatására amnéziában szenved, és a beszédkészsége is sérült.
Rengetegen jelentkeztek, hogy tudják, valójában ki a Zongoristának elnevezett férfi, de minden fáradság hiábavaló volt, nem sikerült megoldani a rejtélyt. Emiatt sokan arra gyanakodtak, hogy átverés az egész sztori. Négy hónap telt el a Zongorista felbukkanása óta, amikor végre megszólalt. Elmondta, hogy 20 éves, Andreas Grasslnek hívják, és Németországban él. Másnap visszautazott a családjához.
A férfi állítólag azt mondta, hogy vonattal érkezett Angliába, miután kirúgták a munkahelyéről Párizsban. Öngyilkosságot tervezett, amikor megtalálták, és azért nem szólalt meg, mert nagyon kétségbe volt esve. Egyesek források szerint Grassl mentális betegeket ápolt korábban, ezért volt képes megtéveszteni a kórházi személyzetet. Arról is beszéltek, hogy a fiatalember nem is játszott jól a zongorán, csak egyetlen billentyűt nyomogatott szüntelenül. Szülei azonban kiálltak mellette, képtelenségnek tartják, hogy az egészet kitalálta volna, és hozzátették, hogy bár nem elismert zongoraművész, igen képzetten és jól játszik a hangszeren. Grassl nekik azt mondta, nem tudja, mi történt vele, de aztán egyszer csak minden bevillant neki.
Doug Bruce
2003. július 3-án egy férfi felébredt a New York-i metró egyik Coney Island felé tartó szerelvényén, de fogalma sem volt arról, hogy ki ő és hol van. A fejét dudorok és vágások borították, és lüktető fejfájás kínozta. Attól tartott, hogy valamilyen bűncselekményt követett el. Aláírását le tudta írni, de csak a D betűt volt képes kisilabizálni.
Egy New York-i metrón ébredt fel, és fogalma sem volt, hogy kicsoda (Forrás: YouTube)
Bement a rendőrségre, és azt mondta, nem tudja a nevét, ezért befektették egy kórházba. Összefüggő mondatokban beszélt, de nem emlékezett a múltjára, és mozaikos ismeretei voltak a világról. Az orvosok retrográd amnéziát állapították meg nála. A hátizsákjában nem volt semmilyen személyes irat, pénztárca vagy bankkártya, csak egy spanyol nyelvkönyv és egy rózsaszín cetlire felírt telefonszám. Mint kiderült, a szám annak a lánynak az édesanyjáé volt, akinek a férfi korábban udvarolt. Felhívták a nőt, és ő azonosította a férfit a kórházban: Doug Bruce 35 éves angol, aki sikeres tőzsdeügynök volt Párizsban, majd fényképezést tanult New Yorkban.
Egy barátja hazavitte, hogy megpróbálja a régi emlékek, történetek segítségével visszahozni a memóriáját, de nem járt sikerrel. Egy másik barátja, Rupert Murray rendező pedig elkezdte Bruce-t videózni, majd a felvételeket az Unknown White Male (Ismeretlen fehér férfi) című dokumentumfilmben használta fel. Sokan azonban átverésnek tartották a sztorit, és azt állították, hogy Bruce csak kitalálta az egészet. Michel Gondry, az Egy makulátlan elme örök ragyogása című film rendezője nyilvánosan ki is jelentette, hogy szerinte Bruce nem mond igazat.
Mi tagadás, tényleg voltak ellentmondásos megnyilvánulásai: például megkérdezte, hogy kicsoda George Bush, máskor viszont árnyalt beszélgetést folytatott a közel-keleti politikáról. Tudta használni az evőpálcikát, de nem emlékezett arra, hogy valaha szusit evett volna (mindezeket a memória különböző területeinek sérülése is magyarázhatja). De a rendező, Bruce családja és barátai kitartottak a férfi igaza mellett, legfőbb érvük pedig az volt, hogy Bruce teljesen megváltozott, más ember lett. Korábban kissé arrogáns és cinikus volt, de kedvesebb lett, sokkal kevésbé szemtelen és nagyképű. Az orvosok nem találtak neurológia okát az amnéziának, úgy vélik, egy ismeretlen pszichés trauma következménye. Ilyenkor elméletileg bármikor visszatérhetnek az emlékek, de Bruce esetében erre eddig nem került sor.
(Kiemelt kép: illusztráció, fotó: Getty Images)
