Az önkiszolgáló élelmiszerboltok az 1920-as években terjedtek el, az oklahomai Humpty Dumpty üzletlánc az egyik első ilyen rendszerrel üzemelő üzletlánc volt az Egyesült Államokban. A vállalkozást 1934-ben vásárolta meg Sylvan N. Goldman amerikai üzletember.
Ebben az időszakban az üzletekben még kizárólag bevásárlókosarak álltak rendelkezésre, ám azok gyakran hamar megteltek, illetve bizonyos árucikkek bele sem fértek, ami igencsak kényelmetlenné tette a vásárlást. Goldman ezt felismerve gondolkozni kezdett azon, miképp könnyíthetné meg a boltjaiban a vevők számára a megvásárolni kívánt árucikkek begyűjtését és mozgatását. A bevásárlókocsi ötlete 1936-ban pattant ki a fejéből: az ihletet egy összecsukható fa szék adta, melynek az ülőfelületére elképzelése szerint egy bevásárlókosarat, a lábaira pedig kerekeket rögzíthetnének. A koncepciót két alkalmazottja, egy asztalos és egy karbantartó segítségével fejlesztette tovább, így született meg a bevásárlókocsi alapmodellje, egy kerekeken guruló, fém keret, melyre két bevásárlókosarat erősítettek.
Sylvan N. Goldman (Fotó: Wikipedia)
A találmányt 1937-ben mutatták be először és 1940-ben hivatalosan is szabadalmaztatták „Önkiszolgáló üzletek összecsukható kosárkocsija” néven. Az újítás azonban kezdetben nem aratott sikert a vásárlók körében. A nőknek azért nem tetszett, mivel túlságosan is hasonlított a babakocsira és mivel idejük jelentős részében ilyet tologattak, nem akarták még bevásárlás közben is ezt csinálni. A férfiak pedig azért álltak ellen, mivel úgy vélték, bevásárlókocsit tolni férfiatlan, elég erősek ők a bevásárlókosár cipeléséhez.
A bevásárlókocsi egyik korai modellje (Fotó: Museum of London/Heritage Images/Getty Images)
Goldman azonban nem hagyta ennyiben a dolgot és komplett stratégiát dolgozott ki a bevásárlókocsik megkedveltetésére. Reklámokat jelentetett meg az újságokban, amelyeken egy fáradtnak látszó nő volt látható, kezében egy teletömött bevásárlókosárral. A hirdetés szövege a következő volt: „Ilyen többé nem fordul elő az üzletben.” A boltjaiba jóképű férfiakat és csinos nőket vett fel, akiknek semmi más dolguk nem volt, mint vevőnek álcázva magukat, bevásárlókocsikat tologatva elvegyülni a valódi vásárlók között, demonstrálva, hogy a kocsi használata egyáltalán nem ciki. Az üzletek bejáratához pedig egy-egy alkalmazottat állított, aki üdvözölte a betérőket és udvariasan felkínált nekik egy-egy bevásárlókocsit. Ha elutasították, az alkalmazott a modellvásárlókra mutatott, és megjegyezte, hogy mások is használják az eszközt.
Az 1940-es évek folyamán aztán a bevásárlókocsik egyre nagyobb népszerűségre tettek szert, olyannyira, hogy az újonnan épülő üzletekben már szélesebb sorokat kellett kialakítani, hogy a kocsik jobban elférjenek.
Bevásárlókocsi az 1950-es évekből (Fotó: H. Armstrong Roberts/Retrofile/Getty Images)
A bevásárlókocsi dizájnját később többször is továbbfejlesztették, az 1950-es évekre elterjedtek a ma is általánosan használatoshoz hasonló, nagy felső kosárral rendelkező modellek és megjelentek azok a változatok is, melyekbe már gyerekülést is beépítettek.
