Villámárvizek Magyarországon

A vízhiány már az ajtónkon kopogtat, és mi is felelősek vagyunk

Miközben a napokban arról lehetett olvasni, hogy Magyarországon több településen is vízkorlátozást kellett bevezetni, néhány héttel korábban arról szóltak a hírek, hogy a zivatarok miatt kialakult villámárvizek milyen problémákat okoztak országszerte. A két dolog pedig nem mond ellent egymásnak, a víz nagy kincs, egy olyan kincs, amelynél az is gondot okoz, ha túl sok van belőle és az is, ha túl kevés. Ez a két probléma az, ami a szennyezettség mellett a globális vízválsággal hozható összefüggésbe, és amelyek – ahogyan a fenti példák mutatják – hazánkban is jelen vannak, és amelyek összekapcsolhatóak a klímaváltozással.

„A Kárpát-medencében az éghajlatváltozás legjobban érzékelhető hatása a hőmérsékleti változások mellett a hidrológiai viszonyok megváltozása. Gyakrabban fogunk egyre szélsőségesebb, éghajlati eredetű, vízzel kapcsolatos veszélyekkel szembenézni: aszállyal, árvízzel, villámárvizekkel, belvizes időszakokkal, illetve ezek váltakozásával. Ezek rengeteg gondot okozhatnak egy település életében, az önkormányzati vagyon veszélyeztetésén túl érintve a lakosok hétköznapi életét, a vállalkozások stabil működését. Mind belterületen, mind a település külterületén lehet számítani a vízkárok egyre súlyosabbá válására”

– nyilatkozta az nlc-nek dr. Dukai Miklós a Belügyminisztérium önkormányzati államtitkára, akit az első hazai támogatást nyert éghajlat-politikai projekt, a LIFE-MICACC kapcsán kerestünk meg. A Belügyminisztérium által koordinált projekt keretében olyan természetes vízmegtartó megoldásokat vizsgáltak meg öt területen, melyek mintául szolgálhatnak a hasonló víz- és klímakockázatokkal küzdő településeknek. Az egyik ilyen mintaterület Püspökszilágy volt, ahol a villámárvizek rendszeres problémát jelentettek. 

De pontosan mit nevezünk villámárvíznek? „A villámárvizet rövid időn belül az adott területen jellemzőnél több – például néhány óra alatt 100 mm-nyi – csapadék lehullása idézheti elő. Ilyenkor, mivel a folyamat meglehetősen gyors, nincs kellő idő a beszivárgásra. Kisebb patakok medrében hirtelen nagy árhullám alakulhat ki. Azok a területek veszélyeztetettebbek, ahol meredek a felszín, gyér a vegetáció és nagy területről gyorsan össze tud gyűlni a víz. Fontos továbbá a meder teltsége, a talaj állapota. A városi környezetben a vízzáró rétegek okozhatnak gondot egy-egy nagyobb esőzés során, hiszen ilyen extrém csapadékmennyiséget a meglévő csatornahálózat nem biztos, hogy el tud vezetni, a betonfelszín pedig nem segíti a beszivárgást” – nyilatkozta az nlc-nek Kis Anna meteorológus, az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa.

A heves esőzés után vízzel elöntött garázssor a Szántó Kovács János utcában Nyíregyházán 2022. június 9-én (Fotó:
MTI/Balázs Attila)

És hogy miért a nyári hónapokban fordulnak elő? „A villámárvizek kialakulásakor alapvető fontosságú, hogy rövid időn belül – maximum hat óra alatt – az átlagosnál több csapadék essen egy adott területen. Ennek hátterében jellemzően konvektív csapadék áll. Ilyenkor a levegő sűrűségkülönbségéből eredő instabilitás miatt alakul ki függőleges irányú mozgás, amely eredményeként kialakul a felhő. Ez a jelenség elsősorban a nyári félévhez köthető, hiszen a sűrűségkülönbség abból ered, hogy a felmelegedett felszín magasabb hőmérsékletű a környezetéhez képest. Magyarország éghajlatát tekintve amúgy is a nyár a legcsapadékosabb évszak.”

Ahogyan korábban is felmerült, számítani kell arra, hogy az extrém időjárási jelenségek számának növekedésével a villámárvizek száma is nő. „Az Országos Meteorológiai Szolgálat elemzése szerint a 40 mm-t meghaladó csapadékú napok – ez a mennyiség már kifejezetten soknak számít egy napra vonatkozóan – átlagos száma egy kisebb mértékű növekedést mutat, ha az 1961 és 1990, illetve az 1989 és 2018 közötti időszakokat vetjük össze.

A jövőre vonatkozóan, klímamodell-szimulációk szerint, a Kárpát-medence térségében az extrém csapadék események gyakorisága és intenzitása is növekedni fog.

Ez összefüggésben állhat a magasabb hőmérsékleti értékek előfordulásával, mert a melegebb légkör több vizet képes magában tartani. Azaz az éghajlatváltozás a csapadék térbeli- és időbeli eloszlásának megváltozásával is jár” – figyelmeztet Kis Anna.

Ami a térbeli eloszlást illeti, az, hogy hol alakul ki villámárvíz, sok mindentől függ, a domborzat például komoly befolyással bír rá, ilyen szempontból legveszélyeztetettebbek a hegységek és dombságok, ezért találkozni itthon ezzel a jelenséggel az északkeleti, északnyugati és a délnyugati országrészben. Persze ez nem jelenti azt, hogy a síkvidékeken ne kellene számolni vele, ezek a területek régen a nagy folyóink árterei voltak, egyszerre veszélyeztetettek belvízzel, árvízzel és aszállyal is az itt fekvő települések.

Mint minden szélsőséges időjárási esemény, a heves esőzések és a vele járó villámárvizek is óriási károkat tudnak okozni, egyaránt veszélyt jelentenek a természetes és az épített környezetre, komoly csapást mérhetnek például egy település infrastruktúrájára, gondoljunk csak arra, hogy milyen káosz alakul ki a közlekedésben egy nagyobb zápor alatt és után. De ne csak városokban gondolkodjunk. „A mezőgazdasági veszteségek sem kizártak, valamint fertőzések, betegségek kialakulásának is kedvező lehet ez a helyzet. Növények sérülhetnek meg, állatok pusztulhatnak el és már emberi élet követelésére is volt példa. Továbbá megemlíthető a pszichológiai trauma, például azon emberek esetén, akiknek az élete során felhalmozott javak elvesztését okozza a villámárvíz” – emelte ki Kis Anna.

A pszichológiai traumát nem lehet forintosítani, de a tárgyakban, az épített környezetben keletkező károkat igen: az egyik biztosító szerint 2020 júniusában viharok okozta károk egyetlen hétvége alatt elérték a másfél milliárd forintos összeget. Ez országos léptékű becslés, de nézzük, milyen terhet ró ez egy kisebb, a villámárvizekkel különösen sújtott településre: Püspökszilágyon egy-egy villámárvíz nagyságrendileg több tízmillió forint kárt okozott korábban.

„Ez egy kis önkormányzat számára óriási kiadás. Ezek fedezésére vis maior támogatás igényelhető a Belügyminisztériumtól, de az kizárólag az állami és önkormányzati tulajdonban keletkezett károkat térít. A Belügyminisztérium által kezelt vis maior támogatás keretében évente átlagosan 4 milliárd forintot kapnak a települések a fellépő ár- és belvíz okozta károk fedezésére” – tudtuk meg dr. Dukai Miklóstól, aki hozzátette, a LIFE-MICACC projekt keretében Püspökszilágyon elkészült megoldás összesen 48,6 millió Ft-ba került geodéziai felméréssel, tervezéssel, engedélyeztetéssel, kivitelezéssel együtt.

A víz ellen, a víz mellett

Nem kérdés, hogy valamit tenni kell a villámárvizek ellen. De pontosan hogyan lehet átalakítani a környezetet úgy, hogy ezek ne okozzanak károkat, vagy egyáltalán ne is forduljanak elő. „Fontos hangsúlyozni, hogy a víz érték, így a gyorsabb elvezetés helyett a lefolyás lassításában, a tárolásban is érdemes gondolkodni. Jó módszerek lehetnek az esőkertek, a szikkasztó árkok létesítése, és úgy általánosságban a vízáteresztő felületek alkalmazása. Zöldtetők telepítése segíthet például városi környezetben, mert egy időbeli késleltetést jelent a lefolyásban a burkolt felületekhez képest, csökkentik a maximális lefolyási értéket. A tározás – például a tavak, felszíni esőgyűjtő tartályok, felszín alatti tárolók – is jó irány, mert szintén hozzájárul a lefolyás időtartamának elnyújtásához” – mondta Kis Anna.

Az éjszakai vihar által megtépázott fűzfák a Kis-Balatonnál, a Zalavárt és Zalaszabart összekötő töltésen, Zalavár közelében (Fotó:
MTI/Varga György)

A megoldásokat pedig érdemes kombinálni, főleg, hogy általában egy településen egyszerre több problémával kell szembenézni. Ugyan Püspökszilágy rekord szintű villámárvizeket tapasztalt az utóbbi évtizedekben, de ennek ellenére az alacsonyabban fekvő részei nyáron gyakran küzdenek vízhiánnyal, ami a mezőgazdaságot, az ökoszisztémát és a talajvízkészletet is hátrányosan érinti. A vízmegtartás érdekében ezért külön tároló rendszert építettek ki, kiegészítő megoldásként a település felett a Szilágyi-patakba torkolló eróziós árkokon rönkgátak épültek. Ezek lényege, hogy az alattuk lévő résen a patak kis vízhozamait akadálytalanul engedik átfolyni. Villámárvízkor azonban a nagy vízhozamokat, és az azzal érkező hordalékot és uszadékot a település felett visszatartják, majd a rönkök közötti résen szabályozottan, lassabban tud levonulni a lehullott csapadék.

Jó hír az, hogy a villámárvizek ellen alkalmazott módszerekkel, más, a klímaváltozás, illetve a szélsőséges időjárási események okozta problémák ellen tudunk még tenni. A püspökszilágyinál kialakított oldaltározó tóban a vízmennyiség egy része a talajba tud szivárogni, pótolva így a felszín alatti vizeket, illetve egy másik része párolgás útján hűti a település mikroklímáját. A párolgás hozzájárul a felhőképződéshez is, ami pedig a csapadékképződéshez és így a víz természetes körfogásához.

És ez nemcsak kistelepüléseken, hanem városokban is működik. „Városi környezetben a zöldtetők segítségünkre lehetnek a csapadékvíz elvezetésében, továbbá javítják a mikroklímát és lokálisan a levegő minőségét, hűsítenek a párologtatás által, növelik a biodiverzitást és még esztétikai értékük is van. Az esőkertek például a csapadékvíz tisztításában (a talajvízbe való kerülése előtt) is szerepet játszanak, a tározók pedig a csapadékvíz hasznosítását teszik lehetővé. Általánosságban elmondható, hogy a városokban a kék-zöld infrastruktúra bevezetése a csapadékvíz kezelésén túlmenően is jótékony hatással jár: a kellemes látvány mellett gondolhatunk a párologtatásra, a hőség enyhítésére” – nyilatkozta Kis Anna.

Villámárvíz a városokban

Egyes becslések szerint 2030-ra a világ növekvő népességének 70-75%-a városban fog élni, így egyre többen tapasztalják majd meg, mi az az ún. városi elöntés, vagyis amikor a hirtelen, nagy mennyiségben hulló csapadék víztömegével a város csatornázási és vízelvezető rendszere nem képes megbirkózni. És ez nemcsak nálunk fordul elő, a közelmúltban Belgium, Németország és a Fülöp-szigetek városaiból, valamint London, New York, Csengcsou és Wellington városaiból készült videók pedig egy aggasztóan ismerős jelenetet mutatnak be: a várost elárasztja a víz, a kritikus infrastruktúra használhatatlanná válik.

2012. július 21-én Pekingre hihetetlen mennyiségű eső zúdult, amely elárasztotta az utakat és megtöltötte az aluljárókat. Yu Kongjian tájépítész, Pekingi Egyetem oktatója és Turenscape tervezőiroda alapítója alig ért haza a munkából. „Szerencsém volt. Sok embert láttam, aki elhagyta az autóját.” A kínai fővárosban a vihar, amire több évtizeden át nem volt példa, 79 ember halálát okozta; a legtöbben járművükben fulladtak meg, vagy a földalatti csatornákban ragadtak, a károk megközelítették a 2 milliárd dollárt. Hasonló tragédiák történtek Kína-szerte, csak 2011 és 2014 között városok 62 százalékában volt villámárvíz, ami az illetékes kínai minisztérium szerint 100 milliárd dollár gazdasági veszteséget okozott.

Az árvizek részben az éghajlatváltozás okozta erősebb viharok következményei, de az emberi tevékenység is felelőssé tehető: az elmúlt 30 év intenzív urbanizációja tönkretette vizes élőhelyeket, eltüntette az erdőket és a füves területeket, túlzottan megzabolázta a folyókat, így az egykor a talajba szivárgó csapadékvíznek nincsen sok választása.

„Bár a betonból, acélból, csövekből és szivattyúkból álló szürke infrastruktúra szükséges lehet a sürgős egyedi problémák megoldásához, hatalmas mennyiségű betont és energiát fogyaszt, nem rugalmas, és gyakran halmozódik fel benne a katasztrófák nagyobb kockázata. Megszakítja az ember és a természet közötti kapcsolatot. A globális éghajlat-változással és a pusztító ipari technológiákkal szembenézve minden eddiginél jobban át kell gondolnunk, hogyan építjük városainkat, hogyan bánunk a vízzel és a természettel, sőt, még azt is, hogyan határozzuk meg a civilizációt” – nyilat nyilatkozta a Euronewsnak Yu, aki szerint

az ún. szivacsvárosok kialakítása lenne a megfelelő megoldás.

Az ún. szivacsvárosok, amelyekben különböző természetes megoldásokat alkalmazva, a szürke helyett a zöld és kék infrastruktúrát előtérbe helyezve igyekeznek optimalizálni, hatékonnyá tenni egy település vízgazdálkodását, hogy se a túl sok, se túl kevés víz ne okozzon gondot.

– tette hozzá. Ugyan eleinte sokan kételkedtek az ötletben,  a Pekingben történtek után a kormány végül rábólintott, és 2013-ban egy ambiciózus tervet dolgoztak ki, eszerint kezdetektől résztvevő 16 városnak 2020-ra területük 20%-át kell ellátniuk szivacsfunkcióval, hogy egy heves vihar után a csapadék legalább 70%-át meg tudják őrizni. 2030-ra aztán már a területük 80%-a szivacsszerűen működik majd a terv alapján.

A szivacsvárosok mozgalma pedig egyre nagyobb lendületet vesz, 2018 márciusában az ENSZ kiadott egy jelentést, amely támogatja ezt a megközelítést, és világszerte több országban, több városban is kísérleteznek a koncepcióval, többek között Bécsben is, itt Seestadt Aspern most épülő utcáit, tereit, fasorait és parkjait alakítják ki. És a hírek szerint Budapest is elindult a szivacsvárossá válás útján. Ennek egyik példája lesz a nemsokára megújuló Városháza park, amelyben szintén nagy hangsúlyt kap majd a fenntartható csapadékgazdálkodás, de nem ez az egyetlen fővárosi helyszín. A LIFE Városi Eső projekt keretében három budapesti kerület és a főváros dolgozik együtt azon, hogy ne okozzon problémát többé a városi eső.

Villámok cikáznak az égbolton Salgótarján felett 2020. szeptember 1-jén (Fotó:
MTI/Komka Péter)

Jelenleg a 2025-ig tartó projekt előkészítő szakaszában tart, zajlanak sérülékenységi vizsgálatok elkészítése, mérések, érintett csoportok elemzése, érintett csoportokkal történő egyeztetés, demonstrációs helyszínek kiválasztása és az ezekhez kapcsolódó engedélyeztetések.

• A projekt ismertetője alapján a VII. kerületben (Erzsébetváros) a fő hangsúly a tetőkről lezúduló csapadék felfogásán, esővízgyűjtők elhelyezésén és az esővíz hasznosításán van. Ennek érdekében esővízgyűjtőket helyeznek el a kerület az önkormányzati kezelésű középületeknél (Klauzál téri piac, két óvoda és egy közösségi kert) és egyes lakóházaknál is. Az így összegyűjtött esővizet öntözésre, a környező járdák és utak tisztítására, valamint akár WC-öblítésre használják majd fel. A kerületben az utcai fasorok öntözésére és az utcák takarítására 5-6000 m3 vizet használnak fel évente, ami jelentős mértékben kiváltható lenne az összegyűjtött esővíz hasznosítása révén.
• A XVIII. kerület (Pestszentlőrinc-Pestszentimre) bizonyos részein elsőként egy kavicsgyepes parkoló kialakítását tervezi a kerület egyik lakótelepi városrészén. A telepen egy választott kihasználatlan aszfaltozott területen kerülne sor a zöld parkoló kivitelezésre, ami jelentősen csökkentené a felszíni pangó csapadékvíz mennyiségét és hozzájárulna a helyi biodiverzitáshoz. Egy másik helyszínen a csapadékvíz felfogására és elszikkasztására alkalmas szikkasztókat alakítanának ki, a cél a lefolyás lassítása, a csapadékvíz helyben tartása és tározása, majd végül a talajvízbe visszaszikkasztása lenne. A kerület harmadik beavatkozási megoldásként faárkok kialakítását tervezi. A felszínen egy csapadékvíz-árok úgy néz ki, mint egy sor utcai fasor, azonban a járda mellett és alatt tervezett föld alatti beszivárogtató rendszer található a bejövő lefolyás kezelésére.
• A XII. kerület (Hegyvidék) középső sávjában egy nagy kiterjedésű városi vízgyűjtőterület található, amely a Normafától egészen a Győri útig tart. A lezúduló csapadék megállítására és mérséklésére nem megoldás csupán a vízgyűjtő alsó részén, azaz a terület legmélyebb pontjain esőkerteket vagy föld alatti tartályt elhelyezni: a problémát komplex módon kell kezelni és a beavatkozást már a vízgyűjtő fenti részen el kell kezdeni. Az említett vizsgálatok, modellek, tapasztalatok alapján a megfelelő helyeken terepszint alatti tartályokat helyez el a kerület, majd az összegyűjtött esővizet öntözésre használja. Emellett mintautcát tervez kialakítani természetalapú megoldásokkal (esőkerttel – speciális, őshonos növények beültetésével –, vízáteresztő burkolatokkal), illetve zöldtetőket alakít ki, továbbá vizsgálja azok kerületi szintű csapadék-visszatartási, valamint hőmérséklet csökkentési hatásait is.

És hogy milyen eredmények várhatóak? 2020. júniusban, az országos nagy esőzések idején, Püspökszilágy települést 100%-ban megvédte a  Belügyminisztérium által koordinált projekt keretében kiépített lefolyáslassító és vízmegtartó rendszer, míg a környező szomszédos települések mindegyikénél keletkeztek vis maior károk. Fontos azonban látnunk, hogy az egyén szintjén nekünk is van felelősségünk és mi is sokat tehetünk a környezetünkért.

„Akár a saját kertünkben vagy a saját házunk előtt is elkezdhetjük a csapadékvíz megtartását. Az ereszcsatornából ne engedjük, hogy a víz elhagyja a telkünket, hanem szivárogtassuk be, vagy gyűjtsük össze későbbi használatra (pl. öntözés céljából). Ezzel mind a környezetet, mind a pénztárcánkat kíméljük. Saját telkünkön kerüljük a szilárd, nem vízáteresztő burkolatokat. A települési közös zöldterületeket is óvjuk. Fásítsuk a kertet, használjunk vízáteresztő burkolatokat, gyűjtsük az esővizet, alakítsunk ki esőkertet” – nyilatkozta dr. Dukai Miklós.