A legenda szerint Mark Twain egyszer azt mondta: „egyél meg egy élő békát reggel, és ennél rosszabb nem törtéhet veled a nap hátralévő részében”. Az író nem tévedett, élő békát valószínűleg még az igazi ínyencek sem szívesen fogyasztanának, de azt nyilván nem gondolta, hogy a metaforája mekkora hatással lesz azokra a 21. századi emberekre, akik szeretnék a hatékonyságukat maximálisan kihasználni. Többek között rám is, ugyanis küldetésnek tekintem az erőforrásaim optimalizálását, és mivel nagyrészt itthonról dolgozom, ezért fontosnak érzem, hogy a munkaidő és magánélet közötti egyensúlyt képes legyek fenntartani, ne csússzon át a cikkírás a szabadidőbe, főleg ne a hétvégébe.
Úgyhogy amikor találok valamit, ami azt mondja, ezzel a tippel tényleg sokkal hatékonyabb lehetek, arra általában lecsapok, hogy magamon kísérletezve megnézzem a végeredményt – ez történt az Edd meg a békát! vagy másnéven Nyeld le a békát! módszerével is.
Fotó: Getty Images/Maarten Wouters
Kövér békák előnyben!
Brian Tracy kanadai-amerikai motivációs előadó és önfejlesztő szerző, akinek az elmúlt évtizedekben több mint nyolcvan könyve jelent meg. A kötetek mind a sikerre, a produktivitásra épülnek, hogy miként hozhatjuk ki magunkból a maximumot, de ezek közül is az Edd meg a békát! az egyik leghíresebb motivációs írása, ami röviden összefoglalva arra épít, hogyha reggel elsőként a legnehezebb, legkomolyabb feladatnak kezdesz neki, és azt elvégzed, onnantól már szinte gyerekjáték lesz a nap további részét abszolválni.
Az ember alaptermészetéből fakadóan szeret halogatni, utolsó pillanatra hagyni határidős feladatokat – ez nem privát vélemény, mások is megerősítették a környezetemben –, ráadásul kényelmesnek tűnik néhány kisebb feladattal indítani a reggelt, ráhangolódás gyanánt, de ennek több hátránya is van. Az egyik, hogy a halogatás emeli a stressz-szintet, hiszen az a feladat egész nap ott várakozik, ezzel fordított arányban viszont a ráfordított idő mennyisége csökken, ami jobb esetben csak túlórát, rosszabban viszont nyugtalan estét, éjszakát és másnapot idéz elő. A másik, hogy friss aggyal sokkal egyszerűbb egy munkát letudni, mint délután, amikor az erőforrásaink már nincsenek a csúcson és egyébként is, csak a munkaidő végén jár az eszünk.
Tehát Tracy azt mondja, válasszuk ki a nap legutálatosabb, legszöszmötölősebb feladatát – kinek mi okozza a legnagyobb fejtörést – és egyszerűen essünk túl rajta, azaz nyeljük le a békát. Az elvégzett munka öröme akkora felszabadulást ad, hogy állítása szerint a nap további részében semmi nem jelenthet akadályt. Ez nem csak időszakos sikert eredményez, hanem hosszabb távon a halogatással és a kapkodással is leszámol, mert mindig naprakészek leszünk. Tracynek egyébként arra is van megoldása, ha két vagy több ilyen feladat adódik, egyszerűen azt mondja, priorizáljunk, és nézzük meg, melyiket sürgősebb befejezni. A tervezést egyébként is kulcsfontosságúnak találja, mert a tudatos felkészülés megint csak rengeteg stressztől mentesít minket. Ehhez pedig az alábbi tanácsokat adja:
- Terítsd meg az asztalt: azaz válaszd ki, melyik feladat számodra a nagy, kövér, nyálkás béka.
- Tervezd meg a következő napot: a munkaidő lejárta előtt – vagy ha kényelmesebb, akkor lefekvés előtt –, tervezd meg, mit fogsz másnap csinálni és milyen sorrendben, így a reggelt már energikusan, célorientáltan indíthatod.
- A 80/20-as szabály: Pareto-elvnek is nevezik ezt a stratégiát, ami azt mondja, hogy a 20 százalék ráfordított erő adja az eredmények 80 százalékát. Leegyszerűsítve, ha a béka feje már lecsúszott, a testét is könnyebb lesz megemészteni – ezt helyettesítsd be az adott feladathoz.
- Mérlegeld a következményeket: mi történik, ha nem eszed meg a békát? Elővesz a főnököd? Túlóráznod kell? Esetleg le kell mondanod emiatt egy fontos baráti programot? És mi van, ha elvégzed? Megkönnyebbülsz? Időben hazaérhetsz? Részt vehetsz a baráti programon? Ha tudod, miért dolgozol, könnyebb a végére érni.
- Priorizálj: mindig a legnehezebbel kezdd, és ne vállald túl magadat! Néha egyetlen feladat is van akkora jelentőségű, mint 20 kicsi. Ne érezd magad rosszul, ha vannak olyan napok, amikor csak ennyire telik.
- Koncentrálj: ne engedd, hogy bármi vagy bárki elterelje a figyelmedet, ha kell, a telefonodat hagyd a szoba másik végében, cserébe minden mást készíts a közelbe, hogy ne kelljen ötpercenként felállni és arra hivatkozni, valami hiányzik a munkához. Szintén ide tartozik, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozz, a multitasking nem hatékony.
- Fejleszd a képességeidet: ha magabiztosabb vagy, az a munkádon is meglátszik és talán, ami most nagy falat, idővel már csak egy békacomb lesz. Ráadásul a tudás mindig kifizetődik.
- Találd meg a kronotípusod: azaz, hogy mikor vagy a legaktívabb és ez alapján csináld az időbeosztásodat. Semmi értelme reggel 8-kor beülni a gép elé, ha egyébként bagoly típus vagy, és szívesebben aludnál még ebben az időszakban.
- Jöjjenek a részfeladatok: egy egész béka lehet, hogy a torkodon akadna, de részekre szedve sokkal könnyebb lenyelni, vagyis nyugodtan szedd szét atomjaira az egészet, de egy óránál egyik részfeladat se nyúljon hosszabbra, ha mégis, akkor azt is bontsd tovább.
- Ideális környezet: ez mindenki számára mást jelent, viszont fontos, hogy komfortosan érezd magad a közegben, ahol a feladatod végzed, hogy ez se vegye el a kedved a munkától.
Fotó: Getty Images/Westend61
Az emberkísérlet indul
A lecke fel volt adva, és mostanában egyébként is volt egy olyan érzésem, hogy minden odafigyelés ellenére csak sodródom az árral, ezért pont jókor jött, hogy kicsit tudatosabban fogjak neki a napok alakításához. Nem volt könnyű dolgom, több projekt is volt, ami figyelmet, utánajárást kívánt, és amihez ezeken a borús, hideg napokon semmi kedvem nem volt, úgyhogy az első kísérlet nem is sült el hatékonyan. Leginkább csak azt éreztem, hogy fogy az időm, és én még mindig csak az első köröket futom. Aztán másnap már picit hamarabb sikerült pontot tennem a dolgok végére, a jó tapasztalat pedig motivált, hogy vajon meddig tudok elmenni. Öt nap távlatából azt mondhatom, hogy tényleg euforikus érzés letudni a nap legnehezebb részét, utána minden sokkal egyszerűbbnek, könnyedebbnek tűnik. És a hosszabb távon futó feladataim közül is egyre több mellé kerül pipa a listámon, amit már a hétköznapi elintéznivalókkal is kibővítettem a siker láttán.
Nálam egyébként a hatos pontban megfogalmazott rész volt a legnagyobb kihívás. Borzasztó könnyen elterelődik a figyelmem, anyaggyűjtés közben látok valamit, amiről eszembe jut egy egészen más dolog, aminek persze utána kell néznem, közben hallom a Messengert, nyávog a macska, és így tovább, úgyhogy itt kellett a legszigorúbbnak lennem magamhoz és azt mondani, hogy fókuszálok.
A módszer tetszik, és bár nem lettem ennyi idő alatt szakértő, ajánlom annak:
- Aki a vizsgákon is mindig elsőnek jelentkezett, hogy mielőbb túl legyen a megmérettetésen.
- Aki inkább pacsirta típus és szereti, ha a délutánt már nem a munka határozza meg, legalábbis nem akkora mértékben.
- Aki számára nehéz egyensúlyba hozni a munka-szabadidő egyensúlyt.
- Aki még nem tanult meg priorizálni.
Viszont egyáltalán nem ajánlom annak, aki úgy gondolja, hogy neki a határidőre való teljesítés az igazi katalizátor, mert a békás metafora ezt a megközelítést teljesen kioltja.
90 nap
Azt azért hozzá kell tenni, hogy öt nap, de még egy hónap is édeskevés ahhoz, hogy hosszú távon ráérezzünk az egésznek az ízére. Craig Ballantyne, aki maga is próbálta Tracy módszerét – és aki szerint ez megváltoztatta az életét –, legalább 90 napot kell előirányozni, hogy a folyamat tényleg hatásos legyen és a halogatást örökre elfelejtsük. És hogy miért 90 nap? Egyes szakértők szerint ennyi idő kell ahhoz, hogy egy új szokás a napi rutin részévé váljon, hogy a hétköznapok velejárójaként tekintsünk rá, kötelező feladat helyett.
