A legutolsó – vagy a legutolsó utáni – dolog, ami az ember eszébe jut a Bibliáról, az alighanem a
szex.
Pedig a Szentírás meglepően sokat és időnként meglehetősen explicit módon foglalkozik a témával; azaz nem csak emelkedett, allegorikus képekben és hasonlókban érinti finoman a nemiséget, hanem olyan profán szemérmetlenséggel csap bele a lecsóba, hogy abba még mi is belepirulunk. Mutatunk is néhány extrémebb példát:
- A Teremtés könyvében (avagy Mózes első könyvében) olvashatjuk, hogy Lót lányai – miután elmenekültek az Úr által pusztulásra ítélt bűnös Szodomából –, attól való félelmükben, hogy talán soha nem találnak maguknak férfit, két egymás követő éjszakán leitatták apjukat, majd háltak vele. A művelet annyira jól sikerült, hogy mindkét lány teherbe esett: az idősebbik leszármazottai lettek a moabiták, a kisebbiké pedig az ammoniták, akik aztán folyamatos háborúságban álltak a zsidókkal, valamint egymással is. Egyebek mellett ezért sem ajánlatos vérfertőzést elkövetni!
- Ugyancsak a Teremtés könyvében található az a történet, mely szerint Onán ahelyett, hogy apja, Júda utasítására gyereket csinált volna halott bátyja özvegyének, inkább „földre vesztegette a magját”, vagyis, hát, vagy elintézte a dolgot saját magának, vagy pedig ún. megszakított közösüléssel védekezett a nem kívánt terhesség ellen. Mivel nem teljesítette dinasztikus kötelezettségeit, az Úr halállal büntette; cserébe viszont róla nevezték el az onanizálást!
- Ezékiel próféta könyvének 23. fejezete valósággal tobzódik és tocsog a bujálkodásban, a paráználkodásban, a fajtalankodásban és a testnedvekben. A történet szerint élt egykor két nővér – a csodás nevű Ohola és Ohiloba – akik a lehető legmagasabb szinten űzték a promiszkuitást, és asszírokkal, egyiptomiakkal, illetve káldeusokkal hemperegtek megállás nélkül („s ők nyomogatták szűzi kebelét, és kiöntötték ő reá paráznaságukat”). Ohilobáról – aki bujaságban még nővérén is túltett –azt is megtudhatjuk, hogy „fölgerjede azok bujálkodóihoz, kiknek teste olyan, mint a szamarak teste, és folyásuk, mint lovak folyása”, azaz – ahogy az újabb fordítás írja – „olyan szeretők iránt gerjedt vágyra, akiknek a teste feltüzelve olyan, mint a szamaraké, és akkora a hímtagjuk, akár a lovaké.” Szerencse, hogy Ohola és Ohiloba csupán allegorikus figurák: Izrael és Júda királyságát jelképezik, turbulens szexuális életük pedig részint az idegen istenek imádását, részint meg az idegen nagyhatalmak oltalmának keresését szimbolizálja.
- Dávid király (az a bizonyos Dávid király) meglesett egy Betsabé nevű asszonyt fürdőzés közben, majd magához rendelte és azzal a lendülettel csinált is neki egy gyereket. A nő férje, a hettita származású Uriás – aki mellesleg a zsidó seregben szolgált hadnagyként, és az ammoniták elleni hadjáratban vett részt éppen – sajnos Dávid különféle mesterkedései ellenére sem volt hajlandó együtt aludni (vagy bármi mást csinálni) a feleségével, hűen a hadakozó zsidókra vonatkozó törvényhez. Szóval miután a király nem tudta elérni, hogy születendő fattyát legitimálja, inkább taktikát váltott, és Uriást direkt az első sorokba és a legvéresebb ütközetekbe vezényelte, hogy minél gyorsabban lemészárolják. Miután ez megtörtént, feleségül vette Betsabét, de azért állítólag kicsit szégyellte magát. Minderről Sámuel könyve tájékoztat.
- Emlékezetes az az eset is, amikor az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen kapott – alighanem részben vagy teljesen mezítelen – nőt rángattak Jézus elé az Olajfák hegyére, és így szóltak hozzá: „Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?” Erre Jézus kissé elmélázott (a Biblia szerint szórakozottan írogatott valamit a homokba), majd ezzel az örök érvényű bölcsességgel lőtt vissza: „Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ”. Hát, ezek után már nehéz lett volna egy jóízűt kövezni, úgyhogy inkább mindenki ment a dolgára, beleértve a házasságtörő asszonyt is (igaz, nem sokkal később a Megváltó még egy heves hitvitába bonyolódott a farizeusokkal, de az már nem tartozik a történethez).
- Pál apostol írja a korinthusbelieknek szemrehányóan, hogy „Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, amilyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye”, vagyis: lehetőleg senki ne feküdjön le az anyósával, mert az helytelen dolog. Mi ezzel maximálisan egyetértünk!
Jézus és a házasságtörésen kapott asszony (Forrás: Wikipedia)
A Biblia és az erotika
Persze a Bibliában nem csak ilyen nyomasztó szexsztorik vannak, sőt! Még kifejezetten erotikus szövegeket is találhatunk benne, legalábbis egyet egészen biztosan. Az Énekek éneke egy nyolc fejezetből álló, elbűvölő szerelmes enyelgés, amelyben a menyasszony és a vőlegény biztosítja egymást határtalan imádatáról, és amely tele van fantasztikusabbnál fantasztikusabb – és némileg talán a presziőz irodalmat is megelőlegező – hasonlatokkal és metaforákkal; a mi kedvencünk talán a „a te két emlőd olyan, mint két vadkecske, egy zergének kettős fia, amelyek a liliomok közt legelnek”, esetleg a „te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony; a te szemeid, mint a Hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál; a te orrod hasonló a Libánus tornyához, mely néz Damaskus felé”, de igazából lehetetlen választani. Istenről, végítéletről, pusztulásról vagy más effélékről egy szó sincs benne. A csúcspont (vagy hát a sok csúcspont közül az egyik) alighanem ez:
Az én szerelmesem kezét benyujtá az ajtónak hasadékán, és az én belső részeim megindulának ő rajta. Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam, és az én kezeimről mirha csepeg vala, és az én ujjaimról folyó mirha a závár kilincsére.
Ez már tényleg olyan keveset bíz a képzeletre, hogy nem is nagyon érdemes kommentálni; pláne, hogy ennél szebben mi sem tudnánk megírni, akkor meg tényleg minek.
Illusztráció az Énekek énekéhez (Forrás: Wikipedia)
Bibliai jótanács: szexeljünk minél többet
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének. A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen
– így okítja fiát egy bölcs és sokat látott apa (ismét a zergemetaforát alkalmazva!) a Példabeszédek könyvében.
Azaz egyszerűbben: szexeljünk minél többet, amíg csak lehet! Persze, a Biblia ezt a tevékenységet elsősorban a házaspároknak javasolja (sőt: kizárólag nekik javasolja, az állatszexet, illetve a közeli rokonokkal való enyelgést ugyanakkor kifejezetten tiltja), de ők aztán tényleg csinálhatják nyakló nélkül, pusztán az élvezet kedvéért; még csak az sem fontos, hogy az együttlétből utód szülessen. Szent Pál korinthusbelieknek írt leveleiből még az is kiderül, hogy a színvonalas, minden szempontból kielégítő szex alapja a kölcsönösség:
A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.
Rögtön a rá következő szakaszban meg valami olyasmit tanácsol a tiszteletreméltó, agg apostol, hogy éljük úgy az életünket, mintha az egy véget nem érő szexmaraton lenne, amit csak időnként szakítanak meg az imádkozások és böjtölések (hát, vagy legalábbis így is lehet értelmezni). Ráadásul, ha sokat szexelünk, azzal még a halhatatlan lelkünkre ácsingózó Sátánnak is keresztbe teszünk!
Ne fosszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a bőjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.
