85 évesen Dennis Bakernek egyetlen dolga lenne: kipihenni a hosszú, munkával töltött éveit, mely során irodai felszereléseket árult. A nyugdíjas férfi azonban elfoglaltabb és keményebben dolgozik, mint valaha. Az elmúlt 17 évben ugyanis azon fáradozott, hogy kiselejtezett bicikliket keltett új életre, hogy a Christmas Bureau nevű kanadai karácsonyi adománygyűjtő egyesületnek ajándékozza őket, akik rászoruló családoknak továbbítják a kerékpárokat.
„Heti 40-50 órát dolgozom” – vallotta be a kanadai Global Newsnak Dennis. Felesége, Noreen pedig hozzátette, hogy a bicikliszerelés abszolút teljessé tette a férje életét, hiszen egész évben azon szorgoskodik, hogy a lehető legtöbb gyereket várja a karácsonyfa alatt egy-egy vadonatúj bicaj. Idén ez a szám a rekordmennyiségű, 137-re rúg, ami már önmagában is nagy dolog, de annak tekintetében meg pláne, hogy Dennis összesen 6 darab kerékpárral kezdte a biciklijavító karrierjét.
A Mikulás bicikliműhelyének kanadai helytartója
Ahogy azt a férfi a helyi rádiónak, a CBC Listennek elmesélte, hogy az egész közel két évtizede kezdődött, egy esős napon.
„Mentem be a műhelyembe, és láttam, hogy szanaszét hevernek a környéken elhagyatott biciklik. Nem akartam, hogy megázzanak, ezért bevittem őket. Mindegyik javításra szorult.”
Kiderült, hogy a környéken költözködő emberek hagyták hátra a kerékpárokat, így egyértelművé vált Dennis számára, hogy senkinek nem fognak kelleni. Így hát nekiállt megjavítani őket.
A bicikliszerelés viszont egyáltalán nem tartozott a bácsi szakértelméhez, de mivel mindig is szeretett bütykölni dolgokat, a kísérletezései során hamar kitapasztalta a rehabilitáció csínját-bínját. Miután a biciklik szebbek lettek, mint újkorukban, Dennis újabb kérdéssel találta szembe magát: most, mihez kezdjen velük?! „Egy ismerősöm a Christmas Bureau-t ajánlotta. »Lenne nálatok helye hat, nagyon szép, felújított gyerekbiciklinek?« – kérdeztem, és mikor rávágták, hogy »De még mennyire!«, átküldtem nekik az összeset. Aztán megkérdezték, tudnék-e csinálni még jövőre is” – emlékezett vissza a kezdetekre a férfi.
A Christmas Bureau-ban szállításra készen állnak az adományozott ajándékok, a háttérben Dennis Baker biciklijeivel. (Fotó: Instagram/@lmcbureau)
A kicsinosított kerékpárok híre elkezdett terjedni a környéken, így Dennisnek ismét akadt javítanivalója a következő karácsonyra. Ekkor 14 nem használt bicaj érkezett a műhelyébe. Miután pedig egy újságíróhoz is elért a bicikliangyal híre, mindenfelől érkeztek hívások, így végül Dennis megállapodást tudott kötni egy helyi kerékpárüzlettel: tőlük érkezik a régi, elhasznált, javítandó bicikli-ellátmány nagy része, sőt, még alkatrészeket is biztosítanak a nyugdíjas férfinak – teljesen ingyen, épp úgy, ahogy Dennis dolgozik. Ehhez jönnek még az egyéb megkeresések, melyek következtében idén az eddigi legtöbb, 137 feltuningolt bicikli került a karácsonyi adománygyűjtő szervezethez.
A manók egész évben dolgoznak
„Nehéz megmondani, pontosan mennyi időbe telik helyreállítani átlagosan egy bicajt, mert annyira különböző állapotban érkeznek hozzánk. Van, amelyik borzalmasan koszos és rozsdás – ezeket szét kell szedni, le kell smirglizni és le is festem őket –, mások viszont relatíve tiszták, csak kisebb javítást, takarítást igényelnek. Átlagban azért olyan 8-9 órára saccolnám az elkészítésüket” – magyarázta a Vancouver Sunnak.
Dennis Baker a biciklikkel (Fotó: Burnaby Lougheed Lions Club)
Ez az egy kerékpárra szentelt idő még tartható volt, amíg 6-14 darabokat varázsolt újjá a biciklis Télapó, de ahogy egyre több jármű érkezett, úgy vált egyre szűkösebbé az időkeret. Hiszen annak ellenére, hogy napi 5 órát tölt a műhelyében – sőt, gyakran még éjszakákat is! –, Dennis legalább 4 éve 100 körüli bicóval dolgozik, ez pedig már meglehetősen sok. Ezt még egy olyan keményen dolgozó embernek is nehéz bírnia egyedül, mint amilyen Dennis (hiába, azért mégiscsak elmúlt már 85 éves), így néhány éve két segítője is akadt a Burnaby Lougheed Lions Club önkéntescsoportból (mely a férfi szerelőműhelyének is biztosítja a helyet), akik „félig rendszeresen” besegítenek neki. De Dennis nem bánja, hogy el van havazva a kétkerekűekkel, mert mint mondja:
„Soha nem utasítanék vissza egy gyerekbiciklit sem. A karácsony a gyerekekről szól, ezért mindegyiket igyekszem megjavítani. Felnőttbicikliket nem igazán keresek, de ha mégis kapok, akkor azokat szerelés után hajléktalanoknak adományozom.”
A jótékonyság éltető ereje
Adni TÉNYLEG jó. Mármint pszichológiailag: kutatások ugyanis kimutatták, hogy azok az emberek, akik jótékonykodnak, sokkal boldogabbak, miután az adakozás olyan jó közérzetet generáló neurokémiai anyagokat szabadít fel, mint az oxitocin vagy az endorfin. Így az adományozás a depresszió ellen is képes felvenni a harcot. Sőt, egy tanulmány szerint az önkénteskedés nemcsak a kedélyállapotunkra, de az egészségünkre is jó hatással van: azok az idős emberek, akik jótékonykodnak 44%-kal tovább élnek, mint a nem adományozó társaik.
Az önzetlenség definíciója
Azt gondolná az ember, hogy ha már valaki ilyen sokat áldoz az idejéből, az erejéből és az energiájából, akkor az a minimum, hogy láthatja a munkájának gyümölcsét. Ami Dennis Baker esetében a sok-sok mosoly, amit a karácsonyfa alatt kibontott biciklik varázsoltak a gyerekek arcára. Azonban amikor a CBC Listen műsorvezetője, Gloria Macarenko rákérdezett arra, megtapasztalhatja-e a gyerkőcök örömét, Dennis azt válaszolt: „Nem, soha.” Mégpedig azért, mert egyszerűen nincs rá lehetősége. Hiszen amikor a bicajokat leszállítja a Christmas Bureau-hoz, az az utolsó, hogy bármit is hall felőlük, miután onnantól az adománygyűjtő egyesület veszi át az irányítást. De akkor mégis miért csinálja ezt már 17 éve?
„Gyerekként én sem kaptam túl sok mindent karácsonykor. Ezért már annak a tudat is jó érzéssel tölt el, hogy egy kisfiú vagy egy kislány lemegy majd a nappalijába karácsony reggel, és a fa alatt talál egy szép biciklit. Elképzelem, a kis arcukat, mikor meglátják. Nekem ennyi elég.”
Dennisnek egyelőre semmi terve nincs lassítani a karácsonyi biciklikészítéssel, hiszen ahogy több helyen is hangsúlyozta: addig folytatja a jótékonykodást, ameddig csak bírja.
