Mostanában gyakran halljuk, látjuk, hogy egyre feszültebben viselkednek egymással az emberek, gorombák az utakon, veszekszenek a pénztárosokkal a boltban, undokok utastársaikkal a buszon… Érthető a frusztráltság, hiszen több szempontból is feszült az életünk, megingott a biztonságérzetünk és sokszor érezzük azt, hogy a túlélésért kell küzdenünk, ám a kutatók szerint a kedvességet nem szabad túlságosan a háttérbe szorítani, mert azzal, ha nem vagyunk kedvesek másokkal, saját magunknak is árthatunk.
A kedvesség és a boldogság összefügg
Az austini Texas Egyetem kutatásából az derül ki, hogy alábecsüljük a kedvesség erejét, lekicsinyeljük saját kedves cselekedeteink jelentőségét, mert abban a tévhitben élünk, hogy nem sokat számítanak. Ez a meggyőződés aztán visszatart attól, hogy a kedvességgel közelebb kerüljünk a céljainkhoz, és még az életminőségünkön is javítsunk. Túl könnyen lebeszéljük magunkat arról, hogy kedves dolgokat tegyünk, átlalában azért, mert azt hisszük, az a kellemetlenség, idő, erőfeszítés vagy épp pénz, ami a kedvességgel együtt járna, nem éri meg, mert nem lesz túl sok pozitív eredménye úgysem. A pszichológusok szerint ebben nagyot tévedünk és nem szabad leszokni a kedvességről, mert akár a boldogságunk is múlhat rajta.
A Journal of Experimental Psychology című szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerint a kutatók több kísérletben is azt találták, hogy az emberek boldogabbnak érezték magukat az életükben, amikor kedvességben részesültek vagy kedvesek voltak másokkal. Az egyik kísérletben a kutatók néhány résztvevőnek süteményt adtak a vizsgálatban való részvételért. Egy másik csoport nem kapott süteményt, de arra kérték a tagokat, hogy gondolják végig, milyen érzés lenne, ha kapnának egy süteményt. A harmadik csoportnak pedig azt mondták, hogy adhatnak egy muffint idegeneknek.
A kutatók azt találták, hogy azok az idegenek, akik a harmadik csoport random kedvessége nyomán kaptak sütit, boldogabbak voltak, mint bárki más a vizsgálatban.
Még az első csoportnál is jobban érezték magukat, akik csak azért kaptak süteményt, mert részt vettek a vizsgálatban. Mindez arra utal, hogy a süteményen kívül maga a gesztus, a mögötte rejlő önzetlen kedvesség is pozitív érzelmi töltést jelentett a fogadó félnek.
Szerethetőbbek leszünk
A kedvesség proszociális viselkedésnek számít, amely minden résztvevő számára előnyös. Amikor kedvesen viselkedünk, akkor egy másik embernek segítünk enyhíteni a fájdalmat, támogatást vagy inspirációt, kapcsolatot vagy egyéb segítséget nyújtunk. Elég egyszerű a logika amögött, hogy miért tesz jót a kedvesség annak is, aki adja: ettől jobban érzi magát. Mindannyian jobban szeretjük azt, akik vagyunk, amikor jót teszünk. Nem mellesleg pedig mások is jobban szeretnek minket.
Persze nem kell megfelelési kényszerből működni, de nincs abban semmi meglepő, hogy a kedvességgel kivívjuk mások szeretetét, hiszen mindenki azokat az embereket kedveli, akiktől jól érzi magát.
Ha olyan emberrel vagy együtt, aki tisztelettel és szeretettel bánik veled, akkor automatikusan úgy érzed, hogy több időt szeretnél vele tölteni. Ha pedig olyan emberrel találkozol, aki kritizál, felnagyítja a gyengeségeidet, akkor nyilván igyekszel távol maradni tőle, amennyire a lehetőségek engedik.
A kedvességgel kapcsolatban az a legfőbb problémánk a pszichológusok szerint, hogy sebezhetőnek érezzük magunkat tőle, hiszen magában hordozza az elutasítás lehetőségét. Például felajánljuk a segítségünket egy idős embernek, aki nem kér belőle – bármennyire is apróságnak tűnik, az ilyen tapasztalatok elrettenthetnek a további kedvességektől. Pedig ezekben az esetekben nem rólunk szól a visszautasítás, hanem a másik félről, aki nem fogadja el a kedvességet.
Lolita Chakrabarti, Lee Ingleby, David Tennant, és Mark Stanley a Criminal: UK című sorozatban, kihallgatás közben (Kép: IMDb)
Még a gyanúsítottak is őszintébbek
Dr. Christian L. Hart pszichológiaprofesszor a rendőrségi kihallgatások vizsgálata során kereste arra a választ, hogy milyen módon lehet a leghatékonyabban kiszedni az igazságot az emberekből a mindennapi életben. A kihallgatások célja általában az igazság és a pontos információk megszerzése, és történelmileg a legáltalánosabb megközelítés az volt, hogy a kihallgató rendőr a kihallgatás során ellenséges technikákkal igyekezett kiszedni a vallomást a gyanúsítottból. Ezek a technikák gyakran megtévesztést, nyomásgyakorlást, fenyegetést, pszichológiai manipulációt, fizikai bántalmazást, sőt, akár kínzást is jelenthettek, és két pszichológiai hiedelemre épültek:
- az egyik szerint azok az emberek, akik valami rosszat tettek, nem akarják megosztani az igazságot;
- a másik szerint pedig a kemény, ellenséges megközelítés az egyetlen módja annak, hogy a vonakodó alanyokat rávegyük a vallomásra.
A fenti tévhitekből következett aztán, hogy a kihallgatások olykor etikai vétségekhez, hamis vallomásokhoz, a gyanúsítottak bántalmazásához, valamint a kihallgató szerv tiszteletének elvesztéséhez vezetett. Az elmúlt évtizedekben a kutatók kimutatták, hogy a régi kihallgatási technikák bizonyos esetekben sokkal inkább károsak voltak, ráadásul a hatékonyságuk is megkérdőjelezhető a jóindulatúbb technikákkal szemben. Az 1990-es évek elején egy brit pszichológus, Ray Bull pszichológusok és rendőrnyomozók egy csapatával együtt kidolgozott egy tudományos alapokon nyugvó kihallgatási technikát. A kihallgatásokat érintő több területről is kielemezték a releváns kutatásokat, például a pszichológia, a marketing és a büntető-igazságszolgáltatás területét is vizsgálaták.
Kutatásaik alapján kidolgozták a PEACE-modellnek (angolul: preparation and planning, engage/explain, account, closure, and evaluate) nevezett technikát a kihallgatásokhoz, melynek központi eleme a kihallgató és a kihallgatott közötti kapcsolat felépítése.
A szakemberek szerint a kapcsolatteremtés – baráti hangnem, törődés, megértés és empátia kimutatása – sokkal jobb eredményekhez vezet a kihallgatások során, mint az ellenséges technikák: háromszor-ötször annyi hasznos információt eredményezett, amikor a bűncselekmények gyanúsítottjainak kihallgatásáról volt szó.
Egyértelművé vált a kutatók számára, hogy a gyanúsítottak együttműködését aláássa, ha ellenséges környezetben, fenyegetve érzik magukat. A kihallgatottak mintegy 30 százaléka már a kihallgatás elején azt tervezte, hogy őszinte lesz. További 30 százalékuk hajlandó volt igazat mondani, attól függően, hogy a kihallgatók hogyan bántak velük. Vagyis a gyanúsítottak 60 százaléka nyitott volt arra, hogy a kihallgatás kezdetén őszinte legyen. Amint azonban a kihallgatók ellenséges kihallgatási technikákat kezdtek alkalmazni, ez a jó szándék eltűnt, és a gyanúsítottak sokkal kevésbé voltak hajlandóak együttműködni.
Mi közünk nekünk a bűnözőkhöz?
Mit mondhat ez a kihallgatásokkal kapcsolatos kutatás arról, hogy a mi unalmas kis életünkben hogyan tudjuk őszinteségre bírni a körülöttünk élő embereket? Először is, érdemes azt feltételezni a másik emberről, hogy igazából őszinte akar lenni, csak az ellenséges hangnemtől vagy az elutasítástól fél, ami visszatartja az igazság kimondásától. A kutatási eredmények alapján, ha valódi empátiával, melegséggel és megértéssel tudunk az emberek felé fordulni, akkor sokkal inkább hajlandóak leszek arra, hogy őszinték legyenek velünk.
Ha legközelebb a kamasz gyerektől, férjtől, baráttól vagy épp kollégától szeretnéd az igazságot hallani, akkor többre mész kedvességgel, mint vádaskodással és támadó viselkedéssel.
Jusson eszedbe, hogy a hozzád közel álló emberek is jó eséllyel azok közé tartoznak, akik őszinték akarnak lenni, csak az őszinteségük nagyban múlik a te magatartásodon.
De természetesen egyáltalán nemcsak az igazság kiderítése miatt érdemes kedvesnek lenni, ez csupán egy kellemes mellékhatás. Az talán még fontosabb, hogy a kutatások szerint a kedvesség gyakorlása javítja az önbecsülést, jobb lesz tőle a hangulatunk, erősödik bennünk az empátia és együttérzés. Segíthet abban is, hogy javítsuk a kapcsolatot másokkal, enyhítsük a magányt és a szorongást az életünkben azzal, hogy a kedvesség pozitívabb irányba tereli a gondolatainkat. Fizikai szinten is hat ránk a saját kedvességünk: csökkentheti a vérnyomást és a szervezet kortizolszintjét, azaz a stressz kártékony hatásait is ellensúlyozhatja. Levonható tehát az a következtetés, hogy a kedvesség segíthet abban, hogy testileg és lelkileg is egészségesebb életet éljünk. A szakemberek egyenesen odáig mennek, hogy szerintük a kedvesség gyakorlása éppúgy az egészséges életmód része kellene legyen, mint a testmozgás, a helyes táplálkozás, az elegendő alvás és a relaxáció.
Mindehhez nemcsak másokkal, hanem saját magunkkal szemben is gyakorolnunk kell a kedvességet, amit leginkább azzal tehetünk meg, hogy a belső monológunkra odafigyelünk, nem szapuljuk magunkat, befejezzük az önostorozást és időt szánunk magunkra. Talán ez még nehezebb is, mint másokkal kedvesnek lenni, de a saját életminőségünk javításáért érdemes tudatosan odafigyelni a kedvességre.
