Angliában egyre elterjedtebb, hogy különleges alkalmakkor feldíszítik a postaládák tetejét. A postaláda önmagában is különleges Angliában – olyan mint nálunk a paprika, a Lánchíd vagy a puli –, és ott komoly szerepe van a kulcstartós, hűtőmágneses emlékek között a Big Ben, az emeletes busz vagy a telefonfülke mellett. Nem véletlenül, az öntöttvas postaládáknak majdnem 200 éves múltjuk van. Az első, 1853-ban állított darab a mai napig működik.
Tíz éve találta ki valaki, hogy ezek az oszlopok tökéletes alapjai lehetnek kötött szobrocskáknak. A posta emlékei szerint először csak karácsonykor jelentek meg néhol kedves, vicces figurák a levélgyűjtő dobozok tetején. A Covid itt is nagy változást hozott, a pandémia idején idején lángolt fel a kötni, horgolni tudók lelkesedése. Az egészségügyi dolgozók és a postások tiszteletére kerültek egyre több helyen kötött figurák a postaládákra. Később a királynő uralkodásának platinajubileumára és halálára vagy épp a húsvét és bármilyen más ünnepre is készültek kötött szobrok.
Karen Everest egy tengerparti faluban, Birchingtonban alakított egy kötőcsoportot. Egy közeli kisvárosban látta az első karácsonyi díszeket öt éve, és azonnal elképzelte, milyen jól mutatna ez ott is, ahol ő él. A Facebookon kiáltott egy nagyot, van-e más, aki így gondolja, és dolgozna is érte.
„A kemény mag hat fő, de az első alkalommal tizen kötöttünk, hogy a falu mind a kilenc oszlopos ládáját feldíszítsük. A következő évben már az öt téglalap alakú doboz is kapott dekorációt” – mondta el Karen az nlc-nek.
Több tucat figura készült Birchingtonban is a partizó pingvinektől, a dickensi egereken át a bethlehemi jászolig. Karenék pluszban a helyi könyvtárt is – ahogy itt mondják – fonalbombázták először nyáron. A közeli partokat idéző strandházat és tengeri herkentyűket alkottak, Karen szerint az volt a legnépszerűbb. Ide télen Mr és Ms Mikulás került kötött verzióban.
„Mindannyian sokat kötünk, ügyesek vagyunk, nem nehéz nekünk ilyeneket alkotni. A Mikulás megkötése körülbelül 12 óra. Elég időigényes az apróságok, mint a szemöldökök, fülek, arckifejezések megkötése, összerakása.” Azt mondja, egy postaládára átlagban 5-6 figura fér el.
A helyiek jó része már keresi a díszeket, még van, hogy Karenéknak kell pici segítséget adni, merre induljanak. Nyilván pár év alatt mindenki megtanulja, hol áll a 14 postaláda a városban. A posta is büszke erre a hagyományra, szakmai lapjukban is voltak fotók a díszekkel. Ők csak egyet kérnek a készítőktől, hogy úgy tegyék fel a szobrocskákat, hogy a levélfeladókat ne akadályozza küldeményük elküldésében.
A kötött szobrokat folyamatosan fotózzák, hírük az egész világot bejárja. „Tudom, hogy a helyiek olyan távoli helyekre is elküldik rokonaiknak, mint Ausztrália vagy Japán. Most például e cikkel Magyarországra jutnak el a képeink.”
Az első időszakban túl népszerűek is voltak a díszek, két postaláda teteje teljesen eltűnt. „Valószínűleg gyerekek vitték el, de ez nem tántorított el minket. Tavaly csak egy hógolyót veszítettünk, az idén még semmit.”
Karen szerint különösen jó ötlet volt kötni a Covid időszakban. Nekik jó időtöltést adott, az épp arra járóknak meg mosolyt csalt az arcára a kedves, sokszor vicces figura. „A karácsony is lehet stresszes és drága. Egy ilyen meglepetés sokakat zökkenthet ki az idegeskedésből” – mondja. Van egy Facebook-oldal, ahova az Egyesült Királyság számtalan pontjáról beküldik az új szobrocskákat és egyéb fonalbombázós alkotásokat.
„Mi minden évben kapunk több mint 300 lájkot és sok üzenetet és telefonhívást, hogy megköszönjék a csoportunk kemény munkáját. Ez szívmelengető nekünk és úgy tűnik, másoknak is.”