A The Janes – A döntés joga című dokumentumfilm egy chicagói, női aktivistákból álló csoport történetét meséli el, akik a ’70-es évek elején biztonságos, de illegális abortuszt biztosítottak a nők számára. A világjárvány, háború, gazdasági válság közepette a The Janes emlékeztet minket egy olyan problémára, ami sajnos a mai napig jelen van: még mindig harcolni kell a világ több részén a nők abortuszhoz való jogáért. A dokumentumfilm reakció az amerikai abortuszvitára is, ami tavaly újra fellángolt. A The Janes – A döntés joga egy megkerülhetetlen valóságra igyekszik rávilágítani: törvényes vagy sem, abortusz mindig is volt és lesz.
„Terhes? Hívja Jane-t!”
1965-ben Heather Booth, a Chicagói Egyetem hallgatója kapott egy telefonhívást. Egyik barátjának a nővére terhes lett, és segítségre volt szüksége. A fiatal nő kétségbeesetten próbált abortuszhoz jutni, öngyilkos gondolatai voltak, így Booth, aki politikai aktivistaként számos társadalmi ügy mellett kötelezte el magát, mindenképp segíteni akart neki. Felvette a kapcsolatot a Medical Committee for Human Rights nevű csoporttal, amely a rasszizmusra és más, az egészségügyben jelenlévő egyenlőtlenségekre hívja fel a figyelmet, a szervezet pedig T.R.M. Howardhoz, egy polgárjogi vezetőhöz és sebészhez irányította, aki titokban abortuszokat végzett a városban. Nem sokkal később Booth neve elterjedt a bajba jutott nők között és egyre többen hívták fel segítségért.
Ez nyolc évvel a Roe kontra Wade ítélet elfogadása előtt történt. Az abortusz a legtöbb esetben illegális volt az Egyesült Államokban – Illinois, ahol Booth székhelye volt, csak bizonyos körülmények között engedélyezte az abortuszt, többek között akkor, ha a terhesség veszélyeztette az anya egészségét. A kockázatok ellenére Booth nem fordíthatott hátat a hozzá segítségért forduló nőknek. Aktivistatársaival együtt szórólapokat kezdtek terjeszteni buszmegállókban és hirdetőtáblákon szerte Chicagóban:
Terhes? Segítségre van szüksége? Hívja Jane-t!
Így született meg a Janes, vagy más néven a Jane Collective néven ismert földalatti abortuszhálózat, melynek tagjai ma már a 70-es éveiket tapossák, sokan közülük pont olyan hétköznapi nők, mint mi vagyunk. Nem közszereplők, nem politikusok, nem orvosok, csak nők, akik harcoltak a nők jogaiért. Bár a kollektíva tagjai kezdetben összekötőként szolgáltak az ügyfelek és a szolgáltatók között, végül kiképezték őket a biztonságos abortusz elvégzésére, így alacsonyabb áron tudták nyújtani a szolgáltatást.
Korabeli újságcikk a mozgalomról (Forrás: HBO Max)
Mivel Booth nem bírt el a hívások áradatával, ezért elkezdett nőket toborozni a városszerte tartott politikai gyűléseken, amelyek közül sokan a polgárjogi mozgalomhoz, a háborúellenes mozgalomhoz és a Chicago Women’s Liberation Unionhoz kapcsolódtak. Erőfeszítései sikeresnek bizonyultak: tizenkét nő jelentkezett önkéntesnek, hogy abortusz-tanácsadást nyújtsanak. Kezdetben ez a tanácsadás főként abból állt, hogy megbízható orvosok nevét adták meg az érdeklődőknek, akik hajlandóak voltak elvégezni a beavatkozást.
Betiltott abortusz
Az egyik új tag – Eleanor Oliver – vállalta, hogy a csoport első találkozójának házigazdája lesz. Hogy szolgáltatásukat ismertté tegyék, a tagok plakátokon és újságokban hirdetéseket terjesztettek a városban. Oliver felajánlotta a saját otthoni telefonszámát a hirdetésekhez, de javasolta, hogy álnevet használjanak. „Mit szólnál a Jane-hez? – emlékszik vissza az HBO dokumentumfilmjében. – Már senkit sem hívnak Jane-nek, és ez egy szép, egyszerű név.” Hogy érezzük ennek a jelentőségét, a jogi hátteret is érdemes kicsit jobban megismerni: abban az időben a reproduktív szolgáltatások – valamint a szexszel, terhességgel és fogamzásgátlással kapcsolatos gyakorlati, részletes információk – a legtöbb nő számára nehezen voltak elérhetők. Bár az 1965-ös Griswold kontra Connecticut ügyben a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette azt a törvényt, amely megtiltotta a házaspároknak a fogamzásgátlás használatát, de még hét évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az egyedülállók is hozzájuthassanak fogamzásgátlókhoz.
A Jane kollektíva tagjai (Forrás: HBO Max)
Az abortusz eközben csak egyes államokban volt legális bizonyos körülmények között, többek között akkor, ha a nő életét veszélyeztette a terhesség, ha a magzat életveszélyes károsodást szenvedett, vagy ha a terhesség nemi erőszak vagy vérfertőzés eredménye volt. Illinois, amely 1867-ben kriminalizálta az abortuszt, engedélyezte ezeket az úgynevezett terápiás abortuszokat, de egyébként betiltotta az eljárást. Két orvosnak kellett engedélyeznie a terápiás abortusz iránti kérelmeket, ám a legális abortuszt kérő nők kevesebb, mint öt százaléka kapott jóváhagyást – olvasható Laura Kaplan The Story of Jane: The Legendary Underground Feminist Abortion Service című könyvében. 1965-ben az abortusszal kapcsolatos döntéshozatalért felelős orvosok 93 százaléka férfi volt.
Azok a nők, akik nem tudtak legális abortuszhoz jutni, olykor illegális segítséget vettek igénybe, ám ezek a „szakemberek” gyakran nem higiénikus és veszélyes technikákat alkalmaztak. A Guttmacher Intézet tanulmánya szerint 1965-ben az Egyesült Államokban a terhességnek és szülésnek tulajdonítható összes haláleset 17 százalékát illegális abortuszok okozták.
Mit csinált konkrétan a Janes?
Aki felhívta a szórólapon megadott telefonszámot, az időpontot kérhetett a Janes egy önkéntesétől, aki időpontot adott, ismertette a találkozó részleteit, felvette a jelentkező adatait, elérhetőségeit, orvosi előzményeit és hogy mennyit tud fizetni az abortuszért. 1969-ben a Janes hetente körülbelül tíz nőnek adott tanácsot, 1972-ben már heti három napon álltak a kliensek rendelkezésére, és minden alkalommal 30 tanácskérővel találkoztak. A négygyermekes anyáktól a végzős diákokon át a tizenévesekig és a megélhetésért küzdő munkásokig az élet minden területéről érkeztek nők, hogy segítséget kérjenek a terhesség megszüntetésében a Janes-től.
Az abortuszok lebonyolítása jelentős összegbe került, mivel az orvosok, akikkel a mozgalom együtt dolgozott, 1969-ben 600 dollárt (ma körülbelül 4900 dollárt, azaz 1,8 millió forintot) számoltak fel egy beavatkozásért. A költségek fedezésére a tagok létrehoztak egy pénzalapot, és arra bátorították a jobb anyagi lehetőségekkel rendelkező tanácsadókat, hogy adományozzanak pluszpénzt a szerényebb körülmények közül érkező nők támogatására. A későbbiekben, amikor a mozgalom megtalálta a módját, hogy olcsóbb abortuszokat kínáljon, a tagok egy olyan fizetési rendszert vezettek be, amely lehetővé tette a nők számára, hogy annyit fizessenek, amennyit tudnak, legyen az egy, 50 vagy 300 dollár.
Nézd meg az 1970-ben, az abortusz legalizálásáért tartott New York-i tüntetés képeit:
A mozgalom folyamatosan frissítette a velük együttműködni hajlandó orvosok listáját, azonban elsősorban egy, a dokumentumfilmben csak „Mike” néven azonosított férfival dolgozott együtt. A férfi tiszteletteljesen beszélt a nőkkel, és pontosan tájékoztatta őket, hogy mit csinál, miközben az abortuszt végzi. A beavatkozás után a Janes arra bátorította a nőket, hogy térjenek vissza az abortusz utáni ellenőrzésre, és kiosztották a The Birth Control Handbook (A születésszabályozás kézikönyve) című illegális útmutató másolatait, amelyet kanadai egyetemisták készítettek. Később az aktivisták elkezdték az Our Bodies, Ourselves című forradalmi nyomtatványt is osztani, amely a női test biológiáját foglalta össze világos, közérthető nyelven.
Az 1970-es években azonban egy megdöbbentő felfedezés látott napvilágot: Mike elismerte, hogy nem igazi orvos. Egy orvos képezte ki, de nem volt engedéllyel rendelkező egészségügyi szakember. Míg a Janes néhány tagja, köztük a vezető Jody Parsons sejtette, hogy nem orvos, mások egyáltalán nem tudtak a csalásról. Az igazságtól kiábrándulva néhány tanácsadó ekkor elhagyta a szervezetet, mások úgy döntöttek, hogy maradnak, és megtanulják, hogyan végezzenek abortuszokat, lehetővé téve a csoport számára, hogy több beavatkozást nyújtson olcsóbban.
Nancy Moore (jobbra) és Jody Parsons egy tüntetésen (Fotó: Bettmann Archive/Getty Images)
Széthúzás és végjáték
Miután 1970-ben New Yorkban legalizálták az abortuszt a terhesség 24. hetéig, a Janes mozgalom tagjai között nézeteltérést okozott az abortuszok biztosításának nyíltan politizáló megközelítése. Egyes tagok azzal érveltek, hogy a csoport fő célja az kell, hogy legyen, hogy biztonságos, steril helyet biztosítson egy standard orvosi eljáráshoz. Mások viszont annak fontosságát hangsúlyozták, hogy cselekedni kell, hogy a politikai színtéren az alapvető jogok közé kerüljön az abortusz a nők számára. A mozgalom tagjai tisztában voltak vele, hogy megszegik a törvényt a szolgáltatásukkal, és hogy a börtönbüntetés reális lehetőség. Még az abortusz elvégzéséről való beszélgetés is bűncselekmény elkövetésére irányuló összeesküvésnek minősült, ezért hetente változtatták a székhelyüket, mindig más tag otthonhában fogadva a jelentkezőket. Ám nem kellett annyira félniük a rendőröktől, hiszen a csoport tanácsadói között rendőrök lányai, feleségei és barátnői is voltak, és gyakran jelentkeztek náluk segítséget kérve befolyásos férfiak szeretői is.
Mindez azonban 1972. május 3-án megváltozott, amikor két nő értesítette a chicagói rendőrséget, hogy sógornőjük abortuszt tervez. A rendőrök vonakodva, de kötelességüknek megfelelően követték a sógornőt a találkozóra, majd a klinikára, ahova a Janes tagjai elvitték – az akció során hét aktivistát letartóztattak, akiket 11 rendbeli abortusz és abortuszra való összeesküvés vádjával vádoltak meg. A nőkre egyenként akár 110 év börtönbüntetés is várhatott.
Balról: Sheila Smith, Martha Scott, Diane Stevens, és Judith Arcana a letartóztatáskor (Forrás: HBO Max)
Miután nagy nehezen sikerült egy ügyvédet találni, aki az ügyük mellé állt, a tagok óvadék ellenében várták a tárgyalásukat, amit az ügyvédjük igyekezett minél jobban késleltetni, mert már a láthatáron volt a Roe kontra Wade ügyben az ítélethozatal, ami végül gyakorlatilag mind az 50 államban legalizálta az abortuszt. A Janes elleni összes vádat ezután ejtették. Nem sokkal a Roe kontra Wade ítélet után a Janes mozgalom abbahagyta tevékenységét, arra hivatkozva, hogy nincs rá szükség. A csoport ötéves fennállása alatt a becslések szerint 11 000 nőnek nyújtott segítséget az abortuszban. De a harc még messze nem ért véget, és a tavalyi évben hozott új abortuszellenes rendeletek miatt úgy tűnik, újra szükség lesz egy megújult Janes kollektívára a közeljövőben.
