A kényszeres vásárlás olyan, mint bármelyik más addikció

Líviának csippent egyet a telefonja, de ahelyett, hogy megnézte volna, a zsebe mélyére süllyesztette a készüléket. Jól tudta, hogy az értesítés a bankjától jött, hiszen az előbb dobott be a virtuális kosarába egy rúzst, egy szemhéjfestéket, egy highlightert, egy új vegán testápolót és három nagyon hasonló, de más színű topot. Az örömteli érzés, ami eddig pezsgett és jólesően áradt szét benne, mintha kezdene elhalványulni, mintha újra beszivárogna az elméjébe a valóság. Hátradőlt a székében, és az ágya melletti puffra nézett, ami nem látszódott ki a héten vásárolt, címkés ruhák alól. A számláján alig maradt pénz, pedig még hátravan a hónapból egy hét. Mindig ez van, amikor elkapja a vásárlás utáni vágy, ami addig tart, amíg a termékeket ki nem fizeti.

A húszas évei végén járó nő életén észrevétlenül telepedett meg a kényszeres vásárlás, és egyre inkább rontja az életminőségét: gyakran marad hó végén pénz nélkül, minden szabadidejét plázákban vagy a laptop előtt tölti, ahol a netes boltok kínálatát kattintgatja, és minden egyes vásárlási hullám után még mélyebbre zuhan mentálisan.

Bevásároljuk magunkat a függőség spiráljába 

Herendi Kata pszichológus az nlc-nek elmondta, olykor mindenki túlvásárolja magát, vagy olyasmit vesz, amit nem kéne. Függőségről akkor beszélünk, amikor a „vadászatok” és beszerzések ördögi köre elkezd háttérbe szorítani más olyan dolgokat, amelyek korábban fontosak voltak számunkra, például a szeretteinkkel, barátainkkal töltött idő vagy éppen a munka. Az ellenállhatatlan vásárlási vágy miatt pedig hajlamosak leszünk túlköltekezni, így egy idő után anyagi problémákkal nézhetünk szembe.

Az oniomániáról vagy kényszeres vásárlásról már Emil Kraepelin német pszichiáter írt 1924-ben, és  a „kórkép” már korai pszichiátriai kézikönyvekbe is bekerült. A modern fogyasztási szokások és később az internetes vásárlás hatására szaporodtak meg a kényszeres vásárlással küzdők. Az emberek 6-7 százaléka vásárol kényszeresen, és a tévhitekkel ellentétben nem csak a nőket érinti, még ha a nemek közötti különbségekkel kapcsolatos kutatások vegyesek is. Egy német tanulmány szerint a férfiak és a nők körében azonos arányban fordul elő a kényszeres vásárlás, míg egy spanyol tanulmány következtetései azt mutatják, hogy a nők körében valamivel magasabb arányban találtak oniomániást. A kényszeres vásárlás miatt kezelést kérők 80-94 százaléka ugyanis nő, de egy 2016-os elemzés szerint ez nem jelenti azt, hogy ők vannak többen, ez inkább csak azt mutatja, hogy  a nők nagyobb valószínűséggel ismerik fel a problémájukat és kérnek segítséget.

Az oniomániát a legtöbb szakember ma már ugyanolyan addikciónak tartja, mint például az alkoholizmust. Mark Banschick pszichiáter szerint a kényszeres vásárlókra jellemző, hogy a vásárlás gyorsan múló örömérzetet (high) okoz számukra, amivel általában negatív érzéseiket – depresszió, harag, magány, alacsony önértékelés – kívánják kompenzálni. A tárgyak a vágyott énünk elérésének eszközeivé is válhatnak, de a vásárlás sokkal inkább az aktusról szól, mint magáról a tárgyról.

Fotó: Getty Images

Herendi Kata azt mondja, hogy a legtöbbször akkor derül fény a problémára, amikor anyagi gondokkal vagy felhalmozott adóssággal szembesülünk, de intő jel lehet az is, ha megfigyeljük, hogy egyre szaporodnak otthon a ki sem bontott, soha nem viselt vagy használt új holmik – kényszeres vásárlás esetén ugyanis soha nem a megszerzett tárgy fontos, hanem maga a vásárlás. A harmincas éveiben járó Anett is sokáig küzdött azzal, hogy a szekrényében hegyekben álltak az olyan címkés és főleg márkás ruhák, amiket sosem hordott.

„Voltam vásárlásfüggő (ruhák, kiegészítők). Amikor megkaptam az első fizumat, az egészet elvertem pár perc alatt (nem kevés összeget). Régen teljes áron is vásároltam ruhát, de nyilván a legjobban az akciók idején szabadultam el, és bármikor betértem egy plázába, sosem jöttem ki üres kézzel. És volt, hogy heti hét napot ott lógtam, mert munka után ott vezettem le a feszkót, vagy töltöttem el a szabadidőmet két program között. A legtöbb ruhát, amiket ilyenkor vásároltam, hogy jobb kedvem legyen, fel se vettem, de vissza se vittem, csak ott lapultak a szekrényben. Évekig halmoztam, persze voltak hónapok, amikor nem vettem semmit (nem volt pénzem, időm) de amikor volt, akkor nem volt megállás” – meséli Anett, aki egy idő után „kinőtte” ezt a fajta kényszerességet.

Szerencséje volt, mert nála egy ponton „valami átkattant” és rájött, egyáltalán nem számít, mit vesz fel, egyszerűen megelégelte a vásárlást. „Ma már tudatosan veszek meg dolgokat, és csak azt, amire szükségem van. Nem kell a századik farmer, az ezredik pulcsi, ha szétmegy egy-két ruhám, akkor ahelyett vehetek olyan dolgokat, amik kellenek, de nincs halmozás” – magyarázza. 

Add meg a napi örömünket ma!

Niki azt meséli, hogy alatta is rendesen rezgett a léc, hosszú évekig volt kényszeres vásárló. Ugyan nem verte magát kölcsönökbe, de a fizetését mindig elköltötte ruhákra, kiegészítőkre, sosem marad a számláján pénz a hó végén, akkor sem, ha többet keresett. Leginkább akkor vetette bele magát a vásárlásba, amikor mentálisan mélyponton volt, ő úgy véli, ilyenkor egyfajta jutalmazásként, kompenzálásként működött nála a vásárlási „hóbort”. 

Egy napig bírtam, hogy ne rendeljek a netről – egy vásárlásfüggő nő vallomása

„Otthon nem igazán okozott gondot, amikor még a szüleimmel éltem, mert az édesanyám is hasonlóképpen működött” – meséli. Nikinél sem mélyült el tovább a vásárlási problémája, szerinte az áttörést a koronavírus-járvány okozta, amikor a karantén alatt nem tudott boltokba menni, és mindent annyira reménytelennek látott, hogy úgy érezte, teljesen felesleges vásárolni. Az online piactér egyébként sem hozta lázba, hiszen számára a vásárlás öröméhez hozzátartozik a próba, hogy megfoghatja, megnézheti azokat a termékeket, amiket megszeretne vásárolni. Így a világjárvány alatt észrevétlenül leszokott a túlzott vásárlásról, és ma már csak olyan ruhadarabokat vásárol, amiknek tényleg hasznát veszi. De abban látja a valódi gyógyulását, hogy már jóban van saját magával, és nem destruktív módon jutalmazza magát, vagy dolgozza fel a stresszes helyzeteket.

Niki szavaira rímel, hogy

Ekkor fordulhat elő, hogy valamilyen negatív esemény hatására (összevesztünk a társunkkal, vagy letolt minket a főnök) szinte öntudatlanul is azzal csillapítjuk a nehéz érzéseinket, hogy – sokszor szükségtelen, de legalább átmeneti megkönnyebbülést nyújtó – holmikkal pakoljuk tele a valódi vagy virtuális kosarunkat. Ezzel magyarázza Andi is az olykor túlzásba esett vásárlását.

„Én például, ha rossz passzban vagyok, akkor rögtön vásárolhatnékom lesz. Nem is kell feltétlenül, hogy ez valami nagy dolog legyen, egy ceruzának is éppúgy tudok örülni, mint bármi másnak, mert hozzám tesz valamit és boldognak érzem magam tőle, és néha ennyi is elég, hogy picit átlendítsen a holtponton. Amúgy az elmúlt években szerintem sokat fejlődtem, próbálok ilyenkor inkább olyan dolgokat beszerezni, amikre egyébként is szükség lenne, és így win-win helyzet áll elő, elmehettem az üzletbe, megnézhettem, megvehettem, és egyébként tényleg lesz haszna annak a dolognak” – meséli, hozzátéve, hogy a jelenlegi platformok, mint például a Facebookon a marketplace, nem segít a helyzeten, könnyen behúzzák az embert.

Sok igazság van abban, amit mond: a fogyasztói társadalom bőségében arra sem marad időnk és energiánk, hogy alaposan összevessük az árakat, és megfontoljuk minden egyes költésünket – ehelyett inkább az úgynevezett heurisztikákra, vagyis a tudatalattinkban működő, erősen egyszerűsítő „szabályszerűségekre” támaszkodunk. Ezt használják ki a gyártók, amikor valamit „ingyen” adnak vagy csökkentik az összecsomagolt termékek árát: amitől az lesz az illúziónk, hogy megéri vásárolnunk. És persze ott vannak a reklámok, amik szebb testet, élesebb elmét, hosszabb és csodálatosabb életet ígérnek, a gyermekkori tapasztalataink, és a családi mintáink is.

Fotó: Rober Solsona/Europa Press via Getty Images

Legálisan drogozunk a boltokban

Ha közelebbről megvizsgáljuk, mi is történik az agyban, amikor elszabadulunk egy online vagy offline üzletben, egyértelművé válik, hogy nem hiába kattannak rá sokan a vásárlásra. A Stanford Egyetem kutatói megállapították, hogy amikor olyan termékek képeit látod, amelyeket szívesen megvásárolnál, aktiválódnak az agy dopaminreceptorai. Ezek általában akkor lépnek életbe, amikor valami újat, izgalmasat vagy kihívást tapasztalunk. Ez lehet egy finom étel elfogyasztása, egy sporttal eltöltött óra, szex vagy akár az, hogy megiszunk egy pohár bort, beveszünk valamilyen illegális drogot. A dopamin ugyanis egy olyan neurotranszmitter, amely segít az agy jutalom- és örömközpontjainak irányításában. 

Ezt olvastad már?

A leárazás pszichológiája: venni vagy nem venni, ez itt a kérdés

Ez is érdekelhet Megnézem

Így amikor vásárlás közben leárazott árucikkeket látunk, az azonnali kielégülés érzését váltja ki. Minél inkább jó érzéssel tölt el egy leárazás, annál nagyobb a valószínűsége, hogy folytatni fogjuk a vásárlást. De utána – hasonlóan az alkoholistákhoz vagy a drogfüggőkhöz – intenzív bűntudat, szorongás, kiüresedés érzései törnek fel. Ahhoz, hogy megint érezzük a mámort és eltüntessük a negatív érzéseket, újra vásárolunk, iszunk és drogozunk. 

De egy másfajta érzés is a vásárlás felé ösztönöz minket: vásárlás során a szervezet autonóm idegrendszere (amely a harc vagy menekülés reakciót váltja ki) reflexszerűen átveszi az irányítást egyes szervek felett. Ennek eredményeképpen a szervezetben fokozott válaszreakció jön létre, hasonlóan ahhoz, amit a korai emberek éltek át, amikor ragadozókkal találkoztak. Ezért is nehéz kontrollálni az impulzust, hogy megvásároljunk egy számunkra vonzó terméket, hiszen ilyenkor az agyunk „a harc üzemmódba” kapcsol, ami a vásárlás elmaradásától való félelem miatt következik be. Ilyenkor érezzük azt, hogy ha „én nem veszem meg, akkor valaki más fogja”. A veszteségkerülés elméleteként ismert kényszer azért hajtja a vásárlási kényszert, mert a veszteség veszélye fenyegeti az adott terméket. Ilyenkor irracionálisan túlértékeljük a lehetséges veszteséget.

Amikor ezt tapasztaljuk, fontos tudatosítanunk a vásárlásaink mögött húzódó mozgatórugókat. Kérdezzük meg magunktól: „Miért vásárlom meg tulajdonképpen ezt a terméket? Milyen érzések vannak jelen bennem, amikkel nehéz szembenéznem?” Próbáljuk megélni ezeket az érzéseket, még akkor is, ha eleinte nem könnyű: engedjük meg magunknak a szomorúságot, a haragot vagy akár az unalmat. Ha tudatosabbá válunk az érzelmeinkkel kapcsolatban, könnyebben elkerülhetjük, hogy csak hangulatjavítás céljából vásároljunk.

A szorongást csökkentheti az, ha élünk a visszavétel lehetőségével, ami a legtöbb üzletben már egyre gördülékenyebben működik. Így nem halmozódnak tovább körülöttünk azok a holmik, amiket nem használunk.

Ha tudatosabban szeretnénk vásárolni, fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy milyen mögöttes mozgatórugók befolyásolhatják a döntéseinket. Érdemes rászánni az időt arra, hogy végiggondoljuk, valóban szükségünk van-e az adott holmira, vagy csak azért vásárolnánk meg, mert úgy érezzük, jobb kedvünk lenne tőle, vagy egyszerűen vágyunk valami újra, valami változásra. 

Függőség esetén elengedhetetlen szakember segítségét kérni, hiszen itt nemcsak egy rossz szokásról van szó, hanem mélyebben gyökerező minták, kezeletlen szorongás vagy más pszichés jelenségek állnak a háttérben. 

(Egyéb források: Good Therapy , Neuro Tracker)