Krónikus halogatóként sok feladatot görgetek magam előtt, és talán nem árulok el titkot azzal, hogy ennek bizony megvannak a hátrányai: vannak, amik rövid távon jelentkezek, vannak, amik hosszú távon. Főleg, hogy egyébként olyan kellemesnek mondható teendőknél is hajlandó vagyok az utolsó vagy az utolsó utáni pillanatban lépni, mint mondjuk a nyári szabadság megtervezése, pontosabban az, hogy mikor is menjek el vakációzni.
Pedig minden évben megfogadom, most más lesz, beelőzök mindenkit, időben eldöntöm, mikor van ideje a jól megérdemelt pihenésnek, mert tudom, hogy csak magammal szúrok ki, ha késlekedek. Csak az jelent némi megnyugvást, hogy ezzel nem vagyok egyedül, pedig most, a kiégés korában ez az egyik legrosszabb dolog, amit tehetünk magunkkal.
A nyaralás vajon mi?
Mint azt nyilván mindenki tudja, Magyarországon a fizetett alapszabadság 20 nap. Ez egyébként megfelel az európai átlagnak, de persze vannak országok, ahol ennél több jár, ahogy olyan is, ahol kevesebb. Izraelben és Mexikóban az alapszabadság például csak 12 nap, Malajziában mindössze 8 nap, Nigériában és a Fülöp-szigeteken csak 5 nap.
Érdekes kérdés, ki hogyan gazdálkodik a napjaival. A Profession.hu 2021-es felmérése szerint a válaszadók – az átlagos évi 29 nap szabadságukból – összesen 13 napot terveztek kivenni a nyári szezonban, de tízből csak hét munkavállaló tudta felhasználni a megelőző a teljes szabadságkeretét. A megmaradt napokat elméletileg lenne lehetőség átvinni a következő évre, de sokan válaszolták azt, hogy erre nem igazán lesz lehetőségük.
Kiderült az is, hogy a rendelkezésre álló fizetett szabadnapokat tízből négy munkavállaló hosszabb turnusokra osztva használja fel, jellemzően egy hétnél hosszabb időre elutazva, közel ennyien viszont törekszenek a rövidebb programok tervezésére, 35 százalékuk pedig csak 1-2 szabadnapot vesz ki egyszerre. Ami pedig szomorú, hogy
tízből négy munkavállaló érzi úgy, hogy ki tudja magát pihenni a szabadsága alatt, további 31% inkább vagy egyáltalán nem töltődik fel a vakáció végére sem.
Ha szigorúan csak a munka szemszögéből nézzük, akkor is rengeteg előnye van annak, ha vakációra megyünk, többek között azért is, mert visszatérve – főleg, ha sikerült legyőzni a nyaralás utáni szomorúságot – akkor sokkal hatékonyabbak, motiváltabbak leszünk, jobban tudunk majd figyelni és a még a kreativitásunkat is visszanyerhetjük, felturbózhatjuk. Ezt biztosan értékelni fogja a munkaadónk, főnökünk is, de nézzük, hogy nekünk milyen előnyünk származhat még abból, ha a robotolás helyett a pihenést választjuk. Egy 2000-es tanulmány szerint,
ha rendszeresen szabadságra megy az ember, 20 százalékkal csökkentheti az idő előtti elhalálozás esélyét, a szív- és érrendszeri problémák okozta elhalálozást pedig 30 százalékkal.
Bizony, ha kevésbé stresszesek a napjaink, ha kiszakadunk a mókuskerékből, az jót tehet a vérnyomásunknak, javulhat az alvásunk minősége és mennyisége is, és a mentális állapotunkon is segít.
Fotó: Getty Images
Szakemberek szerint persze testi, lelki és szellemi egészségünk szempontjából nemcsak az a fontos, hogy időnként elmenjünk szabadságra, fontos, hogy amikor dolgozunk, akkor is ügyeljünk oda arra, hogy tartsunk egy kis szünetet, hogy ne essünk túlzásokba. A Finn Foglalkozás-egészségügyi Intézet kutatói szerint például azok, akik napi 11 óránál többet dolgoznak, kétszer nagyobb valószínűséggel szenvednek súlyos depressziós epizódot, mint azok, akiknek a munkanapja 7-8 órából áll.
Persze vannak olyan emberek, akik akkor stresszesebbek, feszültebbek, ha éppen nem kell dolgozniuk, ők nehezebben tudnak kikapcsolódni szabadidejükben, de a munkamániának, a munkafüggőségnek magukra és másokra nézve is sok káros következménye lehetnek, miközben önmagában a munkavégzés nem ártalmas, sőt, csak ismerni kell a mértéket.
„A munka nagyon sok mindent adhat, elismerést, önmegvalósítást, közösséghez tartozást, sikereket és így tovább. A cél az, hogy egyensúlyt tudjunk teremteni a munka és az élet többi területe között, hogy úgy tudjunk örömmel és odaadással dolgozni, hogy közben ugyanúgy fontos számunkra az egészségünk, a családunk, az egyéb társas kapcsolataink, hogy nem kell mindennek háttérbe szorulni a munka miatt” – nyilatkozta az nlc-nek korábban Kun Bernadette, az ELTE PPK Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékének vezetője.
A kutatások szerint egyébként azoknál embereknél, akik kevesebb mint 10 napot vettek ki, 34,6 százalékkal kisebb volt az esély arra, hogy emelést vagy jutalmat kapjanak, míg azoknál, akik ennél többször mentek szabadságra, ez az arány 65,4 százalék volt. A Munkavállalói Juttatási Programok Nemzetközi Alapítványa (International Foundation of Employee Benefit Plans) szerint az éves szabadság kivétele akár 40%-kal javítja a munkavállalók termelékenységét, és 28%-kal csökkenti a betegszabadság kockázatát.
A tudományos megtervezett vakáció
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mennyi az annyi, vagyis mennyi időre érdemes elmenni szabadságra. Korábban készült egy kutatás, aminek az eredményei a Journal of Happiness Studies című folyóiratban publikálták, és ez alapján az ideális vakáció hossza nyolc nap, de lehet éppen 11 nap is. És mi a magyarázat erre? Állítólag ahogyan elkezdődik a szabadság, egyre jobban és jobban érezzük magunkat, egy hét után érjük el a csúcsot, majd utána fokozatosan csökken a boldogság- és elégedettségérzet, majd a 11. nap pedig bezuhanhat a hangulatunk, és mivel megszoktuk az új helyzetet, a stresszforrások visszakúsznak az életünkbe.
Hogy mennyire lesz pihentető egy üdülés, azt persze nemcsak a napok száma határozza meg, a stresszforrások nemcsak bekúszhatnak, hanem velünk is maradhatnak, sőt, teljesen újakkal is meg kell küzdenünk, hiszen adódhatnak nagyon kellemetlen szituációk vakáció közben, például valami gond adódik a foglalással, kirabolnak minket vagy lebetegedünk.
Ugyan nem minden esetben van arról szó, lehet, hogy valóban a nyaralás alatt kaptunk el valamit, de van a szakirodalomban csak leisure sicknessként ismert jelenség. A stressz bizonyos funkciókat gátol – például a gyulladásokért felelős immunválaszt –, míg másokat aktivál, vagyis amíg benne vagyunk a mókuskerékben, addig lehet, nem tör felszínre a betegség, majd amikor a stressz szintje megváltozik, kiütközhetnek a tünetek – magyarázza Papp Zsuzsanna, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének adjunktusa.
Hozzátette, lehet, hogy számszerűen nem vagyunk többször betegek a nyaralás alatt, mint a hétköznapokban, de előbbit felnagyítja az emlékezetünk, jobban megmarad az emlékeink között. Nem is csoda, hogy a kutatókat érdekli, a jelenség mennyire köthető bizonyos személyiségtípushoz, vajon akik jobban szeretik a kontrollt megtartani, nehezebben élik meg, amikor a szabadidejükben nem úgy alakul minden, ahogy megtervezték.
Az is fontos szempont lehet, hogy kikkel megyünk nyaralni, ahogyan a szakértő fogalmaz, a nagycsalád vagy nagyobb baráti kör megy együtt, folyamatos az alkalmazkodás, ilyenkor nemcsak a pozitív, de a negatív élmények is megsokszorozódhatnak, felerősödhetnek, és jobban megmarad a sérelem, mint egy hétköznapi szituációban, illetve ha ugyanazokat a szerepeket visszük magunkkal a nyaralásra, nem biztos, hogy valódi kikapcsolódás lesz a szabadságból.
Fotó: Getty Images
Nyilván az is számít, hogy ki mit engedhet meg magának anyagilag, ez meghatározza ugyanis a lehetőségeket, de Papp Zsuzsanna szerint nem attól lesz pihentető a kirándulás, hogy hová megyünk, nem kell erőn felül vállalni anyagi terheket. Ahogyan a nagy elvárásokat is el kell engedni, így kevesebb csalódás érhet minket, és lehet, hogy a stresszmentes nyaraláshoz az is kell, hogy szigorú beosztás készüljön arról, mikor mit kell csinálni.
Mondjuk ez nem jelenti azt, hogy ne szabadna előre tervezni. Az Applied Research in Quality of Life című folyóiratban megjelent felmérés szerint ugyanis jó hatással van ránk a várakozás, mégpedig annyira, hogy ez már ez nyolc héttel a vakáció előtt is mérhető. Mondjuk nyilván ilyen szempontból az ún, mikrovakációk élveznek előnyt, hiszen így évente több alkalommal is el tudunk szabadulni a munkából, és mindig lesz valamit várni. Maga az Európai Bizottság is felhívja a figyelmet arra, hogy
a miniszünetek rendszeres beiktatása megelőzésként szolgálhat az olyan problémák ellen, mint a depresszió és a kiégés, és biztosítja, hogy a lehető legjobban megbirkózzon az intenzív munka okozta feszültségekkel.
Itt tennénk hozzá, hogy túlzásokba nem szabad esni, létezik utazási burnout is, vagy kiégés is, ami ugye akkor jelentkezik, ha valaki szinte folyamatosan úton van, állandóan utazgat.
De visszatérve a nyaralás megtervezésére, a stresszcsökkentés akkor lesz igazán hatásos, ha figyelembe kell vesszük azt, hogy mi mit szeretünk jobban. Ugyan az az alapvetés, hogy az újdonság, a megszokott környezetből kiszakadás az, ami igazán feldobja az embert, vannak, akik nem szeretnek olyan helyekre menni, ahol nem érzik magukat otthonosan, amiket még nem ismernek. Ami biztos, érdemes minél több időt tölteni a természetben, és ha lehet, ügyeljünk arra, hogy a nyaralás elején és legvégén érjenek minket a legkellemesebb emlékek, ezek lesznek ránk a legnagyobb hatással, ezek maradnak meg leginkább az emlékezetünkben.
Az utószezon szépségei
Ugyan közelít a nyár vége, nem kell kétségbe esnie annak, aki csak ezután tud elszabadulni a munkából. Írtunk már arról, hogy vannak, akik nem szeretik a nyarat, a nyári időszakot, és ugyan nem törvényszerű, de biztos vannak, akik emiatt vagy a tavaszi, vagy az őszi, téli hónapokban vesznek inkább hosszabb szabadságot.
Persze nemcsak nekik érdemes elő- vagy éppen utószezonban elmenni vakációzni, több érv is van, ami ezen időszakok mellett szól. Ami sokat nyom a latban, hogy kevesebb pénzből is megúszhatjuk az utazást. Ahogyan az is nagy előny, hogy nincs akkora tömeg, nincs zsúfoltság, igaz, annak azért nem árt utánanézni, hogy szezonon kívül milyen szolgáltatások elérhetőek. És még valami, amivel mostanában egyre inkább számolni kell, sok, a turisták által kedvelt helyeken ilyenkor sokkal kellemesebb az időjárás, például nem kell megfőni a saját levünkben.
