„Nem tudom, hány rolleresnek kell még meghalnia, hogy változás történjen” – Elektromos roller pro és kontra

Én életemben egyszer szálltam elektromos rollerre, de soha nem voltam annyira betojva, mint akkor. Tény, hogy a halálfélelemhez hozzájárult az olasz közlekedés vadsága is, azonban akkor éjjel ez tűnt a legjobb megoldásnak. Mire ugyanis kikeveredtünk a római Circus Maximusban tartott Måneskin koncertre összeverődött 70 ezer fős tömegből, a lábunk majd’ leszakadt, elment az utolsó metró, a buszmenetrend értelmezhetetlen volt, taxit pedig nem lehetett fogni. Maradt a két árván heverő, bérelhető roller. Sajnos egyiken sem volt telefontartó, így időről időre meg kellett állnunk ellenőrizni, hogy jó irányba száguldunk-e. (A száguldás talán erős: alig mehettem hússzal.) Ez volt azonban a legkisebb gond.

Mire megérkeztünk az egyébként egészen közel lévő szállásunkhoz, tombolt bennünk az adrenalin. Mindkettőnkben megfogalmazódott, hogy régen rettegtünk ennyire, de azért kalandnak és sztorinak nem rossz a Róma utcáin való rolleres cirkálás.

Csakhogy a helyzet az, hogy a félelmünk egyáltalán nem volt alaptalan – és most nem (csak) a kaotikus, néha egyenesen erőszakos olasz közlekedési kultúrára gondolok. Hanem arra, hogy az elektromos rollerek útja évek óta súlyos balesetekkel, tragédiákkal van kikövezve. Az első hírek még 2019-ből érkeztek. Londonban Emily Hartridge brit influenszer vesztette életét, miután összeütközött a rollerén egy kisteherautóval egy körforgalomban. Párizsban ugyanekkor egy teherautóval ütközött egy rolleres. Egy évvel később Budapesten is bekövetkezett a baj: egy turistabusz alá csúszott egy huszonéves fiatal férfi a bérelt rollerével. Még a helyszínen az életét vesztette.

Nyugtalanító hírek

Néhány napja Heidt Edina, a magyar női futball meghatározó alakja tragikus hirtelenséggel elhunyt. A 37 éves sportolónő elektromos rollerrel ment haza egy céges buliról, amikor a járművel elesett a II. kerületi Frankel Leó úton. Súlyos koponyasérüléssel azonnal kórházba vitték, Edina azonban kómába esett, majd elhunyt. Márciusban egy családapa születésnapi buliról tartott hazafelé a rollerén Nyúlon, amikor hirtelen rosszul lett, valószínűleg megállt a szíve. Elesett, esés közben – hiába viselt bukósisakot – további súlyos sérüléseket szenvedett, a kiérkező mentők pedig már nem tudták megmenteni az életét. Júniusban Hévízen egy 44 éves férfi túl gyorsan száguldott elektromos rolleren, elvesztette az egyensúlyát a járművön és felbukott. A rollerest, akin nem volt bukósisak, agyrázkódással és csonttöréssel szállították kórházba.

Azonban nemcsak a közlekedési eszköz használói kerülnek veszélybe az elektromos roller miatt, de ők maguk és a járműveik is okoztak már jókora problémákat. Egy hanyagul az úton hagyott darabon átbukott és halálos balesetet szenvedett biciklis idén májusban, Németországban. Miközben Zalaegerszegen 16 lakás gyulladt ki egy töltőn hagyott eszköz miatt – szerencsére mindenki ki tudott menekülni az épületből.

Valamit tenni kell

Ezeket az eseteket elégelte meg Franciaország, akik egy népszavazást követően úgy döntöttek: Párizsban betiltják az elektromos roller használatát. Igaz, a döntés csak a kölcsönözhető járművekre vonatkozik. A határozat azonban annak tekintetében meglepő, hogy Párizs volt az első azon európai fővárosok között 5 évvel ezelőtt, mely engedélyezte azok használatát. Az azonban, hogy most elsőként be is tiltják őket, valójában egyáltalán nem váratlan.

Hiszen az utóbbi időben egyre népszerűbbé vált közlekedési forma exponenciálisan vonzza magával a sérüléseket és haláleseteket. Budapesten már 80-100 ezer ember közlekedik rollerrel – ezek közül 25 ezer a bérelhető darab, a többi magántulajdonban van. Az elektromos roller műfaját azonban egyelőre semmilyen szabályozás nem érinti, az ORFK szerint konkrétan nem része a KRESZ-nek, vakfolt a rendszerben. Erről kérdeztük az Építési és Közlekedési Minisztériumot, ahonnan csak annyi válasz érkezett, miszerint

Szabadon száguldhatunk föl s alá?

Ez az – egyelőre – szabályokon kívüli létezés sajnos nemcsak a balesetveszélyt fokozza, hanem egyre növeli a forgalom résztvevőinek szemében lévő roller formájú szálkát. Az utakon repesztő elektromos rollerekről az nlc Facebook-oldalán közzé tett kérdésünkre („Te szereted az elektromos rollereket?”) túlnyomóan negatív vélemények érkeztek. Nem vicc: a kommentszekciónkat ellepték a kategorikus „nem” válaszok. Többen pedig meg is indokolták az ellenérzéseiket a járművel kapcsolatban. Elsősorban balesetveszélyesnek gondolják őket az olvasóink, de a közlekedés megnehezítése miatt is neheztelnek rájuk.

• „Mennek vele, mintha ők lennének az út királyai. Ráadásul ketten! Vagy ül, vagy áll elől az egyik, a másik mögötte áll. Szabályok kellenének és a betartásuk!”
• „Nem nagyon szeretem őket, főleg, ha a kerékpárúton találkozunk. Valahogy mindig megremeg a lábam, ha elsuhan egy mellettem…”
• „Szerintem nagyon balesetveszélyes, főleg ezeken a jó magyar utakon, meg járdákon. A kis kereke beakad egy résbe és már repül is az ember.”
• „Össze-vissza rakják le, van, hogy el sem tudsz menni a járdán tőlük.”
• „Kész életveszély! Egy autó holtterébe könnyen, észrevétlenül, huzamosabb ideg megbújhat és gyorsan tud rossz helyre kerülni féktávon belül. Tehát olyanoknak, akiknek nincs fogalma a forgalomban vezetésről, azoknak nem ajánlanám.”
• „Biztos, hogy nem használnám ilyen utakon. Robogóval járok, de még így is vannak olyan kátyúk, hogy majdnem szétesik a motor. A roller életveszélyes szerintem.”
• „Már többször majdnem elütöttek a járdán, nem szeretem őket.”
• „2 hónapja egy ilyen miatt sérült meg a vállam. Mai napig gyógytornára járok, de nehezen mozog még mindig, és iszonyat fájdalmaim vannak. Példát vehetnénk a franciákról, akik kitiltották az országból ezeket a vackokat.”
• „Utálom, mert többen nem körültekintően közlekednek vele!”

Hasonlóan vélekedik Zoltán, aki néhány éve még taxisként, jelenleg buszvezetőként áll állandó kapcsolatban az elektromos roller jelenségével. A legtöbb kommentelő panaszát visszhangozza, mikor arról kérdezem, az ő szemszögéből mit talál a legnagyobb problémának. A szabálytalan közlekedéstől a random eldobott („nehogy elférjen tőle bárki is”) bérelt rollerig mindenre kitér. „Életveszélyes szerintem. Láttam én már az M1-M7-es bevezető szakaszán rollerest, de olyan is volt, hogy a Budaörsi úton előzött engem egy, ahol én mentem ötvennel a busszal. Ha a kétkerekű rollerrel kap egy gödröt vagy egy kátyút, már el is repült.

– idézte fel.

Zoltán ugyan elsősorban éjszaka dolgozik, de nappal is volt már „szerencséje” rolleresekhez. Úgy gondolja, napszaktól teljesen függetlenül ügyelni kell a kis cirkálókra. „Nappal sok-sok kisebb gondatlan szereplő van – a több ember nagyobb esélyt jelent a szabálytalankodásra. Éjjel meg a nagyon durva esetek vannak. Leginkább a részegekre kell figyelni, akik rollerre pattannak – mondta. – Láttam az Andrássy úton például egy tízfős angol turistacsapatot, egyik sem volt nagyon józan, elfoglalták az egész utat, ott cikáztak. De hát az angol legénybúcsúsok roller nélkül is szimpatikusak, rollerrel meg még inkább a szívembe zárom őket…”

„Az csak a jéghegy csúcsa – teszi hozzá –, hogy nincs rajtuk fék- és irányjelző, a legidegesítőbb a szabálytalan közlekedés. Mindenképpen kezdeni kell ezzel valamit, hogy ne az legyen, hogy elmegy melletted a rolleres, letépi a kocsi tükrét, és már megy is tovább. Mert ilyen is volt már. De önmagukra is veszélyesek…Nem tudom, hány rolleresnek kell még meghalnia, hogy változás történjen.”

Zoltán szerint az a minimum, hogy valamiféle jelzés, rendszámtábla kerüljön a rollerekre, illetve az, hogy inkább a bicikliutakon menjenek. Elsősorban ebben látja a megoldást. Na meg abban, hogy körültekintően közlekedik: „ha meglátod, már messziről úgyis lassítasz. Maximum csak hárommal mész el mellette, mert ha valami történik hirtelen, nem fogsz tudni megállni. Muszáj neked figyelned rájuk, különben baj lesz.”

A hangos kisebbség

Pontosan ugyanígy gondolkodik Szűcs Tamás – csak a másik oldalról nézve. Mondhatnánk, hogy ő az elektromos roller hazai szakértője: YouTube-csatornája van a témában, Facebook-csoportot üzemeltet és a legnagyobb rajongója a járműnek. És abszolút úgy érzi, hogy rolleresként is elengedhetetlen a körültekintő közlekedés. Mert ahogy egy kommentelőnk is írta:

Ők pedig Zoltán és Tamás szerint is leginkább a közösségi rollerezők.

„Azok, akik bérlik a rollereket, gyakran nem rendeltetésszerűen használják. Látjuk, mennyi közösségi rollert dobálnak a Dunába, és mennyinek van eltörve a nyaka. Ketten-hárman is vannak rajta, átmennek a piros lámpán, a bérlős rendszerekhez pedig nem biztosítanak bukósisakot. Ők nem is ingázásra használják valószínűleg. Hanem vagánykodásból csapatják az utcán két üveg sör után” – fejtegette Tamás. Pedig úgy gondolja, hogy

„Ha nagy ritkán használom a bérelhető rollereket, mert a sajátomat mondjuk nem akarom magammal vinni a moziba – mondta–, akkor figyelek rá, hogy ha lehetséges, parkolóba tegyem, vagy a járda szélére, hogy még véletlenül sem okozzak gondot a többi embernek. De sajnos ezeknek a felhasználóknak más a gondolkodásmódjuk. Talán az állhat a háttérben, hogy mivel percalapon működik a rendszer, sokan kapkodnak, hogy minél hamarabb lezárják a bérlést, különben nem érte meg kifizetni a rollert.”  Hozzátette, hogy ehhez képest a saját eszközzel rendelkezők sokkal jobban vigyáznak a járműre, magukra és a környezetükre is.

Dr. Czermann Imre, sebész-traumatológus főorvos, a Terézvárosi Egészségügyi Szolgálat igazgatója ezt nem tartja meglepőnek. Mégpedig azért – ezzel alátámasztva Zoltán tapasztalatát és Tamás elméletét –, mert éjszaka történik a legtöbb baleset, elsősorban az ittas állapotban rollerre pattanó emberek körében. Éppen ezért a doktor úr szerint el kell választani a kétféle felhasználói kört, hiszen a magánhasználók nagyobb számban tartják magukat a szabályokhoz. És ők vannak többségben: hiszen, ha visszaemlékszel, a fővárosi e-rollereknek csupán a negyede a bérelhető típus.

Vigyázzunk magunkra!

A Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ nlc-nek küldött közleménye szerint az intézmény „idegsebészeti munkacsoportja 2 éve, 7 hónapon keresztül gyűjtötte és elemezte a kórházba érkező kerékpáros és rolleres sérültek adatait. A több mint 1500 eset közül közel 300-an e-rollerrel, feleannyian mechanikus rollerrel közlekedve sérültek. A számok értékelésekor figyelembe kell venni, hogy becslések szerint 6-szor több a kerékpározók száma, mint a rollereseké, tehát úgy tűnik, a rollerezés valóban veszélyesebb.”

Persze, ahogy Dr. Czermann Imre is emlékeztetett minket: felszínes zúzódások miatt nem gyakran fordulnak az emberek orvoshoz, így talán még ennél nagyobb lehet ez a szám. A sebész-traumatológus főorvos viszont azt is megosztotta velünk, általában milyen sérülések azok, amikkel meg találkoznak a kórházak.

 Épp ezért – tette hozzá – a legfontosabb tanácsom, hogy kerékpározás és rollerezés közben is mindig viseljünk bukósisakot. A legolcsóbb bukósisak is megvéd a maradandó sérüléstől, ha az megfelelő méretű, szabályosan be van kapcsolva és emiatt nem esik le a baleset pillanatában.”

Szűcs Tamás szintén azt szokta tanácsolni a kezdő (és gyakorló) rollereseknek, hogy a bukósisak a minimum. Ezen felül pedig a következő gyakorlati tippekkel látott el minket:

• A járdán csak lassan: Lehetőleg 10 km/h alatt próbáljunk meg a járdán közlekedni. Nem szeretnénk fenyegetni vagy megijeszteni a gyalogosokat, a gyerkőcökre és a kutyákra pedig fokozottan oda kell figyelni. Ilyenkor érdemesebb az ajtóktól minél távolabb, a járda szélén menni, egyik lábunkat félig-meddig lent tartani.
• Látni és látva lenni: Este nagyon fontos, hogy minél inkább jól láthatóak legyünk. Fontos, hogy minél több fényvisszaverőt akasszunk magunkra. Illetve elengedhetetlen, hogy vegyünk egy jó minőségű lámpát: a rollerek többségén silány minőségű lámpa van, melynek következtében nehezebben vehetjük észre az úthibákat. Használjunk pótlámpát, nem ciki!
• Megosztott figyelem: Ne csak magunk elé nézzünk, hanem az utakat is figyeljük. Nagyon rossz minőségűek a magyar utak és járdák: rengeteg bukkanó van, amin el lehet huppanni a rollerrel.

A roller védelmében

Talán a bérelhető verzió nem lett senki szíve csücske (azon kívül, aki épp használja), de azért az elektromos roller műfaját ne írjuk le teljesen. Ugyan a Facebook-posztunknál is a hozzászólások között a rajongók kisebbségben vannak, valószínűleg ez azért lehet, mert túlságosan el lehettek foglalva a szabadban suhanással ahhoz, hogy a neten védjék meg kedvenc járművüket. Tamás szerint pont ez a szabadságérzés az, ami miatt annyira megéri ezt a közlekedési formát választani. „Kikapcsol közben az agyad, ráadásul fenntarthatóbb, gazdaságosabb, mint egy autó, mivel nem kell rá plusz költségeket fizetni, például biztosítást. Persze, ha egyszer lesz szabályozás, biztosan ez is változni fog” – fejtegette.

Emellett, ha Tamáshoz hasonlóan nem vagy a „furcsa figurákkal teli” tömegközlekedés híve, akkor troli helyett érdemes az elektromos rollert választani. Persze megesik, hogy hosszabb útra megy az ember, ilyenkor azonban a hibrid közlekedéshez is ideális. Zoltán is gyakran tapasztalja, hogy rolleresek szállnak fel a buszra – ez pedig szerinte is a jobb megoldás, főleg, ha a másik opció egy mindenki életét gyökeresen megváltoztató baleset. „Ezért is választottam méretében és súlyában is kompakt elektromos rollert, amit magammal tudok vinni akár egy plázában is. Illetve az ember a villamoson, a kocsi csomagtartójában vagy a lakásban is könnyedén tárolhatja. Könnyebben, mint mondjuk egy biciklit” – mondta Tamás.

 – osztotta meg Tamás a roller vonzerejét. Ez azonban Zoltán szerint éppen a jármű rákfenéje: „az, hogy a rolleresek nem végeznek el semmilyen tanfolyamot, nincs jogosítványuk, azt okozhatja, hogy nem látják át megfelelően a közlekedési szabályokat. Másoknál is látunk persze furcsa dolgokat, de azokkal legalább nem mennek át a piros lámpán, nem vezethetnek alkoholos befolyás alatt, így lényegesen jobb a szabálykövetés.”

A két tábort szerintünk Dr. Czermann Imre szavai békíthetik ki.

Nyitókép: Depositphotos