Egy évtizeddel ezelőtt José Hernández lett az első vendégmunkás, aki a NASA űrhajósaként megtette a legnagyobb utazást, vagyis felrepült az űrbe.
Nagyon úgy néz ki azonban, hogy az űrhajós az idei évben újabb mérföldkőhöz érkezett, hiszen egyedülálló történetét, miszerint a kaliforniai mezőkön dolgozó kisfiú egészen a Nemzetközi Űrállomásig jutott, most meg is filmesítették.
A figyelemre méltó útjáról szóló film az Amazon Prime legnépszerűbb mozijaként debütált, ami nemcsak a közönség, hanem a kritikusok tetszését is elnyerte. A mérnök 2009-ben írt történelmet a Discovery űrhajó fedélzetén, ugyanis ez volt az első olyan küldetés, ahol két latin-amerikait küldtek fel az űrbe.
„Míg mások alig várták a nyári vakációt, én utáltam”
A férfi története akkora szenzációnak számított, hogy már 2004-ben is a címlapokon virított, hiszen ez volt az az év, amikor a NASA hivatalosan is beválasztotta az űrhajósok közé. Hernández egy vándormunkásokból álló családban nőtt fel, akik Kalifornia és Mexikó között járták a földeket oda-vissza, és ez alól a kis Hernández sem volt kivétel. A legtöbb gyerek örömében ugrándozik a tanév utolsó napján, hiszen alig várják, hogy belevessék magukat a nyári vakációba, azonban a fiú ezt az időszakot várta a legkevésbé.
„Míg mások alig várták a nyári vakációt, én utáltam. A nyári szünet azt jelentette, hogy hetente hét napot dolgoztam a földeken” – mesélte a CNN-nek.
Édesapjuk a nehéz napokon igyekezett emlékeztetni gyermekeit arra, hogy mindenki a saját sorsának kovácsa, és csakis rajtuk múlik, hogy milyen jövő vár rájuk.
„Leültettem őket az autó hátsó ülésére. Mindannyian nagyon porosak voltak. Azt mondtam nekik, hogy jobb lenne, ha elkezdenék komolyan venni az iskolát, mert ha nem teszik, akkor egész idő alatt a földeken fognak dolgozni, és ez lesz a jövőjük” – mesélte a lapnak.
Hiába kellett egész álló nap uborkát és cseresznyét szednie, végig az égre szegeződött a tekintete
José Hernández akkor lett egészen biztos abban, hogy egy napon majd ő is űrhajós szeretne lenni, miután megnézte az 1972-ben az Apollo–17 holdraszállását. A férfi elmesélte, hogy a tévé antennáját a magasba tartotta, hogy legyen vétel és végig tudja nézni a küldetést. Nem sokkal később álmát édesapjával is megosztotta, aki leültette a konyhában és elárulta a sikerhez vezető út öt összetevős receptjét:
- Találd meg a célodat!
- Tudd meg, milyen messze vagy!
- Rajzolj egy útitervet!
- Ha nem tudod, hogyan, tanulj!
- Ha azt hiszed, hogy sikerült, valószínűleg keményebben kell dolgoznod!
Mindennek tudatában a férfi mindent megtett azért, hogy megvalósítsa régóta dédelgetett álmát. Mérnöki alap- és mesterdiplomát szerzett, majd 15 évig a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriumban dolgozott.
11 alkalommal elutasították, mégsem adta fel
Hernández jelentkezését a NASA 11 alkalommal utasította el, azonban a férfi nem adta fel és 2004-ben beválasztották a programba. Az űrhajós szerint mindez nem valósulhatott volna meg a családja támogatása nélkül.
A férfi elmesélte, hogy a hatodik évben összegyűrte az elutasítólevelet, majd a hálószoba padlójára dobta. Abba szerette volna hagyni a további próbálkozásokat, amikor felesége, Adela a következőket mondta:
A NASA legyen az, aki elutasít téged, de te nem utasíthatod el saját magad!
A sokszori próbálkozás után esélytelennek tűnt, azonban a kitartás meghozta a gyümölcsét, valóra vált az egykori kisfiú álma:
41 éves voltam, amikor űrhajós lettem. Az új űrhajósok átlagéletkora 34 év.
Hernández reméli, hogy története másoknak is motivációt, illetve erőt ad, hogy megvalósítsák álmaikat.